Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1907

1906. szeptember

22 8. elnökének elhalálozásáról is, a kiben a hazai történetírás egvik kiváló mívelője s ev. egyházunk egyik büszkesége hajtotta le örök nyugalomra fejét. Nyugodjék békében e méltó utódja őseinek 1 Ezen kegyeletes megemlékezésekkel kapcsolatban bátorkodom indítványozni, hogy a ker. közgyűlés fejezze ki köszönetét a boldogult püspökünk temetésén közreműködött két más kerületbeli püspökünknek ft. Gyurátz Ferencz dunántúli és ft. dr. Baltik Frigyes dunáninneni püspököknek, kerületi főjegyzőnknek, illetőleg most már püspökünknek ft. Scholtz Gusztávnak, a Bachát- és a br. Radvánszky-családnak pedig fejeztessék ki jegyzőkönyvi kivonat alakjában kerületünk őszinte részvéte, egyházunk kiváló tagjainak elhunyta felett. Ha ezek után itt most közigazgatási évünk határkövénél visszatekintünk a lefolyt esztendőre, ha vizsgálat alá veszszük egyházkerületünk úgy vallás-erkölcsi, mint vagyoni viszonyainak mérlegét, ha megállapítjuk ezekből úgy veszteségeinket, mint nyereségeinket, úgy az isteni gondviselés iránt hálatelt szívvel kell elismernünk, hogy az Űr lelke őrködött felettünk a lefolyt közigazgatási esztendőben is, hogy ő volt a mi lelki vezérünk, a kinek vezetése mellett egyházunk sokat hányatott hajója mint a múltban, úgy a jelenben is a felekezeti villongások, a vallásos közöny és pártoskodás Scyllái és Charybdiszei között sikeresen átevezve méltóságteljesen halad az üdvnek, a boldogságnak révpartjai felé. Egyházunkat a lefolyt közigazgatási évben a már említett veszteségeken kívül egyéb, azoknál talán még nagyobb megrázkódtatások nem érték; de tekintve azon fegyvereket és amaz állhatatosságot, melyekkel küzd velünk szemben, „régi ellenünk", továbbá a kor szellemét, a mely helyenként és vidékenként a vallás iránti közöny képében egyrészt, másrészt pedig a szektáskodás felé való hajlás alakjában ütögeti fel hydra fejét: méltán mondhatjuk, hogy egyházunk hajója örvények között haladt és halad, de megőrizte azt az őrök éber őrködése, a Krisztus üdvösséges tanának, az evangéliomnak buzgó hirdetése, a mely összetartotta a Krisztus hajóján a híveket. Különösen az egyházi tisztviselők, papok, felügyelők és tanítók választásánál tapasztaltatott az utóbbi időkben helyenként ama kóros tünet, hogy a kisebbség sehogy sem tudván belenyugodni a többség akaratába, saját lelki szükségletének mellőzésével valóságos sztrájkot kezdett, szerinte a többséggel szemben, voltaképen pedig szemben saját lelki javaival, a mikor hátat igyekezett fordítani lelkésznek, papnak, egyháznak, templomnak és a kegyelem eszközeinek