Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1907. szeptember

109 egybegyűltek. A derék bérlő (Barna M.) nemcsak nagyszobáját engedte át 33. istentisztisztelet tartásra, de e czélból a népnek külön két órányi szünetet is adott. Szép eljárás ez, ev. feleségű katholikus férfiútól. Kilátás van, úgymond, még néhány ev. családra Nagylakról, noha az itt tartózkodás rendszerint csak átmeneti s legfeljebb 5—6 évre terjed. Szkeuson, hol 1900-ban még 23 felföldről való ev. lélek volt, már csak 5 lelket találtam. Mind Amerikába hajózott. Szilváshely telepközség s katholikus németek lakják, köztük — eddig — két ev. család él 3 gyermekkel. Gizella­falva (Temesmegye) virágzó telepközség. Németek, románok, tótok lakják. Közel, alig 6 kilométernyire van Theés leány egyházunktól. Találtam itt 6 családot, (közte érdekes családi neveket: Madarász, Bocskay stb.) 10 fiú, 6 leány -=16 gyermekkel, összesen pedig 28 lélekkel. Józan munkásemberek, szintén nagylaki raj. Ez utóbb érintett helyeken állami iskola van. Missiói köröm keretén kívül eső temesvukovári egyházat is felhozom. Sajnos, máig is pap, sőt legújabban tanító nélkül szűkölködik. Kétszer is volt papválasztása, a megvá­lasztottak az állást ott a helyszínén elfogadták, de később — a távolban — az adott szót meggondolták s visszavonták. Nem csoda, ha a nép aztán elke­seredik s bujtogatásra amúgy is — szokás szerint — fogékony lévén, bizal­matlan minden jó tanácscsal s mindenkivel szemben. Amennyire egyházam ideje engedte, istentiszteleti, úrvacsora!, konfirmácziói, esketési szertartásokat végeztem. Vajha az egyház sürgős érdekében minél előbb lenne ott pap és tanító. A missiói kör főbb pontjai: Karánsebes. A lelkiekben mindenképpen jól ellátott ezen önálló filia hihetőleg szép jövőnek néz elébe. Biztosíték erre egyrészt a mindenkori hit­hüség s — az anyagi áldozatkészséget leszámítva — a vallás gyakorlásának élénk buzgalma; másrészt meg azon ténykörülmény, hogy immár javában épül a szárnyvonal, mely közvetlenül érintvén az egykori anyaegyházat: Nándor­hegyet, itt is, ott is lendületes forgalmat s vele népmozgalmat, újabb, állan­dólag megtelepülő lakosságot, közte bizonyosan nem egy evang. családot is teremt. Ha ez eset beáll, úgy egykor-akkor önként merül fel a kérdés, vájjon a számos évek óta betölthetlen nándorhegyi papi állás s vele — a környékkel együtt 100 lelket alig tevő — ezen anyaegyház ne tétessék-e át Karánsebes városába, a volt Szörénymegye eme jelenleg 152 ev. lelket s 23—28 tan­kötelest számláló, kitűnő állami elemi és polgári iskolákkal s jövőre már gymnasiummal bíró intelligens, vallásunk ügyében is nagyjelentőségű és kiha­tású székhelyére ? Mindez persze a vasútépítés ötletéből, a kölcsönössé leendő legkényelmesebb összeköttetésből támadt eszmetársulás a jövő zenéje még ma, de oly jövőé, mely 1912-ig a legszebb összhangba olvadhat. Ez eszme életre­valóságát bővebben megindokolni van idő s ezúttal és e helyütt nem lehet feladatom. Egyebekben Karánsebesen gyakori istentisztelet tartatik s megfelelő időkben Úrvacsorája is. A látogatottság örvendetes. A hitoktatást Boros János ottani ev. vallású állami tanító végzi buzgalommal, eredménynyel. Született 6 gyermek, konfirmáltatott 5 gyermek; eskettetett —; elhalt — ; Úrvacsorához járult 80 egyén. Csukás (Ebendorf). Helyzete nem változott. Földje többnyire csak másod­rendű lévén, újabb települőket nem vonz. A csekély számú hívek azonban

Next

/
Thumbnails
Contents