Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1906. szeptember

21 Jelentésem bevezető részében nemcsak kötelességszerűleg, 8. de szivem sugallatát is követve kivánok mindenekelőtt megemlékezni boldogult püspökünkről, a ki minden tekintetben érdemes volt arra, hogy emlékét nemcsak sziveinkben, de megörökítsük azt kerületünk évkönyvében is. Isten akarata volt, hogy a boldogult, a ki a maga szerénységében szereplésre, ünnepeltetésre sohasem vágyódott, a ki meg volt lepetve, a mikor hallotta, hogy a kerület bizalma a mult évben az üresedésben lévő püspöki állás betöltésével nagy részben feléje irányult, hogy ő már mint a bányai ág. h. ev. egyházkerület törvényesen beiktatott és őszintén ünnepelt püspöke igazi papi szívtől sugalt főpásztori programmbeszédének még csak egyes részét sem valósíthatta meg. Pedig milyen hévvel, milyen lelkiismeretes buzgalommal fogott hozzá, hogy mindenben méltó utódja legyen nagynevű elődjeinek s különösen, hogy hűnek találtassák attól, a kinek szolgálatában állott, a kinek szentelte egész életét, a mi Urunk a Jézus Krisztustól! Hogy megvalósíthassa mindazt, a mit maga elébe tűzött, erre képessé tették őt kiváló tulajdonságai. Mély tudományos theol. képzettsége, vallásosságának igaz bensősége, akaraterejének szilárdsága a kivitelben, igazságszeretete s a kertelést sohasem ismerő egyeneslelkűség voltak jellemének fundamentumai, mely tulajdonságai biztosították számára az általános becsülést és tiszteletet még az idegen felekezetbeliek részéről is. Eme fényes tulajdonságainak koronája, jó pásztorságának biztos záloga azonban az ő szívjósága volt. Nem volt az a fáradság, a melyet ő sajnált volna a hozzáfolyamodóktól, a kik pedig bizony igen sokan voltak s nem volt az a segélyért könyörgő szegény, a kit tehetségén felül ne gyámolított volna vallásfelekezeti különbség nélkül; bizony sokaknak van okuk áldani őt haló poraiban is s hullatni érte egy-egy hálás könnyet, ha jóságos alakja lelkünkben időnként megjelen .... Bizony első volt ő az egyenlők között a szó valódi bibliai értelmében, bizony jóságos pásztora volt a reá bízott nyájnak ... Isten akarata volt, hogy áldásos működésének fonala megszakadt; Isten akarata volt, hogy őt az Úr korábban szólította el, mint a hogy gondoltuk, de éppen mert Isten akarata volt, nyugodjunk meg szent végzésében, a boldogultnak emlékét pedig őrizzük meg kegyelettel a mi szivünkben. Legyen síri álma édes, ébredése pedig boldog, lelkületéhez, egyéniségéhez méltó a síron túl! . . . Ugyancsak őszinte részvéttel emlékezem meg itt br. Badvánszky Béla koronaőr, egyet, gyámintézetünk nagynevű világi