Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1880–1885

1880. október

9 azon alapot, melyen állunk és a polgári és vallásos szabadságot és egyenjogosságot, az alkotmányos állam élete és léte oly kétségbe vonliatlan feltételeinek ismerem, hogy a vallás szabadságát, önkormányzati jogunkat, a jelen kor felvilágosodott szelleme mellett veszélyben többé nem gondolhatom. Ezen korszak megérkezése kijelöli az irányt, melyet követni, a tért, melyen teljes erővel működni kell, és nézetem szerint: az egyház belső fejlődése, erősödése, gyarapodása képezi azon feladatot, melyet a jelenben utóiérni törekednünk kell. Egy tekintet egyházunk belviszonyaira, mutatja, hogy a teendők nagy halmaza néz elénkbe és hogy a mindenfelé mutatkozó haladás, egyházunkat, melynek a haladás jelszavát képezi, fokozott tevékenységre hivia. Igaz, hogy a teljes vallás-szabadság és egyenlőség, a viszonosság a vallás terén, úgy a mint az az 1848. évi XX. t.-czikkben elvben kimondva van, az életben még keresztül vive nincsen és hogy az 1868. évi LIII. t.-cz. rendelkezései után is egyházunknak sok jogos kívánalma teljes kielégítést nem nyert, hogy e szerint a törvényhozástól még mindig sok kérni, szorgalmazni valónk maradt; ez azonban nem lehet ok arra, hogy az egyházi szervezkedés műve, mely eredményeiben tekintélyünket, súlyunkat emelni és fokozni fogja, első feladatul fel ne tűnjék előttünk A jelen kor egyik -legfontosabb, de a kor szellemét tekintve, egyik legnehezebb feladatának tekintem, a vallásos érzület, a vallásos buzgóság ébresztését és emelését. A vallás iránti közöny általában el van terjedve és ennek káros következményeit a család körében, a társadalomban, az államra nézve mindinkább tapasztaljuk. Lehetetlen, hogy a jelenkor ezen tüneménye egyházunkat is komolyabban ne foglalkoztassa, hogy mi is a bajt orvosolni ne igyekezzünk. „Nihil rerum humanarum sine Dei numine geritur." Miután a vallás és isteni-tisztelet körüli teendők első sorban lelkészeink feladatát képezik, tagadhatlan, hogy a vallás és hitbuzgóság emelése is első sorban őket illeti és látjuk, hogy lelkipásztoraink az Isten igéjét buzgón hirdetik és a vallásosság ébresztésében és fejlesztésében gyakran a feláldozásig menő tevékenységet fejtenek ki. Azonban alkotmányos szervezetünk, vallásunk minden intézményei, a világi elemnek oly befolyást adnak az egyház ügyeiben, hogy a legbuzgóbb lelkipásztor is nehéz feladata teljesítésében áldásos sikert csak úgy várhat, ha általunk támogattatik. A nélkül, hogy a lelkiekre vagy a tanokra befolyást gyakorolni akarnánk, buzgó közreműködésünkre szükség van. Lelkészeink tekintélyének a gyülekezetben való emelése, a biza-