Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1902. szeptember

8 Itt nem annyira pénzről és dotatióról, mint inkább örökérvényű nagy elvek megvalósításáról van szó, mely elveknek szerencsés megvalósítása esetén önkényt következnék az anyagi kérdés megoldása is. Itt nem önző jogtalan követelésről, nem is a róm. kath. egyházi czélokra szolgáló vagyon elvételéről vagy kapzsi megosztásáról, hanem a mult századok mostoha viszonyaiból történelmileg kifejlődött oly jogtalanságok és igaztalanságok alkotmányos megszüntetéséről van szó, melyek a jogegyenlőség és viszonosság elveivel homlokegyenest ellenkeznek, az egyenlőtlen terhek viselését tűrhetetlenné teszik s éppen azért veszélyeztetik az -ország lakosságának békéjét és nyugalmát. Örök dicsőségét fogja képezni Deák Ferencznek az a legutolsó beszéde, melyet 1873-ban, tehát 30 évvel ezelőtt tartott a magyar parlamentben, és melyben nagy vonásokban ezen kérdés megoldásának módozataira is kiterjeszkedett. Ő, a r. katholikus szabadelvű államférfiú, a ki a szóban levő törvény meghozatalának egyjk főtényezője volt, élte alkonyán is figyelmeztetett bennünket a kérdés nagy jelentőségére, de egyúttal az egyenetlenségből eredhető veszedelemre is. Szivemből óhajtom, hogy midőn az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása felett komolyan fogunk tanácskozni, azt azon higgadtsággal és bölcseséggel tegyük, melyet a tárgy nagy hordereje és sikere megkíván. Mielőtt beszédemet bezárnám, engedje meg a mélyen tisztelt egyházkerületi közgyűlés, hogy az előttünk álló nagy munkára gondolva, megemlékezzem azon — fájdalom most már csak néhai boldog emlékezetű — férfiakról is, akik a lefolyt évben kidőltek sorainkból, s a kiknek bölcs tanácsát ezután nélkülözni leszünk kénytelenek. Mély fájdalommal vettük mindnyájan a gyászhírt, mely a dunántúli ev. egyházkerület egykori bölcs vezérének, fáradhatlan munkásságú és gyémánt jellemű nyug. püspökének, Karsay Sándornak elhunytát tudatta velünk. Az én fájdalmamat fokozta halála előtt néhány héttel nála tett látogatásom alkalmával tapasztalt elhagyottsága — mondhatnám : nyomoruságteljes állapota, a minőre nem volna szabad jutniok oly férfiaknak, a kikre munkaerejük fénykorában, méltán büszkék lehettünk! A mely egyház nagy papjait meg nem becsüli, és tiszteletreméltó aggkorukban a nyomortól meg nem tudja óvni, az nem érdemes rá, hogy nagy papjai legyenek. Már itt jelzem, hogy hasonló esetek kikerülése czéljából a maga helyén meg fogom tenni indítványomat. Kidűlt sorainkból, férfikora javában Györy Elek is, a ki egy ideig, mint ennek a kerületnek, majd az egyetemes egyháznak főjegyzője, készséges jogi tanácsosa és mindenkor tettre kész és hű szolgája, halhatatlan érdemeket szerzett magának ev. egyházunk iránt. Zsinati törvényünk szerkesztésében és megalkotásában neki van a legtöbb érdeme. Öt követte a halálba Haasz Sándor, az aradi ev. gyülekezet buzgó felügyelője és az arad-békési esperesség törvény-