Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. október, rendkívüli

11 r > Uj eszmék és törekvések új helyzetet teremtenek. Uj törvények és szabályok új kötelességeket rónak reánk. Az új viszonyok és törvények hatása alól az egyház sem vonhatja ki magát. De én azt hiszem, hogy annak az egyháznak, melynek éltető elemét, az isteni igazságok mellett a szabadság és az önkormányzat képezte, mely tehát megszokta az eszme súrlódását, a közélet szabad levegőjét és és a létért való férfias küzdelmet, nincs oka rettegnie az új viszonyoktól. Elismerem, hogy a socziális bajok káros hatással vannak népünknek vallásos lelkületére. Elismerem, hogy az úgynevezett egyházpolitikai törvények a lelkészkedő papság jövedelmét csökkentették ; sőt azt sem tagadom, hogy a csekély javadalmazású lelkészek fizetésének kiegészítéséről szóló törvény sem képezi (mert nem is czélozta) az 1848: XX. t.-czikkben kifejezett eszmék végrehajtását: de azt már nem ismerhetem el, hogy ezek a törvények a protestantizmusnak egészben véve ártalmára lennének. A mi egyházunk sohasem tagadta az államnak azt a jogát, hogy a házasságot, az anyakönyvvezetést és a felekezetek közti jogviszonyt szabályozza. Az állam csak ezt a jogot gyakorolta akkor, mikor a reactio ellenszegülése egyenesen reákényszerítette és mikor a vallásfelekezetek szabadságát és jogviszonosságát máskép biztosítani nem lehetett. Es ezzel beláthatlan bonyodalmaknak vette elejét. Igaz, hogy a vallás szabad gyakorlatáról és a vegyes házasságokból származó gyermekek vallásáról szóló törvények némely szakaszait a túlbuzgóság és a szabadosság ellenünk fordítja s a reverzálisokkal és egyéb csábításokkal sok bajunk van ; de ez ellen csak úgy lehet védekezni, ha híveink vallásos öntudatát erősítjük, annyira, hogy minden csábításnak képesek legyenek ellentállani. Az új törvények hatása alatt fejlődő egyházi közéletünkben engem csak egy jelenség aggaszt, t. i. az, hogy sokan, a kik egyházi bajaink felett komolyan elmélkednek, megelégesznek a vészkiáltásokkal, a kesergésekkel és panaszokkal; és mintha teljesen elvesztették volna az önbizalmat, a bajok orvoslását csak az egyházon kívüli körülményekben keresik. Ebben a felfogásban én nagy veszélyt látok egyházunkra nézve. r Am igyekezzünk méltányos kívánságainknak és jogos követeléseinknek az egyházon kívül is.érvényt szerezni; de a belső egyházi élet erőforrását egyedül önmagunkban kell keresnünk! Többet kell foglalkoznunk a hívekkel, azok lelki és erkölcsi életével. Élesztenünk kell bennök az igaz vallásosságot, hogy legyen aztán mit védelmeznünk. A történelmi viszonyok okozták, hogy őseink a vallás szabad gyakorlatának biztosítása czéljából az autonomia sánczai mögé vonultak és a szó szoros értelmében protestánsokká lettek. A vallásos öntudat akkor élénkké vált; nem kellett külön élesztgetni. Ma megfordítva áll a dolog: a vallás szabad gyakorlata nincs veszélyeztetve, tehát azt védeni sem kell; de veszélyben van maga a vallásos buzgóság, mely -— fájdalom — sok helyen kiköltözik a hívek