Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1887. szeptember, október

9 rolynak 30 frt, Molnár Pálnak 10 frt, Kupka Jánosnak 10 frt, Schiebler Jánosnak 10 frt, Pócsik Mihálynak 10 frt, Havjar Pálnak 10 frt, Otyahel Jánosnak 10 frt, Leber Mihálynak 15 frt, Novobáczky Ferencznek 15 frt, Magyar Jánosnak 15 frt, Zimmermann Lajosnak 10 frt, Weidinger Györgynek 20 frt, Dörner Keresztélynek 10 frt, Rück Mihálynak 10 frt, Holik Pálnak 10 frt, Bíró Lajosnak 30 frt, Viszkok Jánosnak 10 frt, Francziszczi Sámuelnek 10 frt, Ficho Gergelynek 10 frt, Ruszinszky Istvánnak 20 frt, Nóvák Lászlónak 10 frt, Ruda Mihálynak 10 frt, Selig Istvánnak 15 frt, Kovács Györgynek 15 frt, Benyó Pálnak 10 frt, Müller Konrádnak 10 frt, Bázlik Jánosnak 10 frt, Gyurcsánszky Mártonnak 10 frt, Bartosik Istvánnak 10 frt, Szabó Mihálynak 10 frt, Rau Ádámnak 20 frt, Mravik Mihálynak. 15 frt, Szalay Márknak 10 frt, Palyaga Pálnak 10 frt, Dudás Mihálynak 10 frt, Hummel Györgynek 20 frt, Schmidt Frigyensek 10 frt, Gerheny Mihálynak 5 frt. A 47 féltől összesen 585 frt, melyet a kerül, özv.-árva pénztárnak átadtam. Lelkészekűl a következőket szenteltem fel: Orgovány Gyulát a m.-herényi német egyház segédlelkészéül; Klobusiczky Gusztávot Lalityra, Bohus Károlyt Frantzfeldre, Kis Istvánt Tóth-Györkre, Leszich Lászlót B.-Csabára, Bezegh Sámuelt Lajosfalvára, Buda Mihályt Poltárra. Kanonszerű látogatást a bánáti esperességbe kebelezett következő egyházakban tartottam, úgymint: Nagy-Becskereken, — 1 sz. 534. — 1795-ben összesen 49 lelket számláló egyház a legközelebbi t.-aradáczi anyagyülekezethez csatoltatott. 1816-ban a többnyire felső Magyarországból s részben külföldről vándorolt evangélikusok tanítói állomást szerveztek. Miután többször és eredménytelenül kérelmeztek a várostól imaháznak való telket, a kellő lélekszám hiánya miatt elutasítva, saját erejök megfeszítésével szereztek imaháznak való telket 1817-ben, tanítói lakot és imatermet építettek, egy román templomból oltárt és szószéket vettek, mely mai napig fennáll a díszes templomban, mely 1836-ban épült s 1837-ben szenteltetett fel. 1820-ban a leányegyház tömeges költözködés folytán 530 lélekszámra felszaporodván, anyagyülekezetté lett. A hívek csekély száraarányához képest nagy erőfeszítést, tetemes áldozatot vett igénybe az egyház fentartása s hogy mindemellett ís fentartatott, az különösen egyes jobb módú, többnyire iparos egyháztagoknak egyházuk iránti buzgalmát és áldozatkészségét igazolja. A helvét hitvallásuak, — akik 1865-ig egyesülve voltak az ágostaiakkal, — külön lelkészt választottak s elég erőseknek érezvén magukat, teljesen függetlenítették magukat az ág. hitv. evang. egyháztól.