Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1906. szeptember

153Csukás (Ebendorf). Híveinek száma apadt. Evang. úricsaládunk elköltözött. Ott levő híveink azonban kitartó és jó lutheránus lelkek. A róm. kath. ünnepeken tartatni szokott istentiszteleten résztvesz mind, — kath. vallású övéikkel együtt s ezt — híveink érdekében — azzal honorálom, hogy fenkölt gondolkozású, toleráns s végtelenül kedves plébános barátommal a délutáni vecsernyére magam is elmegyek s csak én tudom, mily áldásos békét, mily kölcsönös hitbecsülést szerzek ott ezáltal — mindenkép! Született: 1 leánygyermek; elhalt 3 egyén; vallásoktatásban részesült 5 gv. Úrvacsorához járult — a szkensi tót hívekkel együtt — 20 lélek. A többi felnőtt rendszerint az anyaegyházba jő nagy ünnepkor úrvacsorázni. Theés. Temesmegyéhez tartozó ezen missziói főpontom — daczára nyaktörős útjának s 45 kilométernyi távolságának a központtól — több gondozást igényelne s ez remélhetőleg teljesedésbe is megy a jövőben — anyagi ráfizetés nélkül, méltányosabb segély mellett. A végtelenül szegény — román és tót nép által lakott — kis község gyakran tanító nélkül szűkölködik. Az iskola — egy szörnyen elhanyagolt odu, — melyet nem hiszem, hogy a tanfelügyelő gyakrabban szerencséltetne kritikájával (máskülönben már réges-rég bezárattatott volna); a tanítói „lakás" egyetlen földes szobácskából áll, melyet lakni képtelenség" lévén, a legtöbb tanító kénytelen lakást bérelni, — ha van miből. Ilv áldatlan helyzetben, mi csoda, ha az illető „államilag segélyezett községi iskola" ev. tanítója „haza-haza vágyik"! Kényszerűségből egyéb állás híján el-el tölt néhány hónapot, de lelkének minden vágya a szabadulhatás: bárhová! Ki bírna itt, — modern társadalmunk levegőjével telten — élni s hozzá lelkesedésnek csak parányi tüzével is működni? Példa rá az ottani jelen helyzet. Örömmel jeleztem múlt évi jelentésemben, hogy mily ritka önfeláldozással működött még tavaly ilyenkor is, Kondacs András, kit aztán a hálás szülőhely, Szarvas, választott meg. Utána jött késő őszszel Kralovanszky Sámuel, egy hónapi vendégszerepre, tovább nem bírta ki. A téli fagy felengedtével kineveztetett a szintén békésmegyei Brücher József (márcz. 21-től); ottlétemkor azonban ő is szerfelett elvágyott s alig várta a május végét s vele a vizsga napját, hogy búcsút vegyen örökre. e helyzetből folytatólag missziói ügyünkre hátrányos nem csak a folytonos tanítói változás, de az is, hogy nem mindig van a kinevezettek között népünk anyanyelvén is értő. És mégis, daczára ily visszás helyzetnek, kicsiny seregünk jól tartja magát; áldott hitét, mely őt a sokszerű veszély tizenkettedik órájában is mindmegannyiszor megmenti, élteti: híven ápolja! Az örömmel várók között öröm lenni; s habár csak néhány óra áll