Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1886. október

78 egyházak számára. Az a sokféle agenda és agenda-ellenesség nem szolgál templomi és külső vallásos szertartásaink díszére. A hány az egyház, csaknem annyiféle a szertartásos eljárás. A lelkész, ha a szomszédba megy szolgálatot tenni, előbb tudakozni kénytelen, hogy „mi itt a szokás?" Ez oly abnormis állapot, melynek megszüntetése egyházi életünk egyik kiáltó szükségét képezi. 7. Csak a zsinat segíthetne Ínséges egyházaink, papjaink, tanítóink s az országos törvény követelményeinek megfelelni alig képes középiskoláink nyomorán. S a gyámintézet, bár áldásosán működik, csak enyhitgeti az égető sebeket, de gyökeresen gyógyítani azokat nem képes. Nekünk is közalap kell, a milyet ev. reform, testvéreink teremtettek magoknak. Szegény sorsú hiveink elég súlyos terhet hordanak, a midőn saját egyházaik szükségleteit fedezik, papokat, tanítókat fizetnek; templomokat, elemi iskolákat építenek és fentartanak s az esperességi és kerületi pénztárakba évi illetékeket fizetnek be. Nem volna méltányos dolog, hogy ezen kivül a középiskolákat is ők tartsák fenn. Közmegadóztatás kell nekünk s ennek alapján közpénztár, oly egyetemes alap, melyhez az evang. egyház minden tagja birtokaránylag hozzájáruljon. 8. Végre csak a zsinat volna hivatva arra, hogy módot találjon az egyház rokkant hivatalnokai vagy azoknak özvegyei és árvái ellátása- vagy nyugdíjaztatására. Nem illő dolog, hogy az egyházegyetem e tekintetben mit sem tesz. A kerületi esperességi özvegyárva-intézetek csekély segélyt nyújthatnak s ezt sem a hálás egyház adja hű szolgáinak vagy azok családjainak, hanem legnagyobb részt magok a papok adják azt önmagoknak, a mennyiben ezen intézetek tőkéi az élő és működő lelkészek nélkülözés és lemondás közt megtakarított filléreiből alakulnak. Nem szükséges még több részlettel indokolni a zsinattartás szükségét és ha még felemlítjük azoknak aggodalmát, kik attól tartanak, hogy a zsinat könnyen dogmatikai villongásokra adhatna alkalmat s ezeknek ellenében hivatkozunk az e tekintetben békés lefolyása ev ref. debreczeni zsinatra: akkor — ugy véljük — eléggé ajánlatossá tettük a zsinattartás szorgalmazásának ügyét arra, hogy azt t. hitrokonaink teljes buzgósággal felkarolják, közegyházunk elvitathatlan javára. A pestmegyei ág. hitv. ev. esperesség nevében: Láng Adolf Földváry Mihály főesperes. esperességi felügyelő. Hosszabb vita után a pestmegyei esperesség indítványa oly értelemben elfogadtatik, hogy a zsinat megtartása előkészítendő; az egyetemes gyűlésre kiküldött követek utasíttatnak az értelemben való eljárásra.