Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1889. szeptember

5 ezen küzdelmet, ha törvényes eszközökkel folyik és más egyházak 2. jogait nem sérti. Tanulságos és utánzandó példa ez a mi számunkra, mely minket tétlenségből felserkentsen és meggyőzzön, hogy ha atyáinktól öröklött vallásunkat és nagy küzdelmekkel szerzett egyházi alkotmányunkat a maga igazságában és épségében fentartani akarjuk, nekünk is kell munkálkodnunk, buzgólkodnunk, áldoznunk, mert a sikert csak is ezen az úton érhetjük el. A más egyházak jogai teljes tiszteletben tartása mellett, a küzdtérre bátran ki kell lépnünk, le kell küzdenünk a tétlenséget és közönyt, mert ezek legveszedelmesebb ellenségeink, — erőt és életet kell önteni intézményeinkbe, melyek ha a lelkesedést és azokhoz való hűséges ragaszkodást nélkülözik, egy az éltető erőt nélkülöző gépezetté válnának. Egyáltalán nem hunyok szemet a helyzet nehézségei előtt, a haladás, melyet mindenütt látunk, sok irányban nehéz anyagi áldozatok árán szerezhető csak meg; épen a mi egyházunk pedig az, mely tekintve azon hatalmas eszközöket, melyek a nagy versenyre kilépett más egyházakban nagy mértékben megvannak, helyzetünket nehezebbé teszik és tagadhatlanul hátrányunkra szolgálnak. Azonban ez úgv volt azelőtt is, több eszközzel azelőtt sem rendelkeztünk, még sem maradtunk el; ha apáink lelkesedését, buzgalmát, húségét a mostani nemzedékben is ébren tartani, a hol szüksége mutatkozik, felkelteni képesek vagyunk, — egyházunk méltó állást fog elfoglalni, tekintélye biztosítva lesz és meg fogjuk valósíthatni azon nagy czélokat, melyek után az önfentartás törvénye alapján okvetlenül törekednünk kell. Valóban méltó is azon czél, melyet elérni akarunk, hogy azért a nemes harczot felvegyük; mert a mit elérni kívánunk, kevés szóba összefoglalva, nem egyéb, mint az éber vallás-erkölcsi élet biztosítása és a nemzeti cultura fejlesztése és gyarapítása. Oly vonzó a mi vallásos életünk és egyházi alkotmányunk, hogy lehetetlen, hogy az, kinek alkalma nyílik, azzal kellően megismerkedni és a ki azon jogokat, melyeket egyházi alkotmányunk az egyház minden tagjának biztosít, valóban igénybe is veszi, önként ne lelkesüljön hitéért és az egyházban kijelölt helyet lelkesen el ne foglalja. Azt bírjuk, mit más hatalmasabb egyház hivei ez országban még ezentúl kivívni akarnak maguknak, bírjuk az egyházunk kormányzata teljes jogát. Mi tehát még is oka, hogy számosan közülünk az egyházunk életétől távol maradnak, hogy nem mozdítják elő azon nagy és szent czélokat, melyeket saját tevékenységünk alapján elérnünk kell : bizonyára semmi más, mint a közöny, melyet a mind inkább terjedő anyagiak utáni küzdelem és az álmúveltség azon téves felfogása okoz, mintha a vallást — a közerkölcsök ezen egyedüli biztos alapját — nélkülözhetnénk.