Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1897. október

7 A legközelebb mult évben hazafias lelkesedés és vallásos érzület 3. nyilvánításával ünnepeltük meg szeretett hazánk fennállásának ezer éves évfordulóját s a most folyó közigazgatási évben isten segedelmével folytattuk az egyház által reánk ruházott szent feladatot. Azzal a szent hittel és éltető reménynyel léptünk át az új ezredévbe, hogy a mint az isteni gondviselés áldó kegyelmével kisért és támogatott minket a múltban, úgy fog folytatólagos törekvéseinkben védeni és segíteni a jövőben is. Nagy szüksége volt erre a felemelő hitre apáinknak a múltban, de nem kevésbbé nagy szükségünk van erre a hitre nekünk is, az Úr Jézus Krisztus egyháza mostan élő tagjainak. Küzdő, védekező egyház volt a mi evangéliumi egyházunk kezdetétől fogva. A hitnek, az evangéliumnak, az Isten kinyilatkoztatott szent igéjének védelmében folytak le dicső emlékű elődeink nehéz napjai. A léiéig fegyvereivel küzdöttek, az isteni ige győzhetetlen fegyverzetével. Ezt a fegyverzetet átörököltük tőlük, s a míg ezen lelki fegyverrel buzgón, bátran fogunk síkra szállni, az egyház isteni Ura velünk lesz s el nem hagyja egyházának szent ügyét. Legyen áldott az Ur szent neve, egyházi életünk ezen lefolyt esztendeje súlyosabb, mélyrehatóbb vészt nem hozott reánk, de nem mult el minden aggály és küzdelem nélkül. Azok lelkére, a kik az egyház sorsa iránt a szeretet féltékenységével érdeklődnek, ez idő szerint is a gondnak és aggálynak nyugtalanító árnya nehezedik, midőn az új rendnek vallásos életünkre kiható erejét mérlegelik. Aggódva gondolnak arra, hogy az 1868-ik évi LIII. törv.-czikk hatályon kívül helyezése által erős támaszunkat veszítettük el, mely minket gyengébbeket megvédendő volt egy túlhatalmas egyházzal szemben; továbbá, hogy a vegyes házasságok alkalmával kötendő szerződések folytán egyházunk érzékeny számbeli veszteséget szenved; hogy a vallás szabad gyakorlására vonatkozó törvény tárt kaput nyit az egyházunk kötelékéből való kilépésre; hogy egyébként is szerényen díjazott lelkészeink érzékeny veszteséget szenvednek stoláris jövedelmeik csökkenése által, a mi, míg egyrészről tisztességes megélhetésöket kétségessé teszi, másrészről az ifjú nemzedéket a papi pályáról visszariasztja. Senki sem mondhatja, hogy ezen aggályok és panaszok jogosulatlanok; az általam bekivánt esperesi jelentésekből, melyekből egy külön rovatos kimutatást készítettem, kitűnik, hogy egyes vidékeken megdöbbentő számban fordulnak elő esetek, melyeknél az egyházi esketés mellőztetik, a vegyes házasságból születendő gyermekek más felekezet javára átengedtetnek és a felekezeten kívül állók száma szaporodik. Természetes, hogy a most említett esetek, legsűrűbben a nagyobb városokban fordulnak elő, mint a hol a cura pastoralis gyakorlása nagy nehézségekbe ütközik.