Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-05-06 / 18. szám

XXI. évfolyam. Keszthely, 1917. augusztus 12. 6 . szám. Előfizetési ár: Egész évre 10 — K Fél évre . 5 — K negyedévre 250 K Egyes sz. ára 0 20 K Nyilttér soronkint I kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH LAJOSutca 58. szám. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ TÁRSADALMI HETILAP. Kéziratokat a szerkesztőjég címére pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán : 15. A világháború clusgazclagjai és nyomorult Lázárjai. A háború utáni időknek legfontosabb kérdése lesz a hadi özvegyek és árvák ellátása. Ez azonban oly életbevágó kérdés, amellyel már a jelenben is foglalkozni kell. Az a nyugdij, amelyben jelenleg a hazáért hősi halált halt katonák özvegyei és árvái részesülnek, nem elegendő a megélhetéshez, a meghaláshoz pedig sok. A törvények és rendelkezések szerint a közkatona özvegye kap egy hóra 6 koronát, őrvezető, vagy gefreiter özvegye 8 koronát, tizedes, vagy káplár özvegye 10 koronát, szakaszvezetői rangú zugsführer özvegye 12 koronát, őrmester özvegye 14 koronát. Az árvák pedig atyjuk rangjára való tekintet nélkül havonkint és egyenkint 4 korona nevelési járulékot kapnak. Még pedig a lányok 14., a fiuk 16. életévük betöltéséig. Ha az özvegy férje a harctéren, vagy a harctéren szerzett sebesülése, vagy fi katonai szolgálat különleges fáradalmai folytán halt meg, akkor az előbbi nyugdíjhoz még annak 50 százaléka, vagyis a fele, nyugdíjpótlékképpen jár. Kárpát-kultuszunk. — Május elseji gondolatok. — Talán különös, hogy a Balatonvidékben Karpátkultuszról beszélünk ? — De hiszen tavaly is ilyenkor a Kárpátokról beszéltünk. Sőt mondhatnám : hivatalból — de azért igazán lelkesedéssel. Kit ne érdekelnének ezek mostanában ? Azonban korántsem tegnapi és még csak nem is egy-két éves gondolat a Kárpátkultusz. Ott ég ez már majdnem száz éve a költők lelkében. S amint a Balatonnak akadt lantosa, akadt a Kárpátok bérceinek is . . . * Akármit mond Petőfi, ő sem tagadhatott meg a Kárpátoktól némi dicséretet. Különösen útirajzaiban adja csodálatának jelét, mely azonban csak egyszerűen és hidegen bámulat, semmi egyéb. Ö is ott járt közöttük s nem csoda, hogy kissé megihlették képzeletét. »Legtöbbször emlegeti a Tátrát s az északi Kárpátokat. Ezeket az örökös derüben-boruban mintegy a természet oltárának látja, felhő és köd körülöttük a tömjénfüst* (Oláh Gábor : Petőfi képzelete). Máshol a Tátráról ezt irja : Ott feküdt a Tátra egész pompájában, mint valami alvó szép leány, ki álmában lehányta takaróját, mely bájait leplezte. . . aztán fölriadt — tán a kocsizörgésre — s mintegy elszégyenülve burkolta Ha az özVegy vagyontalan és keresetképtelen, akkor nyugdiján kivül még 69 korona évi segélyt kap, az árvák azonban minden esetben csak 4 korona havi nevelési járulékban részesülnek^ Így a legjobb esetben a hősi halált halt közkatona özvegye kaphat havonkint 18, örvezetőé 20, tizedesé 23, szakaszvezetöé 26 és őrmesteré 29 koronát nyugdij cimén. Meg kell jegyezni azonban, hogy ezeket az összegeket csak az az özvegy kapja, aki teljesen vagyontalan, munkaképtelen, vagy kicsi, nevelésre szoruló gyermekeire való tekintettel kereseto J képtelen. Ezek az állapotok nem maradhatnak igy. Államnak és társadalomnak egyaránt arra kell törekednie, hogy a hadiözvegyek és hadiárvák megélhetését biztosítsa. Hogy harcoljon a fronton az a szerencsétlen családapa, aki tudja, hogy a felesége, gyermeke kolduskenyéren fog élni halála után ? A közvélemény, a parlament, a j kormány* figyelmet sürgősén" fel kell hívni a hadiözvegyek súlyos helyzetére. Vagy fel kell emelni minél előbb a nyugdij összegét legalább annyira, a mennyi a hadisegély összege, vagy legalább a hadisegélyt kell nyújtani a háború végéig, mint az Németországban történik. De az semmiképpen sem igazság, hogy az özvegy kevesebbet kapjon, mint a feleség. magát ködpaplanába. Talán ez kissé erőltetett kép, de annál találóbb a másik : A Tátra hófedte csúcsa piroslik a hajnali fényben, mint valami borozd aggastyán király homloka. A Mátra is gyakran szerepel : Az erdős Mátra, mint sörényes elfáradt oroszlán, néz sötéten messze tájakig. — A kék Mátrán lángoló alkonyati piros fény olyan, mint kék szemű lány arcán a rózsaszínű fátyol.— Borús napokban a Mátra tetőire ül a pihenni vágyó terhes felhők vándor serege. A Kárpátok többi részei is sorra jönnek. Bércek koszorúja öleli át az egész határt. — Az erdélyi hegyek nagyapja a vén Retyezát. Erdély bércei, mint három sorba állított óriások állanak : az első sor zöld, a második sötétkék s a harmadik a legutolsó világoskék egyenruhában. — A távolság ködén áttetsző mármarosi bércekre a költő átviszi a maga merengését : »rám merengve néztek ködön át a mármarosi bércek*. Sőt egy helyen hasonlatul is használja a Kárpátokat : Wesselényi szive a reszkető Kárpát, melyet szilaj földindulás renget. Egyébként, amint már emiitettem, nem szereti költőnk a Kárpátokat s nagyon szubjektive itéli meg a gyönyörű hegyvidéket tisztán egyéni érzelmeire bizva ítéletét. »Altalán — irja — mentől inkább közeledtem a Kárpátokhoz, annál nagyobb szolgaságot láttam s ilyenkor megeresztém képzetem szárnyait és leröpitém lelkemet szülőföldem rónáira, hol az emberi méltóság a legalacsonyabb kunyhókban is magasan tartja büszke A nagy drágaság tűrhetetlen, a gyár, az iparos, a mezőgazda valamennyien emelik a termékeiknek az árát. Ilyenkor a hősök özvegyeit és árváit pár korona havi nyugdíjjal ellátni, a mai államnak és a nemzet társadalomnak a legnagyobb szégyene. Megborzad az ember annak a képnek láttára, hogy mig a hadseregszállítók az államtói milliókat présélnek ki könnvü szerrel, addig az özvegyek és árvák forró könnyeit, amelyeket a hős apáért hullatnak, nem veszik észre azok, akiknek hatalmuk van ezeken a bajokon segíteni. Ha az államnak nincsen pénze erre a célra, akkor vessen ki adót azokra, akiknek a vagyonuk a háború alatt megnövekedett. Alapos adót azonban, hogy a háborús gazdasági konjunktúrák közbenjöttével összehalmozódott vagyonnak legalább egy részét kapják azoknak az özvegyei és árvái, akik életükkel védték meg e földet, azt a vagyont, akik mindenüket a hazának áldozták. Meg kell indulnia egy nagy társadalmi akciónak a meglevő szervezetek és a formák között, hogy az özvegyek és árvák megélhetését biztosithassuk, mert ez a pár korona nyugdij, csak koldu&i alaiiiizbiia. Hiába van azonban szív, megértés, sajnálkozás, ezek a nemes emberi érzelmek itt nem elegendők. Ide tettek, sürgős tettek kellenek. fejét. 0 te Felföld ! Csak azért emelkednek bérceid felhőkig, hogy annál inkább szembetűnjék lakóid görnyedezése.* Ilyen elfogult a legnagyobb magyar költő, az alföld csalogánya, a legszebb magyar hegyekkel szemben. De akad költője csakhamar a Kárpátoknak is : Bartók Lajos. És hogy, mennyire eljutottak a megértő szivekig kárpáti emlékei, leginkább az mutatja, hogy lefordították németre is. Költészete teljesen ellentétben áll Petőfi alföldért rajongó költészetével s igazán elmondhatja Byronnal : magas hegyek nekem érzelmek. Petőfi jelszavai: a szabadság és szerelem mind az alföldhöz, a rónasághoz fűződnek. Bartóknál ellenkezőleg: a hegyvidékhez. A völgy, hol hőbb a nap, olvadóbb a hó, hol tél hamarább fut, nyár tovább pihen és szebb virág közt lüktet a folyó — e szóra oktatja a költőt : szerelem. A fenséges, vihar korbácsát megvető és villámok haragját visszavágó bérc, az elhagyott kopár tető ezt menuydörgi : szabadság (Völgy és bérc). Hej, ha Petőfi ezt hallaná ! — Hegyvidék és szerelem, felhőbe nyúló bérc és szabadság. Az ő fogalmai szerint az ily fenséges valami csak zsarnoki gőg lehet. A szabadság eszméje egyszerű, mint a rónaság s hangja sem mennydörgés, hanem lágy, mint a puszták harangjának szava. Folyt. köv. —