Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1900. szeptember

-6 1. van hátra, hogy a levegőben szabadon repülve bejárjuk a csillagok végetlen birodalmát! A mi lehetetlennek látszott, az ma könnyűvé vált; a rendkívüli nem lep meg többé senkit. Valóban a tudományok terén páratlan eredményeket képes felmutatni a XIX. század! De, — vájjon ezzel valóban boldogabbá is lett-e az emberiség? Vájjon az észnek fénye képes-e kielégíteni a szív vágyait, és a kedély világ követelményeit? Vájjon az emberi nyomor és- szenvedés megszünt-e? avagy csak lényegesen csökkent-e ? A természettudós azt mondja, hogy igen; a bölcsész és a theologus azt állítja, hogy nem. Amaz az ész és természet korlátlan hatalmára hivatkozik; emezek a lélek rejtélyeit, a vallás erkölcsi eszmék végtelen világát állítják -vele szembe. Az ellentétes felfogások közötti harcz rettenetes; évről évre élesebbé, hevesebbé válik. Zaját és hatását súlyosan érzi az egyház, érzi a társadalom, mely iránytalan vergődésével az egész világ tudósait és államférfiak foglalkoztatja; de melynek eddig csak az a tanulsága, hogy vallás és erkölcs nélkül sem család, sem egyház, sem állam nem kormányozható. Messze vezetne, t. közgyűlés, annak fejtegetése : minő viszontagságokon ment keresztül az egyetemes keresztény egyház és különösen a mi magyarhoni evang. egyházunk a lefolyt század alatt. Pedig érdemes és korszerű volna részletes és alapos tanulmány tárgyává tenni a r. kath. egyház azon intézményeit, melyekről a híres protestáns angol történetíró, Macaulay, azt írta, „hogy talán még akkor is fenn fognak maradni, midőn valami ujzeelandi utazó egy nagy pusztaság közepett, a londoni híd egyik tört ívezetén foglal helyet, hogy Szt. Pál romjait lerajzolja. Érdemes volna megvizsgálni magasabb szempontokból az evang. protestáns egyház szervezetét, szakadozottságáuak és erőtelenségének okait, — és összevetni azt a szellemi erőt, mely teljes fényében különösen az angol és német theologiai és történelmi irodalom hatalmas alkotásaiban ragyogott. És mindenek felett érdemes és szükséges lenne a magyarhoni ev. protestáns egyház fejlődésének belső erőit kimutatói, hogy kitűnjék: mennyire haladtunk előre tudományban, irodalomban és, hitbeli buzgalomban egy század lefolyása alatt! Ezt azonban szabadjon ezúttal csak hálás gondolkodási tárgyul vetnem fel a végett, hogy a század egyházi eseményeinek gondolatbeli felidézése és fontolgatása által tanuljuk megbecsülni apáinknak szent örökségét, — a kik nekünk nehéz viszonyok között, nagy küzdelemmel, nagy önmegtagadással, lelki, testi szenvedéssel megszerezték azt a szabadságot és azt az önkormányzatot, melyet most már háborítlanul felhasználhatunk szeretett ev. egyházunk emelésére és felvirágoztatására. Vajha méltóan fel tudnók használni legújabb küzdelmeinkben is! Mert különös napokat élünk. A magyar kereszténység és a magyar