Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1907. szeptember

110 33. kitartanak, hisz évtizedek óta ott élnek vagy ott születtek. Vallási békéjök zavartalan! Az istentiszteletet lelkesen látogatják; ekkor jő be a szomszéd szkeusi egy-két hívünk is. Született: —; meghalt 2 egyén; hitoktatásban részesült 5 gyermek. Úrvacsorázott: 23. Theés, Tanító és tanítás tekintetében, — mint azt tavaly bővebben ecseteltem, — a helyzet itt szerfelett változó. Az államilag segélyezett községi iskola (van külön román felek, iskola is) tanítója, a kit az állam nevez ki, alig marad meg egy évig is. Düledező az iskola, s vele a felette primitiv egy szobácska, melyet «tanítói lakás»-nak hívnak. A kicsiny, szegény község újat emelni képtelen; s így marad ez évről-évre, pedig az ottlakás, tanóratartás valósággal életveszélyes; a kisded imaházban pedig — mely zsúfolva van ilyenkor — szepegve végzem a szolgálatot. Ám, ha épít is a község, a románság már eleve igényt támaszt az evang. telekre! A szépszavú kis harangra már is pályáznak, holott mindez evang. tulajdon! A kis egyház 1800-ban keletkezett s kezdetben német volt. Ők voltak az alapítók, Nagy József nevű ev. lelkész élén. A harang 1804-ben vétetett s midőn a németség elköltözött s a máig is ott élő tótság jött, a harang az akkori földesúr által 1818-ban «a tótok és magyarok részére megvétetett». Mindezen, még csak keletkezésben levő visszás helyzet remélhetőleg szaüálva lesz a járás kiváló ev. főszolgabírája által — ha kell. A volt tanító elment s helyébe ismét a több év előtti Heymann J. tanító neveztetett ki. Dicséretes szorgalommal végzi hitoktatói működését, mit a konfirmácziókor tapasztaltam. Jeles tény az is, hogy az iskolaszék — a többségben levő tótok egyöntetű szavazatával — tannyelvnek egyszer s mindenkorra a magyart állapította meg! A jelenlegi tanító, ha nem is jól, de annyit tud tótul, hogy a híveket némileg közvetlenül gondozhassa, őket szolgálhassa anyanyelvükön is. Meg is teszi szívesen, csak a kurátor akadékoskodik néhányadmagával — személyeskedésből. 8 noha a kölcsönös egyértelműséget nem sikerült a múltkor még teljesen létrehozni, — kabinetkérdést azért ebből nem csináltam. Látogatásaim mindenkor nagy örömmel vétetnek. Az istentiszteletre siet nemcsak a helybeli, de a vidék is s mert legújabban Gizellafalú szintén átjön, az imaházban mozdúlni alig lehet. Megható volt a következő eset: Az istentisztelet előtt besúgták, hogy két ifjú pár van jelen, kik hónapokkal azelőtt államilag már összeadattak, de egyházilag még esketve nem lettek. Tudakolván az okát, bevallották végre, hogy nincs erre pénzük . . «Egy fillért sem fogadok el, édesem» — mondám, — «csak siessetek s hozzátok el a «Tanúsítványokat», s meg lesztek esketve, áldva Isten előtt is, mint apáitok voltak.» így is történt. Istentisztelet után beszéd kiséretében mindenek jelenlétében megeskettettek, megáldattak s boldog örömkönynyel a szemekben távoztak. Az 5 gyermekkel végzett konfirmáczió szintén kedves ünnepi mozzanat volt. Mindez mélyen és hosszantartólag vésődik híveink vallásos lelkületébe! Hitoktatásban részesült 6 fiú, 4 leány. Született 2 fiú, 2 leány; konfirmáltatok 5 gyermek, eskettetett 2 pár; meghalt 1 fi, 1 nőnemű; úrvacsorához járult 55 egyén. Lúgos (Központ). Az év junius 16-án történt ref. templom felszentelésével immár a volt egyesült jellegű protestáns egyház teljes szétválása megpecsételtetett! Most már testvéries szeretettel bár, de külön-külön, egy-