Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907
1907. szeptember
10 4. állapota, melyet az 1848-iki törvényhozás az ismeretes ugyanazon évi XX-ik törvényczikkben neki biztosított, megvalósítva nincs. De hova tovább, mind szélesebb, s nem csupán exclusiv protestáns körökben, hanem mindenütt, hol a társadalom belbékéje s a nemzet csendes haladása képezi legjobbjaink törekvésének ezólját, nyilvánul mind hangosabban a nézet, hogy ez az említett törvényczikkben követelt teljes «;jogegyenlösség és viszonosság» nélkül lehetetlen. «E törvény» — hogy Kossuth Lajos szavaival éljek — «nem olyan növény, melyet a rögtönös izgatottság melegágya hozott létre, hanem a nemzet életfájának egészséges gyümölcse, mely a nemzeti bölcseség és lankadatlan hazafiság geniális levegőjében bimbózott, virágzott, megtermékenyült, fejlett és megérett.» Hozzá tehetem, hogy 59 esztendei türelmes várakozás után e régen megérettnek mondott gyümölcsre immár teljes jogosultsággal igényt tart a mi egyházunk. Számba véve a sokféle anyagi akadályt, mely a nemzetet akadályozza, egyházunkkal szemben a teljes jogegyenlőség és viszonosság törvénybiztosította elvének ez idő szerinti teljes megvalósításában, megelégedéssel és köszönettel fogadtuk a nm. kormány azon intézkedését, melylyel a prot. egyházaknak, eddigi állami segélyösszegeik meghagyásával — 1907. évre 1, 1908-ra 2, 1909. évre 3 millió koronát biztosít úgy, hogy 1909, évtől kezdve e 3 millió korona segély a törvényhozás útján is állandó segélyként biztosíttassék. Tisztelettel jelentem, hogy a f. 1907. évre szóló 1 millió koronás állami segély a nm. kormány által ki is utalványoztatott, a segélyezés hármas czéljának megjelölésével. E czélok: 1. az egyház hívei adóterhének könnyítése, 2. az egyet, nyugdíj intézet alapjának gyarapítása s 3. az egyházi közigazgatás költségeinek fedezése. E czélra az ág. h. ev. egyetemes egyház az 1 millióból 301,200 K-t kapott. Nem szőrszálhasogatási viszketeg szólal meg részemről, ha a kormány ezen intézkedésénél kissé elmélkedem, s megjegyzéseim részére a nm. egyházkerület figyelmét is kikérem. Az e tárgyban a testvérkerületek elnökségeivel évközben ismételten folytatott tanácskozás alkalmával ugyanis autonómiánkba ütközőnek találtatott a minister úr intézkedése, mely az egyház meghallgatása nélkül fixirozza a segélynek hováfordítását. Kerületeink igényei nem egyformák. A mi kerületünknek pl. közigazgatása és mis sióügye oly kiterjedt, hogy az e czélra a rendelettel megállapított segélyösszeg messze marad a tényleges szükséglet mögött. Azért bátorkodom indítványozni, kéressék meg a nm. kormány az egyetemes egyház közgyűlése útján arra, hogy a tételek ftirozásától elállva, a segélyösszeg miként, mily czélokra és mely arányban leendő felosztását magukra a kerületekre bízni méltóztassék. Komoty megfontolás tárgyát képezte továbbá azon min. intézkedés, mely a segély 2/ 3-át a hívek egyh. adóterherheinek könnyítésére utalja. Előre bocsátva azon tényt, hogy ezen felemelt állami segély törvényhozásilag ez idő szerint biztosítva nincs, s így esetleg valamikor be is szüntethető, tartanunk kell attól, hogy az adóterheknek 1—2 évben való könnyítése után az államsegély megszűntével előállható azon kényszerhelyzet, melyből kifolyólag
