Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1906. szeptember

15425. rendelkezésre, az ájtatos szertartások után, híveim bizalommal tolmácsolják ügvüket-bajukat s fogadják jóakaratú tanácsaimat; azután pedig széjjel oszlanak, vivén ki-ki az ő „Tranosciusát", az ő kincsesládáját: az ő mindenét! Született: 2 fi, 1 leány=3 gy.; konfirmáltatott 1 fiú, 1 leány; elhalt 2 egyén; Úrvacsorájához járultak 53. Vallásoktatásban részesült 5 fiú, 3 leány=8gy. A misszió kör központja: Lúgos anyaegyház, mely megfogyva bár számban és anyagi erőben — tovább küzdve él s a reformátusokkal történt szétválás tényében csak azt sajnálja, hogy — a most már menesztett főispán által, a ki a szétválás voltaképeni egyik értelmi szerzője volt — becsapatott. így mondja és így fogja fel ugyanis a város nagyközönsége is nevezett méltóság azon eljárását, hogy midőn egyházunk küldöttséggel akart járulni hozzá oly kéréssel, hogy közvetítené a folyamodványt, mely a kincstár birtokát tevő, a város legszebb és legalkalmatosabb helyén volt épület méltányos áron való megvételét a még akkori „egyesült" jellegű, evangelikus egyház részére, templom stb. czéíokra óhajtotta, azt felelte: „Szívesen fogadom a küldöttséget, de már most is kijelenthetem, hogy ez hiábavaló fáradozás, mert tudtommal a kincstárnak (recte: Tisza-kormánynak) ez épülettel egész más intencziói vannak. Természetesen, a tisztelgés elmaradt, s történt pedig az, hogy a még csak alig alakulni kezdő reformátusság ugyanily czélzatú folyamodványát pár hétre rá ő maga személyesen közvetítvén, sőt állását kötvén a siker kiviteléhez, kieszközölte, a kincstár érdekeit jogilag védő, s épp ezért menesztett, de utóbb táviratilag visszahelyezett kincstári ispán ellenvéleményezése daczára, hogy a nagy épület és telek, a melyért időközben 30, sőt több ezer forintot ajánlott fel egy konzorczium: 29 ezer korona, — ad calendas graecas — résztörlesztési árban a református testvéreké lett s már tető alatt is áll a pompás, kétemeletes palota, kitűnő évi jövedelmet hajtó bérházként, melynek jövedelme a szintén épülő templom és paplak költségeit is szépen törlesztendi! .... Mi azonban, 50 éven át volt hűséges gondozók, maradunk régi helyünkön és imaházunkban, azzal a különbséggel, hogy — adja Isten — vajha sikeres legyen az erőszakolt czél: új, modern iskolát építünk — magas patrónus és protekczió nélkül! Egyebekben az egyházi élet tűrhető; csak a teherviselési hajlam csökken, hovatovább mindinkább; s tény az, a mit magas egyh. hatóságom épp oly jól ismer, mint minden intelligens hívünk is hangoztat, hogy: adminisztráczió tekintetében nehezebb helyzetű egyház ennél nem képzelhető! Az egyh. szertartás mindig igénybe vétetik, sőt nem egyszer más vallásúak részéről is. így—teszem — megtörtént, hogy kívánságra (nyilatkozat-vétel mellett) tisztán r. kath. párt is eskettem (az egyik fél elvált lévén). A vegyes