Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1893. szeptember, október

117 anyagi helyzetünkön is némileg javítani fognak. Ha kevéssel is, mégis ez évben is gyarapodott az egyház anyagilag. Imaház- és paplaképítési alapot sikerült gyarapítani 287 frt 33 krral, s így ezen alap az 1892. év végével 3945 frt' 50 krt tett ki, a mi hat év alatt évi átlagos 659 frtnyi vagvonosodást tüntet fel Adja Isten, hogy évi gvarapodásunk ezen összegét a jövőben még nagyobb mértékben emelhessük. Csupán arra kérem a méltóságos kerületi gyűlést és gvámintézetet: kegyeskedjenek szabadkai ev. egyházunkat segélyezés végett meleg hangon ajánlani különböző jótékony egyleteinknek és a külföldnek, mert a szabadkai evang. egyház hivatva van hit dolgában nagy missiót teljesíteni ezen magyarországi kath Rómának elnevezett nagy városban és messze elterjedő környékén. Zomborban minden negyedik vasárnapon tartatott isteni tisztelet és pedig két részben magyar és egy részben német nyelven. Zombori evang. egyházi életünkre általában azt mondhatni, hogy eddig csak lézengett; most azonban egy új felügyelő s újonnan választott presbyterium vezetése alatt új hitéletre kezd ébredni. Most áll ennek fordulópontján. Nem akarunk vérmes reményeket táplálni, mert az életből ismerni tanultam a csalatkozás gyakori eseteit, de van okom hinni, hogy már a zombori hívek erősen fognak törekedni anyagi gyarapodásukra. Galló Emiiné 200 frtos adományával gyarapította a templom-alapot. Néhlich Fülöp presbyter 10 frtot adott zombori evang. imaház- és paplakalap gyarapítására, a mely most már 218 frtból áll. Egyszersmind dr. Gertinger Pál, városi tanácsnok úr indítványára határozatba ment, hogy a városhoz folyamodvány intéztessék évi segély elnyerése végett, mely az összes presbyterium jelenlétében fog átnyujtatni a polgármesternek. Eddigelé Zomborban az évente összegyúlt egyházi járulékokból 200 frt évi bér fizettetett a bérbe vett imaház-teremért. Már az 1893. s következő évekre ezen összegből is megtakaríthatunk 80 frtot az által, hogy a zombori testvéregyház filiává megalakulván, imaháztermünket 80 frt évi bérért tőlünk albérletbe kivették. Miután pedig az imaházbér a lelkész számára összegyúlt évi összegből fizettetik — másként egyátalán nem segíthetni a bajon — most már ezen 80 frtnyi albérletösszeg a lelkész tulajdonába megy vissza, s így az 1893. évben Zomborban a lelkész fizetése nem mint eddig 40—60 frt, hanem 120—140 frtból fog állani. Mindezekből kitűnik, hogy a zombori evang. egyház viszonyai is javultak. Iskola hiányában evang. gyermekeink még mindig a kath. felekezeti iskolába kénytelenek járni. Apatinban még mindig a régi szomorú viszonyok állanak fenn. Ott a hitélet pang. Az evang. gyermekek egy része hit nélkül nő fel; másik része — s ez fájdalom nagyobb rész — hath. hitoktatásra jár el. Iskola kell oda, máskép ezen kis ev. egyház teljesen kivész. Egy Chrischana növendéket kellene ott alkalmazni, a ki az ottani híveket összetartaná. Csak ezen esetben volna kevés pénzzel az apatini egyház megmenthető.