Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1886. október

77 1. Az államkormányzat — mely egykor bizalmatlanul tekintett egyházi életünk mozgalmaira, ma kedvezően lévén egyetemes egyházunk iránt hangolva — szervezkedési törekvésünket készséggel fogná támogatni, sőt miután az államkormányzatban ez idő szerint protestáns férfiak is vesznek részt, remélhető, hogy ezek részéről meleg pártfogásra fogunk találni. Már ezen kedvező körülmény is kell, hogy arra ösztönözze egyház-egyetemünket, hogy sürgősen vegye tárgyalás alá a zsinat kérdését s lépéseket tegyen arra, hogy az mielőbb megtartható legyen. De eltekintve e kedvező körülménytől, már magok az egyházunk jelenlegi szervezetében létező hiányosságok s rendezésre váró állapotok is szükségkép megkövetelik a zsinati törvényhozás utján való szervezkedést. 2. Azt mondják, hogy van egyetemes conventünk, mely bennünket képvisel egyiránt kifelé és befelé s pótolja a zsinat hatáskörét. Ám az egyetemes gyűlés csak közigazgatási és nem törvényhozási testület s tulajdonképen maga is szervezetlen, a szükséghez képest történelmileg fejlődve, csupán csak az usus alapján áll. 3. Azt mondják, hogy egyházkerületeink szervezve vannak s önkormányzatilag intézik ügyeiket. Igenis intézik, de az egyik igy, a másik amúgy. Az úgynevezett kerületi utasítások helyettesítik a törvényt, de a melyekben nincs meg az egyöntetűség, hanem minden egyházkerület a maga számára készíti, módosítja, változtatja azokat a mint jónak látja. Ez oly állapot, mely ev. egyház-egyetemünknek sem tekintélyt nem ád kifelé, sem rendszeres és egyforma eljárásra nem nyújt alkalmat befelé s igy csak a zsinat olvaszthatná evang. egyházunkat egybe erős, szentesített törvények által egyformán vezetett és kormányzott testületté. 4. Csak a zsinat útján juthatunk el az egyöntetű perrendtartáshoz s fegyelmi eljáráshoz. Mert nemcsak, hogy hiányos és tökéletlen a mi fegyelmi szabályzatunk, mely a fenyítő eljárásnak egyes esetekre vonatkozó fokozatait nélkülözi s ez által a bíráskodást nehezíti, de kerületenként más és más gyakorlati eljárást tüntet fel. Hiszen csak nem rég fordult elő az eset, hogy egy és ugyanazon egyén az egyik kerületben a papi hivatal viselésétől véglegesen eltiltatott, mig a másik kerületben minden nehézség nélkül felavattatott s a lelkészi hivatalra kibocsáttatott. 5. Csak a zsinat alkothatna egyöntetű és czélszerü pap- és tanitóválasztási szabályzatot az igazság és méltányosság alapján, oly szabályzatot, mely a tehetséget és érdemet is tekintetbe venné s a mindinkább elterjedő választási visszaéléseket, vesztegetéseket és korteskedéseket lehetőleg meggátolná vagy legalább korlátolná. 6. Csak a zsinat hozhatna be, a templomi és külső szertások körül tapasztalható eltérések megszüntetésével, szertartásos utasítást, még pedig külön a magyar, külön a német és külön a szláv ajkú