Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1889. szeptember

— 10 8, Mélyen tisztelt kerületi gyűlés! Mindenekelőtt számolnom kell arról, hogy a hazánkat, nemzetünket, evang. egyházunkat oly mélyen sújtó gyászesetnek Rudolf trónörökös O fensége megrendítő halálának alkalmából felhívtam a kerületbeli egyházakat gyászistenitisztelet tartására. A níult évben tartott ker. gyűlés óta kerületünkben, különösen az egyes egyházakban előfordult mozzanatokról az illető főesperes urak mind beszámoltak; mindamellett nem fölösleges őket kivonatosan, úgy mint eddig, a szokott czímek alatt kerületi jegyzőkönyvünkben is közleni azért, mert így egymás mellé állítva könnyebb áttekintésük és az olvasónak teljes képet nyújtanak arról, hogy szerényen és nem áldás nélkül igyekszünk építeni az Isten országán. Alig ha rajtunk — az egyház szolgáin — múlik, ha nagyobbakat nem mivelünk, utunkban állván a legszentebb akaratot is bénító anyagi szükség. Ha figyelembe vesszük az esperességekben és egyes egyházakban híveink évenként megujuló nagy-áldozatát, melyet egyházi és iskolai ezélokra hoznak, valóban csodálni való, mint lehet, a nem protestáns felekezetekkel szemben, akár az, hogy birjuk a nagy terbet, akár az, hogy e miatt el nem szegényedünk! Valóban ránk illik a régi mondás, hogy «divinitus conservata ecclesia!» Ha visszaemlékezünk az 1872-dik évi kerületi gyűlésen előterjesztettem számbeli adatokra, melyek szerint az akkori 218 lelkész és 444 tanító fizetése 396,703 frtot tett a különféle, nagyobbára culturális czélu kegyadományok összege pedig 89,288 frt volt s ezen összegeket összehasonlítjuk az ugyanazon czímü máiakkal és súlyt fektetünk a szabad adakozás folytonos gyarapodására; látnunk kell, hogy bár mint panaszkodunk is az itt-ott mutatkozó egyház iránti közönyről, nem hült ki még híveinkből az egyházuk iránti ragaszkodás és áldozatkészség. Másrészt azonban a haladó kor ujabb és ujabb követelményei nagyon is éreztetik velünk állapotunk nyomasztó voltát. Nem is említve az egyház és iskola szolgálatában levő sok helyt alig a megélésre elegendő fizetését, több egyháznak templom, iskola s egyéb egyházi épület emelésére vállalt aránytalan nagy tartozását: előttünk áll a polgári leányiskolának már égetővé vált szükségessége. Ez ügyben a mult évi kerületi gyűlés azt határozta volt, hogy egyelőre legalább is egy oly kerületi polgári leányiskola állíttassék fel, mely benlakással legyen egybekötve. S hogyan állunk e határozattal szemben ma? Ugy, hogy csupán tervezünk, de eredményre alig juthatunk, mert nem áll rendelkezésünkre a szükséges pénz. Némely esperesség késznek nyilatkozott ugyan a czélhoz bizonyos évi összeggel járulni; de nagyobb részük megtagadta, mert hát sok felől veszik őket igénybe, legközelebb pedig saját égető szükségleteik. A tavaly tervbe vett csabai ajánlattól — mely szerint a kerület egy kész épületet felszerelésével együtt vett volna át, egyik, nyom-