Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900
1896. szeptember, gyámintézeti
129 Visszapillantást vetve a lefolyt évre, nem zárkózhatom el, hogy kerületi gyámintézetünket közelről érdeklő egyes mozzanatokról is ezúttal említést ne tegyek. Nem bocsátkozva ugyan kerületi gyámintézetünk működésének részletezésébe, nem hallgathatom el ama sajnos körülményt, mely egyetemes gyámintézetünket egyik elnökének állásáról való lemondása folytán érte. Méltóságos és főtisztelendő Zelenka Pál püspök úr, a ki három évtizedet meghaladott idő óta gyámintézetünk buzgó és lelkes munkása volt, lemondott. Az ügyek éléről való távozása következtében — mely körülmény őszinte sajnálatot keltett egyetemes gyámintézetünk körében — az elnöki teendők ellátására méltóságos és főtisztelendő Baltik Frigyes püspök úr kéretett lel, a ki szives volt ezen állást ideiglenesed el is fogadni s az ügyek vezetését ezen minőségben teljesíteni. Fentebbi körülmények folytán tehát az egyetemes gyámintézetünk egvik elnöki állása lévén betöltendő, az erre vonatkozó szavazás megejtése mai közgyűlésünk egyik főtárgyát képezi. Kerületi gyámintézetünk ügymenetére áttérve, örömmel jelezhetem, hogy az elért anyagi eredmény kedvezőnek mondható, mely körülmény annál is inkább örvendetes, mivel kerületünk, a közelmúltban végrehajtott kikerekítés útján s a kebelében létesített új egyházmegyék folytán bizonyos változáson ment keresztül; — az eredményről különben nagytiszteletű elnöktársam beható jelentése alapos tájékozást fog szolgáltatni. Nem hallgathatom el ezúttal azon örömöt, mely egyházunkat néhány kiváló tagjának legmagasabb kitüntetése folytán érte; Baltik Frigyes püspök úr ő méltóságának a vaskoronarend másodosztályú keresztjével való legkegyelmesebb kitüntetése s Podmaniczky Géza és Radvánszky Béla báróknak val. b. t. tanácsosokká történt legmagasabb kinevezése nemcsak egyházunk, de különösen gyámintézetünk körében is benső örömet keltett. Mindnyájunk érzelmeit tolmácsolom tehát, midőn a királyi kegy eme legkegyelmesebb nyilvánulásával szemben érzett hálás örömünknek kerületi gyámintézeti gyűlésünk alkalmával is ezúttal kifejezést adok. Szomorú kötelességet teljesítek még, midőn közéletünknek a közel múltban elhunyt egy kiváló tagjáról emlékszem meg. Ivánka Imre úr ő nagyméltóságának elhunyta nemcsak hazánkra és egyházunkra — melyeknek mindenkor kiváló hű bajnoka volt — nagy veszteség, de gyámintézetünket is mély fájdalommal érinti, melynek éveken át jeles elnöke s mindenkor buzgó híve volt. Meg vagyok győződve, hogy a főtisztelendő kerületi gyámintézeti közgyűlés nézetével találkozom, midőn ő méltósága elhunyta felett érzett mély bánatunknak s emlékével szemben táplált kegyeletünknek ezúttal kifejezést adok. A jegyzői állásra mult évi kerületi gyámintézeti közgyűlésünkön 10