Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1907. szeptember

108 33. megelégedését fejezheti csak ki s különösen örömmel látja, hogy SajkásGyörgye szórványból elég sűrűn jönnek be egyesek Zsablyára az istentiszteletre. A közoktatási viszonyok csak a boldogasszonyfalvai filiában vannak rendben. Zsablyán is Csurogon a lehető leggyengébb; Nádalyon az evang. gyermekek községi iskolába járnak, ahol a tanítás nyelve szerb. Bélohorszky Gábor, főesperes. II. A bánsági egyházmegye missiói jelentése. Van szerencsém tisztelettel jelenteni, hogy a bánsági missiónak szervezett két körében (Lúgos, Orsova) a munka a lefolyt évben is serényen, akadálytalanul és eredményesen folyt — s egyúttal az ezen munkára vonatkozó évi jelentéseket mellékelve oly értesítéssel felterjeszteni, hogy az egy év alatt befolyt adományokból és segélyekből a missió czéljaira 800 K fordíttatott. A missió ügyét a Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerület pártfogásába ajánlva maradtam Temesvárott, 1907 augusztus 23-án. A Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerület kész szolgája Kramár Béla, főesperes. ~ A) A lugosi missiói kör. A lugosi missiói körhöz tartozó 3850 •-km. területnek évenkénti beutazása, minden idő- és pénzáldozat daczára, már csak azért sem volna kivihető s czélra vezető, mert több oly járása van a nagy diaeporának, melyen ev. család nem, legfeljebb egy-egy munkás hívünk akad, többnyire csak rövid tartózkodásra ma itt, holnap ott. 8 így hát a czélirányos missiói ténykedés természetszerűleg inkább oly vidékekre szorul, a hol több család és lélek lévén, a gondozás intenzívebb, áldásosabb. Be is jártam a főpontokon kívül több ily vidéket (Szilváshely, Szkeus, Gizellafalva, Zséna helységekkel) s azt találtam, hogy ily apróbb együttességet képező híveink hithűek, köztük a nazarenismus, szocializmus ismeretlen s a mi őket jellemzi, az az egykori anyaegyházból mintegy örökségképpen elhozott, a szívekben ma is és itt is a távolban megőrzött istenfélelem, józanság, egyháziasság, családi otthonosság, mely áldott erények megóvják aztán a sajnos helyzet miatt iskolázhatlan gyermekeket is. Mert ilyenek is vannak; szerencsére a számuk csak 8 (Zséna) s ezeknél a nehéz kenyérkereső napi munka után az anya igyekszik pótolni, — legalább egy-egy kis imára tanítással, — mit az iskola nem adhat addig is, míg visszatérhetnek a honnan jöttek: a régi otthonba, Zsénáról van ugyanis szó, hol a mindenképp szeparatisztikus román iskola nem fogadja be (de ha befogadná is drága pénzért, akkor se adnák ide) a gyermekeket. Előre jelzett ittlétemkor — holott hétköznap és munkaidő volt — a hívek imakönyveikkel kezükben