Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1907. szeptember

11 a híveket újból a régi nagy adóval kellene megterhelnünk, kiszámíthatlan 4. bonyodalmakat idézhet elő. Ennek megakadályozása czéljából szintén meg lenne leérendő a nm. kormány, hogy ezen állami segélynek törvény által leendő feltétlen biztosítását az országgyűlésen mielőbb eszközöltetni méltóztassék. Elismeréssel adózunk a nm. kormánynak «a nem állami, elemi iskolák jog viszonyaírói és a községi és felekezeti tanítók járandóságairól szóló törvényjavaslataért is, melyet az országgyűlés mindkét háza letárgyalt és elfogadott. Javúl ez által a mi szegény tanítóink itt-ott keserves helyzete, mert a hol az iskolát fentartó egyházközség a fizetés minimumát biztosítani nem tudja, ott a hiány államsegélyből fedezve lesz. Mindazáltal sajnos, e törvényjavaslat több pontja szintén sérti egyházunk autonómiáját: a tanítóválasztásnak, ha állásával 200 K állami segély jár, a kormány által leendő megerősítése, a tanítónak, — ha fizetésének fele állami segély, a kormány által leendő kineveztetése, valamint az egyház jogkörének a tanítók fegyelmi ügyében való korlátozása — félek — könnyen oda vezet, hogy az eg}toázközség iskolája iránti érdeklődése meggyengül. Ezen aggodalmam nem alaptalan, mert újabban mind nagyobb számban érkeznek be ezen államsegélyt kérő fotyamodványok, melyek végeredményképen iskoláink teljes államosítását készítik elő. Ugyancsak a középtanodai tanároknak is biztosított a nm. kormány személyi pótlékot 95333/906. sz. rendeletével. A budapesti, békéscsabai, szarvasi fő-, s az aszódi és beszterczebányai algymnasiumok tanári testületének meghallgatása után, e pótlékot, melynek feltételei az országos törvényeken alapúinak, s autonómiánkat nem sértik, elfogadtuk. A nevezett gymnasiumok tanárainak e tárgyú kérvényeit a nm. Ministeriumhoz felterjesztettem, minek folytán ez az 1906. év második és az 1907. év első felére összesen 29,979 K 68 f utalványozott ki kezemhez 95,333/906 sz. rendeletével. Az összeget a ker.. pénztár felvette s a tanár urak részére szabályszerűen kifizette. Aszódi nönevelö intézetünk tanítónői részére is megajánlotta a nm. kormány a személyi pótlékot. Az elfogadás feltételei között itt sem találván nm. elnöktársammal semmi aggodalomkeltőt, a tanítókisasszonyok kérvényeit szintén felterjesztettem a nm. kormányhoz, a mely a tanítónők fizetését szolgálati éveiknek megfelelőleg kiegészítette. Szintúgy jártunk el a szarvasi tanítóképző intézet tanárai fizetésének állami kiegészítése tárgyában is. A nm. kormány egyik rendeletében ki is mondjá, hogy «ott, a hol a felekezeti iskolafentartó nem rendelkezik kellő anyagi erővel a tanárok illetményeinek fokozására, ezeknek javadalma szolgálati idejök arányában az állampénztárból fokozatosan és idővel oly öszszegre egészíttessék ki, a minőt a hasonló szolgálati idővel bíró állami tanító- és tanítónőképző intézeti tanárok élveznék». A tanítók, nőnevelőintézeti tanítónők, valamint gymnasiumi és tanítóképzőintézeti tanáraink anyagi helyzetén segíteni törekvő ezen ministeri intézkedéseket — gondolom — a nm. kerületi gyűlés elismeréssel tudomásúl veszi, mint a hogy az egyes érdekelt tanintézetek, valamint a nt. egyház-.. meg}

Ték is — egynek kivételével — ezeket tudomásúl venni méltóztattak. A túróczi egyházmegye ugyanis a tanítói fizetési pótlékra vonatkozó, állítása szerint az egyház autonómiáját sértő törvényjavaslat tárgyalása czéljából