Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. október, rendkívüli

12 9. lelkéből. Ma tehát más fegyvereket kell használnunk a veszély elhárítására: nem annyira protestánsoknak, mint inkább evangélikusoknak kell lennünk! A mindenfelöl tornyosuló bajoktól nem kell megijednünk, hanem küzdenünk kell ellenük erélyesen, kevesebb szóval, több cselekedettel, s így meg fogjuk teremteni a hitben erős, szeretetben munkás, reményben gazdag, szabadságban okos, intézményeiben hatalmas, bölcs és igaz evangélikus szellemet. Sem a magyar hazának, sem evang. egyházunknak nem tesz szolgálatot, a ki az együvétartozás érzetét gyöngíti, s a testvérek között viszályt és gyűlölséget idéz elő. Ingerült kebel mindent hamis színben lát, és szenvedélyes időkben még a hallgatás is veszedelmes összeesküvésnek látszik. A mi csendes egyházi gyűléseinket, kivált mióta a turóczi esperesség egyházkerületünkhöz csatoltatott, olykor-olykor szenvedélyes kitörések zavarják meg; leginkább akkor, ha a panslavizmus vádja emeltetik valaki ellen. Ügyeinket és törvényeinket nem ismerő egyének gyakran hangoztatják, hogy az autonomia leple alatt tért enged hazaellenes törekvéseknek. Ez a milyen méltatlan, oly igaztalan vád; mert a mi zsinati törvényünk (324. §.) mindazt, a ki hivatalos állását a magyar király, a magyar haza és a magyar nemzet elleni izgatásra használja fel, hivatalvesztéssel sújtja. Egyházkerületem országos reputatiójának tartozom azon kijelentéssel, hogy eddig hazaellenes pánszláv törekvés vádja törvényszékünk előtt senki ellen nem emeltetett, és remélem, hogy emeltetni nem is fog. Arra, hogy a panslavismus rémes kísértete gyűléseinkről végkép eltűnjék, nézetem szerint nem kell egyéb mint az igazság pallosa, és a világosság fénye, mely elől tudvalevőleg minden kisértet elpárolog. Igaz, gyűléseinken voltak és valószínűleg ezután is lesznek nemzetiségi súrlódások és vádaskodások; mert lehetetlen, hogy három nyelvű egyházkerületben, mely a Kárpátoktól le Szlavóniáig terjed, nyelvi és nemzetiségi összetűzések elő ne forduljanak. De merem hinni, hogy valamint a múltban, úgy a jövőben sem lesz oly vakmerő egyházi tisztviselő, a ki akár a magyar király, akár a magyar haza és nemzet ellen izgatni merészelne. Mert ebben az egyházkerületben még azon esetben is, ha nem lenne rá szigorú törvényünk, ezt lehetetlenné tenné a közegyház hazafias közszelleme, mely mindenkor egynek érezte magát a haza politikai és kulturális aspiratióival. Ez a közszellem azonban nem zárja ki sem azt, hogy az egyházunkban levő nemzetiségek isteni tiszteletüket saját nyelvükön végezzék, sem azt, hogy anyanyelvüket saját belügyeikben szabadon használhassák és művelhessék. A magyar haza senkinek egyéni szabadságát és törvényes jogát nem veszi el; sőt ellenkezőleg jogokat oszt. Ettől kapta a protestáns egyház is minden jogait; ettől kapta féltékenyen őrzött autonómiáját, és ettől kapja most is közalapja, iskolái és gyülekezetei számára az anyagi segítséget.