Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1900. szeptember

-5 tapasztalható előmenetelre, esetleg hanyatlásra, s ahhoz képest igyekez- 1. zenek egyházunk javát előmozdítani. Előttünk a. magasztos czél és a nehéz feladat, hogy az evangélium eszméit átvigyük híveink lelkébe és életébe; hogy e munkában egymástól lelket és erőt nyerve, tovább építsük Istennek országát e földön. A lefolyt egyházi év azonban nagyobb jelentőséget nyert a többinél, két oknál fogva. Először azért, mert a kereszténység XIX-ik századát ez évben töltöttük be; másodszor azért, mert a hazai kereszténység és a magyar alkotmányos királyság megalapításának kilenczszáz éves jubileumának napjait is megértük. Mind a kettő olyan alkalom, mely komoly gondolatokat ébreszthet mindazok lelkében, a kik az emberiség haladásának nagy érdekei iránt lelkesedni tudnak. Mind a kettő ünnepélyes hangulatot kelthet különösen az evang. egyház tagjaiban, a kik az emberiség haladásának előmozdításával és a kereszténység tökéletesebb felfogásának előnyeivel dicsekedhetnek. Valóban az ember lelke szinte elszédül, ha egy pillanatra csak azon főbb eseményekre és változásokra gondol, melyek a lefolyt XIX. század alatt a politikai és egyházi, a tudományos és művészi, az erkölcsi és társadalmi téren történtek. A század hajnalán ott látjuk az óriási forradalmi átalakulásokat. A kard felszabadít és elnyom nemzeteket. Az ékesszólás és ész fegyverei kivívják a polgári és politikai szabadságot; míg a megtestesült „Esz" bálványának felállítása veszélyekbe sodorja az egyházat és a vallást. • A világi és egyházi hatalom óriási harczokat vív egymással. A szabadság és egyenlőség, a testvériség és nemzetiség eszméi nagy zavart okoznak a szivekben és az államokban. A népek összetartozandóságának régi formái és kötelékei darabokra törtek, hogy új államalakulásokat hozzanak létre. A szabadság és jobblét utáni vágy ismételve forradalmakba keverte a népeket, míg végre sok véres erőfeszítés után a faji egységen alapuló „nemzeti államok" kiépítése lett a népek és népvezérek legkedveltebb jelszavává. Kétséget nem szenved, hogy e törekvések eredménye lett a század legnagyobb jelentőségű három eseménye: az olasz és német egység proklamálása és a római pápa világi hatalmának megtörése. Valóban a XIX-ik század politikai élete viharos, fejlődése pedig rohamos volt. A tudomány terén a régibb századoknak egyike sem mutathat fel oly meglepő és magasztos felfedezéseket, mint a lehanyatlott század. A természet kitárta titkait; új meg új tudományágak keletkeztek. Nagy szellemek új fényt árasztottak az emberiségre. Tisztább fogalmaink vannak az égről és a földről; az emberről és a társadalomról; a lélekről és a vallásról. A tenger megszűnt a népek elválasztója lenni. Vasutak szelik át az országokat és kisebbé teszik a földet. A villany röpíti tovább gondolatainkat; az hajtja gépeinket, az világítja városainkat, az viszi át hangunkat egyik országból a másikba. Csak az