Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1902. szeptember

6 1. Mindez azonban kevés azon nagy feladatok megoldásához, melyek előttünk állanak. A belmissiő rendezése égetően szükségessé vált az egész vonalon. Az évi statisztikai adatok híveink elbalászásáról és fogyásáról tesznek szomorú tanúságot. Nagyobb egyházainkban a hitbuzgalom elerőtlenedett, a zsinati törvénynek a lelkészi körök szaporítására vonatkozó része ma sincs végrehajtva. A nép terheivel nő nemcsak az egyháztól való elbidegedés, hanem általában az Istenben hivő és bizó vallásos kedélynek elvadulása is. Ezen jelenségekkel szemben magasra kell emelni és életbe léptetni az evangeliom igazságait, melyek ma is legfőbb erejét képezik a protestantismusnak. Dolgozni, küzdeni kell mindnyájunknak, hogy bízhassunk belügyeinknek jobbrafordulásában. Ez nézetem szerint első és fő feladatunk; mert szellemi megújhodás nélkül nem lehet jó eredményt várni. Azonban ezen belső megújhodás szükségességén kívül egyházunk külső viszonyaiban is sok a kivánni való. íme előttünk áll egész nagyságában a változott új viszonyok miatt égetővé vált fontos kérdés: az állam és egyház közötti jogviszonynak végleges rendezése, mely a lefolyt évben az 1848 : XX. t.-czikk végrehajtásának erősebb követelése alakjában merült fel. Kétséget nem szenved, hogy ez nemcsak a magyarhoni ev. protestáns egyházaknak, hanem az egész magyar nemzetnek egyik legnagyobb és legnehezebb kérdése, mely a nép millióinak igen fontos anyagi, szellemi és erkölcsi érdekeivel áll szoros kapcsolatban, mely kérdéshez tehát könnyelmű kézzel nyúlni nem szabad. Ennek a kérdésnek szerencsés megoldásához nem csupán erély és lelkesedés, hanem körültekintő óvatosság, nagy tapintat és bölcseség kívántatik. Mert ime, a mindennapi tapasztalás mutatja, hogy ezen a téren könnyebb előidézni a harczot, a bizalmatlanságot, s ennek gonosz kísérőjét, a gyanúsítást és a viszályt, — mint az óhajtott jó eredményt. Ötvennégy éve annak, hogy a szóban levő törvény meghozatott ! — és még mai napig sincs végrehajtva ? Miért ? Vájjon azon nagy idők törvényhozóiról fel lehet-e tételezni, hogy a törvényben kifejezésre juttatott tökéletes vallási jogegyenlőség és viszonosság elveit nem akarták volna végrehajtani? Vájjon csupán az utódok gondatlanságán mult-e, hogy a félszázad alatt felnőtt új nemzedékek se voltak képesek ezeket az elveket megvalósítani ? Nézetem szerint nem a gondatlanságon, nem a jóakaraton mult, hanem a bekövetkezett nehéz viszonyok hatalmán, melyek erősebbek voltak az embereknél. r Éppen azért a körülményekben fekvő nehézségek miatt nem lehet egyes egyéneket bűnösökként állítani oda csak azért, mert a szóban levő törvény végrehajtásának módozataira nézve eltérő véleményben vannak! Én legalább úgy ismerem a helyzetet, hogy a czélra és óhajtásokra nézve egy hajszálnyi különbség sincs közöttünk; de a végrehajtás módozataira nézve, ahány ember, annyi a különböző felfogás!