Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1893. szeptember, október

145 legyenek. 5. Isten nem hagyja el azokat, a kik őt félik. 6. Isten a mi gondviselő Atyánk. 7. A jó fiút Isten megsegíti, a szülőiket nem tisztelő rossz fiúkat megbünteti. 8. Istenben kell bíznunk, nem a magunk erejében. 9. Isten szeretetből küldé hozzánk Fiát szabadítóul. 10. Szerető szivet vigyünk ajándékul Jézusnak. 11. Az ünnepeket megszenteljük. 12. Szeressük Jézust, ő is szeretett minket. 13. Hálá­val vegyük Istentől a mi mindennapi kenyerünket. 14. A ki Jézus­ban hisz, ha meghal is él. A fent elsorolt 14 történet 45—50 félórában átvehető; van köztük olyan, a mely csak egy félórát vesz igénybe, de van olyan is, a melynek magyarázása öt félórán át is eltart. Ha nyolcz havi szorgalomidőt veszünk alapul, akkor összesen 96 félóra áll az első csoportnál a tanító rendelkezésére. Ebből egy harmadot, 32 félórát kell ismétlésre fordítani, marad tehát új leczkére 64 félóra. A hol tehát a nyolcz havi szorgalomidőt pontosan megtartják, ott a fenti tananyag még Józsefnek és testvéreinek történetével ki is bővíthető. Az első csoport tanításánál nem szükséges, hogy a történetek egymással szorosan összefüggjenek, minthogy úgy sem a történet tudása a czél. A történet csak eszköz, a mely által valamely vallási igazságot szemléltetünk és a gyermek vallásos érzelmeit ápoljuk. Mind­azáltal a tanító helyesen cselekszi, ha az egyes történetet az előtte tárgyalttal összeköti, a mi egy-két mondattal megtörténhetik. A bibliai történetek tanítása az első csoportnál pusztán élőszó által történik, a nélkül, hogy a tanulók kezébe tankönyvet adnánk. A tanító először is összeköti a történetet az előbb tárgyalttal, azután lehetőleg a biblia szavaival, minden tanuló által tisztán érthető hangon és helyes hangsúlylyal elbeszéli az egészet, de csak vázlatosan és a nélkül, hogy közbe magyarázatokat adna. Ezután elbeszéli újból egész részletességgel a történet azon szakaszát, a melyet épen bővebben tárgyalni akar. Ezen részletes elmondás közben megadhatja röviden a megértéshez szükséges magyarázatokat is. A másodszori elmondás után kérdéseket intéz a tanulókhoz, hogy meggyőződjék, hogy helyesen fogták-e fel a hallottakat és hogy a történetet mélyen emlékezetükbe vésse. Ezen kérdezés közben adhat a tanító bővebb magyarázatokat is. A kérdéseket a tanítónak akkép kell intézni, hogy a vallási igazságok a tanulók előtt feltűnjenek és azokat önként a maguk életére alkalmazzák. Ezután a tanító újból elmondja és a tehetségesebbekkel elmondatja a tárgyalt részletet. Ekkép tárgyalja a többi szakaszokat is, míg az egész történet be nincs fejezve. Az egész történet befejezése után annak főgondolatát valamely szentírási helyben vagy énekversben fejezi ki. A tanítónak az elbeszélésnél igaznak kell lennie, vagyis csak oly dolgokat mondjon el, melyeknek igazságáról maga is meg van győ­ződve, mert csak akkor várhatja, hogy szavai igazságáról tanítványai is meggyőződjenek. Már az első csoport tanításánál is arra kell törekedni, hogy a 10

Next

/
Thumbnails
Contents