Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1880–1885

1880. október

8 elnöke — mennyit kösszönnek mind ezek Méltóságod ernyedetlen eljárásának, azt csak érinteni kívántam. Nem csoda tehát, hogy ily múltjának kezessége mellett a jövőre nézve is azon reménynyel és bizalommal vagyunk és viseltetünk Méltóságod iránt, hogy becses idejét és figyelmét ezentúl sem vonja el azon mi ügyeinktől, melyeket ekkorig oly hathatósan és sikeresen ápolt, kegyelt. Fogadja kérem ezen fényes gyülekezet tagjait önmagammal együtt munkatársaiul." Beszédjét befejezvén, felhívta Superintendens úr az ujonan megválasztott kerületi felügyelő urat, hogy felügyelői tisztének elfoglalása előtt a kerületi utasításokban előirt esküt tegye le. Fabiny úr erre az esküt a közgyűlés szine előtt letette, és az elnöki széket elfoglalván következő beszédet intézte a kerületi közgyűléshez: „A komoly aggodalom és elfogultság érzelmeivel foglalom el e helyet. Érzem a felelősség, a feladat súlyát, érzem még inkább erőm csekély voltát. Egyházi alkotmányunk, egyházi szervezetünk az egyes egyháztagok szolgálati készsége nélkül fenn nem tartható és e szerint a hová egyházunk annak egyes tagjait szólítja, válogatás nélkül azon helyet, — azon egyházi tisztséget elfoglalni szent kötelességnek ismerjük. A kötelesség érzete döntött én bennem is, abból merítek erőt, bátorságot és reményt, midőn a bányakerület egyházai szavazata által reám ruházott kerületi felügyelői állást elfoglalom. A bányakerületi utasítások, és az eskü, melyet épen most letettem, körülírják kötelességeimet s megszabják azon kört, melyben működni hivatva leszek. A keret, melyet ezen utasítások szabnak, — az egyéni tevékenységnek tág tért enged és ennélfogva nem tarthatom magam felmentve az alul, hogy állásom és az abból folyó kötelességek iránt röviden ne nyilatkozzam. Egyházi életünk irányát, a szellemet, melyben működni kell, a kor és a viszonyok jelölik meg; a kor szavát kellően megérteni, annak szellemében működni, e mellett azonban egyházunk iránti hűségünket bizonyítani: ezt tartom azon feladatnak, melynek elérése után törekedni kell. Voltak súlyos idők, midőn a vallásszabadságáért vérünkkel küzdeni kellett, a hit és vallásos meggyőződés ereje sikerre vezetett. Hosszú és SZÍVÓS volt azon védelmi harcz, melyet a békekötéseken és országos törvényeken nyugvó, még is mindig ujabb meg ujabb megtámadtatásokkal fenyegetett létünk, — jogaink, önkormányzatunk fentartásáért küzdeni kellett. Győzedelmeskedett a kor felvilágosodott szelleme, és én egyházunk hajóját a biztos kikötőben látom, mert sokkal erősebbnek tartom