Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1902. szeptember

5 Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! 1. A kötelességérzet lelki parancsa folytán összegyűltünk ismét, hogy a természet örök törvénye szerint haladó idő folyamán felmerült egyházi kérdéseink felett tanácskozzunk. A feladat, melynek megoldása végett megjelentünk, eszményileg szép és magasztos; mert evang. népünk lelki életének szent érdekeit kell előmozdítanunk. Kiváló örömömre szolgál az egyházkerülethez tartozó egyházmegyék elöljáróit és küldötteit szívélyesen üdvözölhetni. Szivemből óhajtom, hogy munkálkodásunkat Istennek bő áldása kisérje! A mindig előretörekvő, a mindig jobbat kereső, és forrongó közélet 'évről-évre felszínre hozza a fontos kérdéseket, új meg új változásokat, szükségleteket és követelményeket, melyek egész tudásunkat, egyházszeretetünket, bölcseségtinket igénybe veszik. A lefolyt év szokottnál nagyobb hullámokat vetett úgy az egyház beléletében, mint annak külső viszonyaiban. Fájdalom, sem egyházunk beléletében, sem külső viszonyainak alakulásában nem sok a vigasztaló jelenség — ámbár, hála Istennek, az is van. De aki a közvélemény nyilatkozatait, a lapok és egyházi gyűlések jajkiáltásait olvassa, és kissé szigorúbb szemmel néz maga körül, az a csekélyszámú vigasztaló tények mellett is kénytelen elismerni, hogy az evangelium szentegyházában oly bajok vannak, melyeket megszüntetnünk minden szellemi és anyagi erőink megfeszítésével okvetlenül kell. Nem kivánok túlsötét színeket használni a szellemi és erkölcsi kötelékek lazulásából eredő bajok lefestésére. Nem akarom elbeszélni saját tapasztalataimat, mert meg vagyok győződve, hogy hasonlókról Önök, akik egyes egyházmegyék élén állanak, szintén bőséges tudomással bírnak. De annyit mégis ki kell jelentenem, hogy ha a mindnyájunk által ismert siralmas állapotokon nem akarunk vagy nem birunk segíteni; ha a kötelességérzet megfogyatkozásából eredő azon hanyatlás, melynek lélekfagyasztó képét egyik kiváló főpapunk csak nemrégen ecsetelte, még ezután sem fog bennünket egy új belső reformátió végrehajtására bírni; akkor uraim, előre megírhatjuk az ev. egyház epitofiumát. Én, mélyen tiszt, egyházkerületi közgyűlés, komoly szándékkal és szent fogadalommal foglaltam el néhány év előtt ezt az elnöki széket. Önök kegyesek voltak akkor kifejtett nézeteimet helyeselni; engem az egyházi belélet felélesztésére irányuló terveim és törekvéseim keresztülvitelében támogatni. Ezért mély hálára vagyok lekötelezve a Főtdő egyházkerület iránt; mert csak Önök segítségével lehetett megalkotni az esperességi elnökségek egyházlátogatásának szabályzatát; Önök bölcsesége rendelte el a cura pastorális hatékonyabb gyakorlását igénylő utasításnak és egy erre vonatkozó irodalmi munkának előkészítését. Megsürgettük a papnevelésnek a mai kor nehéz küzdelmeihez mért átalakítását stb. stb.