Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1893. szeptember, október

116 29. len hitbuzgalmával az Isten országa szent érdekében. Látható e jelentésekből, hogy az öt missiói kör lelkészei -- bár csekély útiátalányon kívül más dotatioban nem részesülnek —, a lefolyt évben is gyakrabban meglátogatták az anyaegyházaktól távol eső híveket s igvekeztek nemcsak isteni tiszteletek tartása s az úri sz. vacsorának kiszolgáltatása, hanem különösen az idegen felekezeti iskolákba járó evang. gyermekek vallásoktatása által a vallásos érzületet az evgy. öntudatot s a nagy egyházzal való összetartozandóság érzetét ápolni és fentartani. Teszik ezt az egyházmegye utasítása folytán azért, mert, fájdalom az idegen felekezeti iskolákban űzetik a legrútabb proselitáskodás. A lefolyt évben az egyházmegye 505 frtot fordított missiói czélokra s a folyó évben e czélra 511 frttal rendelkezik a missiói pénztár. Ezek tiszteletteljes jelentése után maradtam Temesvárott, 1893. aug. 25-én. A mélt. és főtiszt, egyházker. gyűlés kész szolgája Kramár Hála bánsági főesperes. Jelentés a bácsi missióról. A bácsi missió állapotában változás alig jelezhető. Az állapotok többnyire a régiek. Változás inkább csak vagyona és statisztikájában észlelhető, a melyekre nézve a haladás — ha lassú is — de mégis constatálható. Legerősebb a hitélet fejlődése Szabadkán és Zomborban, a mely városokban isteni tiszteleteink a leglátogatottabbak. Szabadkán a bevett szokást követve, minden második vasárnap tartatott isteni tisztelet, számszerint 29; és pedig magyar nyelven 24 és német nyelven 5. Az isteni tiszteletek — tekintette larra, hogy a kis egyház csak 332 evang. lélekből áll — jól látogatottaknak mondhatók. Legnagyobb bajunk, szegénységünk, a mennyiben még mindig szúk iskolai teremben vagyunk kénytelenek azokat megtartani. A város erősen fejlődésnek indult. A ki hat év előtt járt ott, most alig ismer e városra, oly rohamosan halad előre. Új és új épületek emelkednek, két új kath templom felépítése is már határozatba ment — persze a város pénzén — csak evang. imaházunk s paplakunk nem akar felépülni. Pedig már igazán itt volna az ideje, hogy a bácsi missió e székhelyén, hazánk eme harmadik városában evang. imaház és paplak hirdesse az evang. egyház létezését. De a mi nincs, az még lehet, ez vigasztalásunk; és erős a hitem, hogy az új zsinati törvények