Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-01-21 / 3. szám

2 BALATONVIDÉK 1917 február 11. szövetdrágaságban ötszéles szoknyában, tér­den alul érve ... és nevetséges merészen dekoltált blúzban látjuk. És még sok mindent miről tán jobb nem irni. Miért teszik ezt ? Pedig az a sok ezer és ezer nagyzoló hölgy, ha ugy megtudna mindent gondolni, azt hiszem juttatnának toilettjeik (csak a leg­fölöslegesebb holmi árából is) azoknak a szegényeknek, kiknek a legkedvesebb hozzá­tartozóikon kivül még kenyeret, lakóházat sem hagyott a háború. Vegyünk csak példát a Kárpátok lakói­ról. Hány feldúlt családi tűzhely ! Hány öz­vegy, hány árva, kik összetett kezekkel kö­nyörögnek segítségért ! Házaikat az állam lasacskán csak felépiti, de kenyeret, kenye­ret ki ad nékik. . . Lesz hol, de nem lesz mit enniök. Nem termett egyéb, mint silány ká­poszta, de az is csak néhol . . . Hanem a mi nagyzoló, öntelt, gőgös asszonyaink ugy látszik nem gondolnak erre. S ennek magyarázatát részben miben talál­hatjuk ? csak a félmüveltségben ! Azonban itt ne feledkezzünk meg azok­ról a nemeslelkü és önfeláldozó nőkről, kik­hez annyi köszönet szól és akiket ugy a leg­nagyobb urikörökben, mint a gunyhókban, megtalálhatunk. Természetesen mindenkit te­hetségéhez mérten. Némelyek, vagyonokat áldoztak — jó­tékony célokra, azo'nkivül, hogy test és lé­lekkel ápoltak és virrasztottak szegény sebesült katonáink ágya mellett ; akiknek neveit a történelemben az utókor is meg fogja találni. A tej és vaj forgalmá­nak szabályozása. •J — (Kürthy báró rendelete.) — Az Oszágos Közélelmezési Hivatal el­nöke — mint a hivatalos lap mult heti szá­ma közli — rendeletet adott ki a tehéntej és a tejtermékek forgalombahozataláról és fel­használásáról, a vaj, turó s az egyéb tejből készült cikkek legmagasabb áráról. A rendelet kimondja, hogy mindazok a vállalatok, cégek, vagy üzemek, amelyek csokoládét, cukorkát, karamellt, konzervsü­teményt, kondenzált tejet, tejport, vajat, saj­tot, túrót, vagy bármilyen más olyan cikket készítenek, melynek előállításához mestersé­gesen felfokozott zsírtartalmú tej szükséges, tartoznak az 1915. és 1916. években fel­használt tej összes mennyiségét, valamint az átlagos havonkénti mennyiséget és a terüle­tükre illetékes vegyvizsgáló állomásoknál igazolni. Mindezek a jövőben csak korláto­zott mértékben folytathatják üzemüket. A korlátozás mértékét az Országos Közélelme­zési Hivatal határozza meg. A tehéntejből készült vaj és turó leg­magasabb ára további rendelkerésig a kö­vetkező : Az elsőrendű vaj legmagasabb ára a termelő és nagykereskedő közötti viszony­latban — paritás Budapest állomás — cso­magolással együtt kg.-ként 1 1 korona 60 f. A nagykereskedő és kiskereskedő kö­zötti viszonylatban : a) hordókban, vagy 5 kg.-os tömbökben fenti alapárhoz hozzászá­mítható kg. 24 f, vagyis ebben a viszonylat­ban a vajnak legmagasabb ára kg.-kint 11 K 80 f, b) fél kg.-os és ennél kisebb ada­gokban kiformálva és csomagolva (papiros­sal együtt) fenti alapárhoz hozzászámítható kg.-ként további 66 f, vagyis ebben a vi­szonylatban a vajnak a legmagasabb ára kg.-ként 12 K 50 f. A fogyasztótól követel­hető kg.-ként további 30 f, vagyis a fogyasztó számára a vaj legmagasabb ára 12 K 80 f. A másodrendű vaj (irósvaj, főzővaj, falusi vaj) vagyis amelynek víztartalma 18 száza­lék, vagy ennél több és zsírtartalma 80 szá­zalékon alul van, legmagasabb ára a fo­fogyasztó számára kg.-ként 8 K 60 f. A te­héntúró legmagasabb ára a termelő és a kereskedő közötti viszonylatban kg.-ként 2 K- A kereskedő és a fogyasztó közötti vi­szonylatban 2 K 40 f. A kávéházak, kávémérők, cukrászok, sütőiparosok, vendéglősök és hasonló ipa­rosok a nagykereskedőkkel egyenlő elbírá­lás alá esnek. A rendelet ellenőrzésével a közigazgatási hatóságokat és a vegyvizsgáló állomások közegeit névszerinti felhatalmazás­sal látja el az Országos Közélelmezési Hi­vatal és feljogosítja őket arra, hogy szükség esetén karhatalmat vegyenek igénybe. Ki a liibás ? A szabó azt állítja, hogy ő nem csinál­hat jobb férfiszövetből négyszáz koronánál olcsóbban egy öltözet ruhát, mert a szövet méterje 80 koronába kerül. És ki felelős az árak ilyen hallatlan megdrágításáért? A posztó­gyár azt mondja, hogy neki nincs része az árdrágításban. Nem ő felelős érte, hanem a személytelenitett »rendszer«, a szervezetlen­ség, a sok közvetítő és legfőképpen az, hogy a katonai indendatura a polgári szükséglet érdekeire nincs kellő tekintettel. Hát ez na­gyon az általánosságban hangzó kijelentés. Nézzünk tehát jobban a dok>g mélyére, hogy milyen utat is tesz meg és hány kézen megy keresztül az áremelkedések lajtorjáján az inkriminált áruposztó, amíg eljut a kétségbe­esett fogyasztóig. A katonaság a gyapjút lefoglalta és azt csak katonai szövetek gyártására szabad felhasználni. A helyes, méltányos és logikus eljárás az lett volna, mely a gyáraknak meg­engedi, hogy ebből egy bizonyos százalékot a polgári lakosság szükségletének előállítása céliából dolgozzanak fel, megállapítván az előállítandó egységes tipust és annak árát. Harmincöt koronáért a fogyasztó igen jó szövethez jutott volna. Ezzel azonban nem törődtek. Helyette megengedték a gyáraknak, hogy szabadkézből vásároljanak gyapjas bő­röket és kötelezték őket, hogy ebből a gyapjas bőrből bizonyos mennyiségű gvapjut maximális áron beszolgáltassák a katona­ságnak. Most már mi történt ? A gyár meg­vásárolja a gyapjas bőrt, — harminc—ötven százalékkal a maximális áron felül, mert hi­szen a maximális ár fogalma, mióta nálunk kitalálták, hiányzik a szótárból, — gyapjas bőrből előállított gyapjúnak, vagy kétharma­dát átadja a katonaságnak maximális áron s az egyharmadnál, melyből polgári posztót állit elő, kénytelen az egész gyapjubőrre eső túlfizetést belekalkulálni. Ily handicappel indul ez a posztó világgá. Akkor aztán átveszi az ügynök, mert a termelő restelkedik ezzel az áruval előhozakodni. Az ügynök persze meg­fizetteti alaposan, a nagykereskedő eladja egy másik közvetítőnek, aki vagy tovább adja — drágítva — a negyedik kéznek, vagy esetleg újra eladja az ügynöknek, mert hát az áraknak időközben történt emelkedése megengedi, hogy a szövet sétája élőről kez­dődjék. Hogy aztán ez a szövet, mikor a fogyasztónak nevezett utolsó vevő kezébe ke'rül, az eredeti ár háromszorosára emel­kedett, az csak természetes. Ezeken a nagy bajokon általános kije­lentésekkel, a szerzetlenségre és az áruel­osztás rossz rendezésére való hivatkozással nem lehet segíteni. A »rendszert« egyik nap­ról a másikra nem tudjuk megváltoztatni és puritán szellemet nem lehet hirtelen beleva­rázsolni a háborús gazdasági élet bacillusok­tól terhes levegőjébe. Ellenben a háborús uzsora megfékezésére nálunk is létesíthetné­nek olyan hivatalt, aminőt a németek csinál­tak. Ez gondoskodhatnék róla, hogy az áru­uzsora előtt betehessük az ajtót. Behozzák a kávéjegyet. Fejenkint és havonkint nyoícadkiló jár. — Ugy értesülünk, hogy az Országos Közélelmezési Hivatal tárgyalásokat folytat a Kávéközponttal a kávéjegyek mielőbbi be­hozatala tárgyában. A kávébehozatal ugyanis egyelőre le­hetetlen, az országban raktáron levő készlet pedig rohamosan fogy s igy felmerült a leg­nagyobb takarékosság szüksége. A tárgyalások folyamán az a terv me­rült fel, hogy a lakosság részére, éppen ugy, mint a cukorból, fejenkint bizonyos havi mennyiséget állapítsanak meg és azt kávé­jegyek ellenében szolgáltassák ki a kereske­dők által, a kereskedők pedig csak olyan arányban adhassák el a raktárukban levő kávét, amilyenben kávéjegyeket be tudnak szolgáltatni, további mennyiséget is csak ká­véjegyek ellenében adhatnak ki a nagyke­reskedőknek. Ez a berendezés valószínűleg már február hó folyamán lép életbe. Addig is a Kávéközpont szigorú hangú ukázt bocsátott ki a kiskereskedőkhöz s ab­ban meghagyja nekik, hogy egy-egy vevőnek havonkint egy nyolcad kilónál több kávét fie adjanak el kicsinyben, a nagykereskedő pe­dig egyáltalában ne adjon a közvetlen fo­gyasztóknak, hanem csakis kereskedőknek, szövetkezeteknek és olyanoknak, kik a kávét ipari üzemükben használják fel és ezeknek sem szabad egyszerre négy kilónál keve­sebbet és a tiz kilónál többet kapniok. Aki a szigorú parancsnak nem enge­delmeskedik, az ujabb kávémennyiséget nem kap, illetőleg zár alatt levő készletét nem fogják feloldani. H I R E K. — Előadás az ingyentej javára. Jakab Lajos főgimn. tanár, holnap délután 6 órakor az ingyentej javára a főgimn. tor­natermében »Hogyan látunk ?« cimen kísér­letekkel egybekötött előadást tart. Belépődíj 30 fillér. — Értesítés. A néhai Veháp Ferenc féle 3000 koronás alapítvány kamata a ha­gyományozó rendelkezése szerint szorgalmas és jó magaviseletű iparos tanulók jutalmazá­sára lesz fordítva a felszabadulás alkalmával. Azon tanulók, kik erre magukat érdemesnek találják, kérvényüket a felszabadulás előtt két hónappal az ipartestület Elöljáróságához nyújtsák be. Mellékelendő az iparostanonc­iskola által, úgyszintén a munkaadó által az érdemességet igazoló bizonyítvány. Amidőn ezt az érdekelteknek ez uton is tudomására hozzuk, egyben kérjük a t. munkaadó urakat, hogy amennyiben tanulóikat lelkiismeretes elbírálás után a jutalmazásra minden tekin­tetben méltónak találják, részükre az érde­mességet igazoló, sajátkezüleg aláirt, bélyeg­telen bizonyítványt a felszabadulás előtt két hónappal kiadni szíveskedjenek és figyelmez­tessék a folyamodó tanulót, hogy jó maga­viseletükről és szorgalmukról tanúskodó bé­lyegtelerf bizonyítványt az iparostanonciskola részéről is mellékelni el ne mulasszák. — Adakozás. Lőwy Manóné az in-, gyentej javára 10 K adományozott, mely adományért hálás köszönetet mond Berkes Ottó. — A fél és negyed kétkoronás bankó. Az Osztrák és Magyar Bank veze­tősége figyelmezteti a közönséget, hogy a kétkoronás bankjegyek fél- és negyedrészeit január végéig a bank pénztárai még minden levonás nélkül váltják be, azon tul azonban már csak az annak idején közölt költség­megtérités után fogadják el.

Next

/
Thumbnails
Contents