Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1889. szeptember

12 3. Ezen kitérés után még mindig az anyagiak körül mozogva, van szerencsém jelenteni, hogy a tűz ellen való biztosítás ügyében nagyobbára czélt értünk és hogy a biztosító társaság ez évben már 392 fit 28 kr. osztalékot juttatott az esperességeknek. Nem mulaszthatom el újra és újra figyelmeztetni az egyházakat és intézeteinket, sőt az egyház egyes tisztviselőit, presbytereit és elöljáróit, hogy ezen uj jövedelmi forrást megfigyeljék és az első magyar biztosító társaságnál, melvlyel a kerület szerződésre lépett, egyházi s iskolai épületeiket biztosítani el ne mulaszszák. Sok zaklatás után végre sikerült ő nagyméltósága a kerületi felügyelő úr segítségével a nagymélt. pénzügyi minister leiratával, kerületi és esperességi özvegy árva-intézeteinket a tőke-kamat adó alól felmentetnünk, ugy azonban, hogy a már e czímen befizetett öszszegek vissza nem követelhetők; a mi elég sajnos. A protest. irodalmi társaság márczius 24-én megalakult, választmányi tagjait megválasztotta s nincs egyéb hátra, mint hogy az alapító és pártfogó tagok illetményeiket az erre felkért esperességi pénztárosoknak átszolgáltassák s mindannyian azon legyünk, hogy ezen, oly felette kívánatos társaságnak minél több tagot szerezzünk s általában czélja elérésében segítsük. Már is áldásosán működik a Luther-társaság. Vajha egyes jobb módúak és az egyes egyházak az évenkénti 4 frtot ne sajnálnák, hogy ezen, leginkább a hivő nép lelki szükségeit felkaroló intézmény hovatovább izmosodnék. Ha anyagilag azon helyzetbe jutna, hogy a közhasználatban levő énekes könyveket nyomathatná, ez uton nemcsak azoknak correct kiadatását eszközölhetné, de évek múlva hasznát is venné. S ezzel kapcsolatosan bátor vagyok indítványozni egy uj «bányakerületi magyar énekes könyv»-nek a szerkesztését. Az e tárgyban a főesperes urakhoz intézett körlevelemben indokoltam ezen szándékomat. Tagadhatlan ugyanis, hogy különösen az inclavált tót és német ajkú egyházainkban a magyar nyelvű istentiszteletek mindinkább szaporodnak. Nem egy, de több, különösen tót egyházainkban mind sűrűbben vagy akár kizárólag is csak a hazai nyelven végeztetnek, nem említve azon körülményt, hogy az iparos osztály és az értelmiség mondhatnám kizárólag csak is a magyar istentiszteleten vesz részt. Tekintetbe véve azt, hogy a tót egyházakban használt énekes könyvben nagyobb részt classicus szövegű és dallamu még a reformátió korabeli németből átvett énekek vannak, természetes, hogy a hozzájok szokott hivek a magyar istentiszteleteken is inkább épülnének azokon, habár magyar fordításban is, melyeket szülőik s véreik használtak s melyekhez maguk is gyermekkoruktól fogva szokva vannak.