Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890
1889. szeptember
11 tatásban közé tett körlevelemben felhozott okoknál fogva — elestünk. Az aradi egyház készséggel ajánlkozott a felállítandó intézet befogadására; de erkölcsi támogatásánál egyebet nem nyújthatott. Nem jelentkezvén más egyház s tekintetbe véve sok kedvező körülményt, mely Arad mellett szól, mint olyan város mellett, mely különösen az alföldi megyékben a terjedő protestantismusnak kedvező, — eljártam ott egy küldöttséggel — Áchim Ádám békési esperes és Horváth János csabai gvmnasiumi igazgatóval — értekezve az egyház elöljáróságával és megtekintve az intézetnek való épületeket, egyik körlevelemben rámutattam a czélszerüségre, melynél fogva Aradot ajánlom az intézet helyéül. Aradon csupán az épület megszerzésére 30,000 forint kellenne Ennek és az intézet felállításával kapcsolatos egyéb költségek fedezése alig történhetnék máskép, mint kölcsön útján úgy, hogy az esperességek részéről felajánlott évi járulékokkal törlesztetnék a kölcsön vett összeg s bizonyos évek múlva az épület a kerület tulajdonává válnék. Egyfelől az Árad körül Szegedig elterülő pusztákon lakó protest. családoknak, másfelől magoknak az aradiaknak élénk rokonszenve, melylvel a kerületi lánynevelő intézetet felkarolni s mindenkép istápolni készek, nagyon is ajánlatosnak tüntetik fel a kerület ez irányban való kezdeményezését. Ha ennek évek multán sikere lenne, min nem kételkedem, — azután a felföld valamely városában lehetne hasonló intézetet állítani. Egyelőre — szerintem — Arad városa az, hol a protestantismusnak szolgálatot tennénk s evang. egyházunk érdekében jó munkát végeznénk, ha a protectált leányinternátust létesítenők. Közben Budapesten lévén hivatalosan elfoglalva, különösen Falvay, az ottani polg, iskola igazgatója, a kerületi gyűléssel közlendő előterjesztésében oly módját proponálta a létesítendő internátusnak, mely — szerintem — szinte életrevaló s netalán legkönnyebben létesítendő. A budapesti evang. egyház nagylelkűségébe bízva, nincs kétségem, hogy kitűnő tanintézetét megosztaná a kerületbeli azon szülők leánynövendékeivel, a kik azt igénybe venni kivánnák. Mindazonáltal az ily intézkedés is uj áldozatot kiván. S itt ismét felmerül a kérdés, honnan fedezni a költséget? Valóban, ha a fentérintetteket és az előttünk levő egyéb égető szükségeseket tekintetbe veszszük, nem tudom, nem teljesen jogosult-e azon kívánság, hogy az állam, melynek culturális czéljaira oly aránytalanul nagy terhet visel a protestáns közönség, vegye tekintetbe vajúdásunkat és támogasson bennünket tekintélyesebb évi segélylyel azon czélok elérésében, melyek a magvar állam és a nemzeti cultura izmosodására és felvirágzására szolgálnak. A mint számolunk az immár 4,750 frtra leszállított évi csekély összegről, épen ugy számolnánk a 100,000 frtról is, bebizonyítva, hogy csakis közművelődési czélokra fordítottuk az összeget. A tanulmányi alappal szemben jogosan kívánunk aránylagos részesítést.
