Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1880–1885

1880. október

Ima az oltár előtt. Im díszben áll oltára templomodnak. Hatalmas Isten, égi szent Atyánk! Az ajkon ihlett hangzatok fakadnak, Feléd repül mi egyesült imánk! Feléd, nagy Isten, életünknek atyja, Ki azt, mi jó, ingyen — kegyéből adja, Kinek hatalma, mint kegyelme nagy, Ki minden áldás kútforrása vagy ! Nagy ünnep az, a melyre összejöttünk, Nagy ünnep, szent tárgyának általa! Lehetne-é drágább, becsesb előttünk, Mint a mi Egyházunknak szent java ? ! Azé, a melynek Krisztus drága vére Hullt szent pecsét gyanant alap-kövére A melyben a föld menynyel fog kezet, S mely földön áld és menny felé vezet! Nagy ünnep ez, hálának ünnepélye : Hogy ez a kincs nekünk is birtokunk! S hogy úgy megálda Istenünk segélye, Hogy érte most remegni nincs okunk ; Hogy a kinos, setét homályu multak Egünkről szétoszoltak, elvonultak ; Vigasztalóbb napokra virradónk Es nyájasabb derű mosolyg reánk. Mi hosszú volt apáink szenvedése! Oh mennyi vér hullt, mennyi könny ömölt ! Ha támadt vak gyűlölség üldözése: Mi gyásznak szinterévé vállt a föld! Ránk boldogabb idők következének. Nekünk, áldását a Te szent Igédnek, — Miképen ő tanitá, szent Fiad, — Bírnunk s hirdetnünk egyaránt szabad! De jöttivei nyugalmasabb időnek Ne légyiink tétlenek s gondatlanok; Ki tudja mit rejt méhe a jövőnek?! „Vigyázzatok és imádkozzatok!" Kinél sokat tevéi le nagy javadból Sokat kívánsz elő is egykor attól; A drága kincset bírni nem elég: — Megóvni is kell és nevelni még! S mi, — hogy megóvjuk ós hogy még neveljük Uj őrnek hű kezére biztuk azt; Nyugalmunkat mi, hűségébe leljük: Ujabb öröm, mely uj hálát fakaszt