Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-01-21 / 3. szám

XXI. évfolyam. Keszthely, 1917. március 3. 10 . szám. Előfizetési ár: H gg M I A Tg flfjl II I ^HH HT^ IV a szeru ALATUNVlUEK M u> Bn • lm H H in H K H ^Hl ^Hi H 19 H H H^A Hirdetési Negyed évre 2 50 K H M fBfcaB

B H HMH Hl EX} Kfi OH Wti • 19 • • H^A , » • m ™ ™ ™ ™ ™ H~ ™ sokat es rek amációkat a kiadóhivatalba kérünk. Fél évre . 5 — K Negyedévre 250 K Egyes sz. ára 0 20 K Nyilttér soronként 1 kor. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK , Kéziratokat nem Szerkesztőség és kiadóhi- ERDEKEIT EL0M0ZDITÓ adunk vissza. vatal KOSSUTH LAJOSu,M5

85Zá

m POLITIKAI HETILAP. SriEL^ Diákmenlielyeket a Balaton partjára. Figyelemre méltó eszmét vetett föl Méhes Qyula dr. budapesti főgimnáziumi tanár a Balatoni Szövetség > Balaton < cimü hivatalos értesítőjének 1916. december 1-én megjelent számában. Az eszme ugyan nem uj, söt a legutóbbi években már több cikket is irtunk annak megvalósítása érdekében, de a balatonparti turistaság fejlesztése s a magyar tengernek minél szélesebb körben leendő megismertetése érdekében szükségesnek és üdvösnek találjuk azt minél többször felszínre hozni, nagy örömünkre szolgálván, hogy ezzel a fontos kérdéssel mások is foglalkoznak. »A mióta —irja Méhes Qyula — mint kis iskolás fiu átmentem gondolatban Robinson viselt és nem viselt dolgain, a mióta megismerkedtem könyveimből a szebbnél-szebb országokkal, vidékekkel, népekkel, — kiolthatatlan vágy szállt meg utazni, látni, gyönyörködni. Az én kiolthatatlan vágyam tárgya a Balaton volt. A gimnázium ötödik osztályát végeztem, mikor ideges, lázas éjszaka után, egy szép reggelen, egy osztálytársammal útnak indultunk az ismeretlen felé. A kis elemózsián kívül alig volt velünk más, mint a remény. Husszu, fárasztó ut után Keszthelynél pillantottuk meg a Balatont. Van-e szó, van-e kifejezés, mely elmondhatná érzésemet, mikor először pillantottam meg a Balaton fenségesen csendes tükrét ? I Nem szép volt, gyönyörűbb amilyennek képzeltem. Van-e dicsérő szó, mely kifejezné örömömet, mikor a Balaton szőke hullámaiban üdíthettem fáradt tagjaimat ? ! Hát még az a teljes erővel érzett erkölcsi öröm, hogy mindezt a saját erőmből, a saját akaratomból értem el! Egy hétig jártuk a Balaton gyönyörű, bortermő vidékeit, a régi regéket zengő várromok alatt, félelemmel léptünk be a legendás bakonyi zsiványok erdeibe, szent áhítattal lépkedtünk az ősi Veszp.ém csendes utcáin, láttuk a tengeri fürdőéletet élő Siófokot s gyönyörködtünk a somogyi partról a zalai-part szépségeiben. A fáradalmakat nem éreztük a gyönyörűségtől. Örömünket tetézte annak az érzete, hogy mindez a mienk, a mi szent birtokunk magyar. Sok helyütt jártam azóta, de soha ilyen zavartalan boldogságban. Mindig belém szúrt valami, a mi hosszasan fájt. Hol a német, hol a tót, hol oláh hang ütötte meg fülemet s akaratlanul is kissé idegennek kellett érezni magamat hazámban. Nem tudtam egészen magaménak érezni ama természeti szépségeket. A Balaton vidéke az ifjúság tanulmányi kirándulásaira hazánk egyik legalkalmasabb vidéke. Történelmi, néprajzi, természeti szépségekben gazdag és változatos, aránylag kicsiny terület s könnyen megközelíthető. Népének magyarsága s vendégszeretete különösen alkalmas a magyar Föld megszerettetésére. A Balaton-kullusz szent kötelességünk, az ifjúság figyelmét oda kell irányitanunk, magyar szó hangozzék partjain mindig és mindenütt, mert fájó lesz, ha a mi édes, a mi rajongásig szeretett Balatonunk mellett is megszúr bennünket valami fájó érzés s nem érezzük egészen magunkénak. Innen inciirbc a magyai íiu a magyar föld szeretetét, a magyar nép története, hagyományai iránt való tiszteletet s hullámaiban erősödjék meg [elke örökre magyarrá. Csak a gyalogszerrel váló tanulmányutakat helyeslem, melyek előmozdítására diákszállók építendők. < llven rajongó lelkesedéssel ír egy budapesti hazánkfia a Balatonról s még hozzá egy pedagógus, aki szakértő tudással jelenti ki, hogy a Balaton vidéke az ifjúság tanulmányi kirándulásaira hazánk egyik legalkalmasabb vidéke. Cikkében a gyalogszerrel való tanulmányutakat s ennek előmozdítására diákszállók építését ajánlja. Ha valakinek, nekem volt bő alkalmam e tanulmányi kirándulások alkalmával az ifjúságot s a vezető tanárokat itt Keszthelyen fogadni s őket kalauzolni. Hallottam tölürk sok magasztaló szót, de — sajnos — sok panaszt is. A panaszok legtöbbje a kirándulók elszállásolása körüli nehézségek körül forogtak. Ezen panaszok orvoslására s a tanulmányi kirándulások megkönnyítésére szolgálnának a diákszállók, vagy diákmenhelyek. A kiránduló diákoknak, akik sokszor messze földről, jönnek a Balaton kies partvidékére s őket a hosszú vasúti utazás és éjszakázás kimerítette, mindenek fölött, bár egyszerű, de egészséges nyugvóhelyre van szükségük, hogy fáradalmaikat kipihenve, friss erővel kezdhessék meg a Balton körüli tanulmányújukat.Különösen nagy szükség volna diákszállóra, diákmenhelyre ott, ahol nincsen annyi és olyan kényelmes szálloda, mint Keszthelyen. A diákszállókban a tanuló ifjúság olcsó pénzen nyerne elszállásolást, mely körülmény szintén megkönnyítené s előmozdítaná a Balatonhoz való férközést. Csak igy lehetne igazán elérni, hogy : a történelmi, néprajzi és természeti kincsekben oly gazdag Balaton vidékét a magyar, söt a külföldi tanuló ifjúság is könnyen megközelíthesse, megismerhesse és megismerve, megszerethesse. Viribus unitis ! Irta : TÓTH IRÉNKE. Sokan élnek abban a téves felfogásban, hogy a nőnek nincs feladata a háborúban, hogy ők nem lehetnek a társadalomnak a háború alatt ép oly hasznos tagjaivá mint a férfiak. De igen, lehetnek ! Nem értem ezalatt csupán az ápolóságot ; bár ez talán a legszebb és hasznosabb most — de erre kevesen születtünk. Az ilyen természet ritka éj iragy adoináiiy. És, l»og_* ez nem mindenkinek adatik meg, legtöbben csak most látják be, — sokan pedig már beleuntak . . Talán azért, mert elmúlt a »láz< mi a háború kezdetén uralkodott. . Mert legyünk csak őszinték : sokat a kórházba csupán a változatosság a hirnév vitt. . . ami sajnos — hamar kiveszi az embert a rendes kerékvágásból . . . Eleinte azt hitték egyéb téren nem is lehet erős és hasznos a nő — pedig dehogy nem! Hiszen a legnagyobb szükség most van reájuk ; a nő van hivatva arra, hogy a harcoló fiérfiak helyét betöltse. A családanyának, kire a gyermekek nevelése hárul, most nemcsak a jövödelem beosztásáról, hanem a legtöbb helyen, különösen az alsóbb osztályoknál, annak megszerzéséről is gondoskodni kell. Leányoknál ? — hasonlóan. Vegyünk csak egy olyan családot, hol az apa nem él s a legnagyobb fiu kereste a család kenyerét, kit természetesert a háború elszóllitott hazulról. Mire támaszkodjon a család ? Hadisegélyre ? Az bizony nagyon kevés. "Óh azt nem nézi el egy olyan felnőtt leánv, ki okosan és komolyan tud gondolkozni, — nem! Hanem pályát választ magának, olyant, amire képesítve van. Igy aztán megteremtheti, ha nem is a kényelmes, de a nyugalmas otthont, — hisz azt tudjuk, hogy a dolog nem szégyen. S milyen édes az a kenyér, melyet becsülettel és szorgalommal magunk keresünk. Azomban a legnagyobb megvetést érdemlik azok a nők, kik e nehéz és szomorú időkben is, a fénynek, a pompának élnek. Mert egy jól nevelt, müveit lelkű úrinő, ha még ugy is meg van a tehetsége és alkalma, nem talál gyönyörűséget most a ruhában és egyéb lim-lomnak nevezhető fölösleges holmikban. És aki már a sok fejtegetés, tanács dacára is, legnagyobb gondját az öltözködésre és hóbortos divatra helyezi, vagy műveletlen, érzéketlen, vagy félvilági nő. . És sajnos, akadunk olyanokra is, kiket eddig komoly urinőknek véltünk, s mint ilyenhez illően is öltözködött. S most a legnagyobb megütközés és felháborodással, e