Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)
1917-03-25 / 12. szám
XXI. évfolyam. Keszthely, 1917. március 25. 10. szám. Egész évre 10 — K Fél évre . 5' - K Negyedévre 2 50 K BALATONVIDEK pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációBnÉV Bbbb •• n • gM • Hnfl • .. .... ... BBM y V fB mm Jj VI B? ^BP^ B VB «• H UHUN H fA a kiadóhivatalba Nyiittér soronkint i kor. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALAT0NKÖRNYÉK kér ü" k' Kéziratokat nem Szerkesztőség és kiadóhi- ERDEKEIT EL ŐMOZDITÓ adunU vi5sz a vatal KOSSUTH LAJOS- , TÁRSADALMI HETILAP. ™* s"""" hivatali Interurbán » 15. Dolgozzunk és takarékoskodjunk. A legfontosabb most reánk nézve a tavaszi és nyári mezőgazdasági munkák elvégzésének kérdése. Hogy ez a kérdés ma, a háborús idők tetőpontján a legfőbb gondunkat kell, hogy képezze, vita tárgyául sem szolgálhat. Hiszen e sikertől függ nemcsak az itthon levők, hanem a fronton küzdő véreink, katonáink sorsa s ezzel együtt magának a háborúnak sikeres befejezése is. Ebből a munkából mindenkinek ki kell venni a részét. Közvetlen testi munkával azoknak, akiknek az a hivatásuk; vezetéssel, irányítással azoknak, akiket műveltségűk erre alkalmassá tesz. De nemcsak dolgoznunk kell erőnk teljes megfeszítésével, hanem takaré koskodnunk is minden téren és készséggel lemondani mindenről, ami nem okvetlenül életszükséglet. Ezek lesznek itthon azok a fegyverek, amelyekkel nemzeti létünket védjük immár majdnem három esztendő óta, egy egész ellenséges világ minden ádáz rohama ellen. A munka és a takarékosság legyen most a legnagyobb erényünk. Ma minden anyag nagy érték és annál nagyobb a közeli béke valószínűsége, minél nagyobb értékek vannak mögöttünk Hogy pedig ezt biztosithassuk, illetőleg azt előteremthessük, hatványozott erővel, kitartással kell hozzálátnunk földjeink megmunkálásához, hogy abból életet, erőt gyüjtsünk, hogy biztosítsuk jövő létfentartásunkat. Jólehet, hogy még csak a kalendáriumi idő szerint van itt a tavasz, de talán csak napok kérdése, hogy a tél szigorúságából hirtelen átlépjünk az enyhe tavaszba, amely ezernyi munkára szólit mezőn, kertben, szántóföldön, szőlőben egyaránt bennünket. »Nem szabad egy talpalatnyi földnek sem meginüveletlenül maradni « És ha valamikor volt, ugy ma van valóban ennek a mondásnak igaza. Azonban, hogy ez megvalósuljon, nem szabad egy épkézlábu embernek sem, ha talán hivatása részben nem is a föld megmunkálása, visszariadni attól, hogy erejéhez képest hozzá ne járuljon a cél sikeres eléréséhez. A munka nem szégyen, a munka nemesit. És ha valaha igazságot foglalt magában e mondás, ugy ma színtiszta arany annak minden szava. A földmivelési miniszter módot adott ahhoz, hogy az aktiv és nyugdíjas állami tisztviselők kerti földekhez juthassanak s azokon legszükségesebb konyhakerti szükségleteiket maguk állítsák elő maguknak. Kíváncsiak vagyunk, hogy hányan béreltek ilyen földeket s hányan fognak ásókkal, kapákkal, gereblyékkel, kis kosarakkal, melyekben a rakomány-magvak vannak, a városon végig haladni ? ! Hát ez még a bájos kis kisasszonykákra nézve is érdekesebb látvány és dicséretre méltóbb cselekedet lenne, mint a korzón a magassz áru cipőkben, a rönid, de annál bönebh szoknyákban oaló defillirozás ! Kun László szekere. Irta: TÖLCSÉRY FERENC. II. Tovább tűnődöm. Gondolataim megrögzítésére nincs elegendő élénk és erős szín l testékes ládácskámban. A családokban a fegy.lem meglazult, a szülői s a nevelői tekintély aláhanyatlott. A család szekere, amelyet azelőtt az édesatya 1 biztos és erős kézzel irányított az élet göröngyös országútjain, árokba, kátyúba kerül; a kocsi ülésén nem az okos meggondolás s a bölcs józanság hajt, hanem az, akinek a legnagyobb szája s a legélesebb hangja van Szánalmasak a tünetek a kisded bölcsőjétől az öregek támaszbotiáig ! A csecsemő a küzdelmes élet mérgét szivja az anya tejéből ; a szülő ima helyett szitkot csókol gőgicsélő gyermeke lelkébe ; a fiúcska rá sem hederit a szülő hívó szavára s az utcán ődöngve szedi magába annak salakját ; a serdülő leánykába korán belenevelik a divat csipkés hóbortjait s az a bőven jutalmazó munka helyett a tétlenség ördögi párnájára hajtja fejét ; az ifjúság egész lényén nyegleség ömlik el s nem tanulmányain, hanem kalandokon jár az esze ; a felnőtt ifjú és leány képzelt önállóságában visszautasítja a tapasztalatokban gazdag szülők karjait, amelyek az ő hurcolásukban gémberedtek meg ; a gondok tengerében fuldokló apa és anya életfáját folyton vájja, emészti az a szu, amelyet csak a halál pusztíthat el. Szabad e ezekre is csak azt mondanunk : Mert most háború van ! Még csak egy kis türelmet I Az erkölcsi élet elposványosodott s az érzelmek hófehérségükből veszítettek. A régi magyar erények, mint aminők : az igazmondás, htiség, egyenesség stb. tartalmatlan, üres fogalmakká váltak, amelyeknek helyébe a silány kétszinüség, képmutatás tolakodott. A gyermek mosolygó ajkán örökös hazudozás ül ; a tiz évet alig meghaladó lányka társnőivel jámborság helyett a divatról s a ruhák átalakításáról csacsog, a serdülő lány az anya unalmas morális prédikációitól a fonográf andalító muzsikájához menekül s tulcsapongó képzelete légvárakat épít ; az élet forgatagába kerülő ifjú szive hasonlít a szerencsekerékhez, amely mindennap más számot dob ki; a felnőtt leány beleugrik a boldogtalan sötétségbe; a nősülő ifjú nem a jövendő boldogságra, hanem a hozományra vadász. A magáramaradt hitves judás-csókot nyújt a frontról hazatérő férjnek s az anya határt nem ismerő szeretetével elnézi mindazokat a ballépéseket, amelyekkel a család tagjai a keresztény erkölcsiség örök szép tanai ellen vétenek. Vájjon : ki merészli azt mondani, hogy mindezek csak azért vannak igy : mert most háború van. Most csak a mai sötét idők két főhibáját : a nemtörődömséggel járó közömbösséget s ennek természetes következményét az elsatnyulást, elsilányulást mutattam be halványan. De ezeken kivül annyi és oly mély sebtől vérzik a mi rozoga társadalmunk, hogy azok egyetemes gyógyítását a leggondosabb kezek is csak igen hosszú idő után eszközölhetik. Züllés és züllés mindenfelé és minden téren ! Nem akarok az elmúlt idők dicsérője lenni : de annyi bizonyos, hogy a háború előtt légkörünk üdébb és egészségesebb volt s csak néhány évtized előtt is szebb és boldogitóbb volt a lét. A hibát ne csak pusztán a megváltozott életviszonyokban keressük, hanem, ha igazságosak akarunk lenni : önmagunkban is. Megbillent az egyensúly a családi életben, a politikában s az egymás közti érintkezésben is; lejtőre jutottunk s aki mindig és mindig alább csúszik az soha sem tudja, hogy hol áll meg ! Ezeket mesélte az én vacakos kis szekerem s most várom újra, hogy talán szebbet és jobbat regél ! Magyar katona Arabiában. Hogy édes véreinket milyen messze, idegen világrészekbe elveti a háború förgetege, annak fényes bizonyítéka az a két képes levelezőlap, melyet Barta katona-állatorvos,— aki Keszthelyen a lókórháznál közel két évig teljesített szolgálatot s aki rokonszenves modora miatt közszeretetben állott —, irt lapunk felelős szerkesztőjének. Az egyik képeslapot, melyen imádkozó dervisek vannak, Ázsiából, Arabiának Syria tartományából, Rajak községből irta. Ez a levél igy hangzik : Rajak (Syria), 1917. 11/18. Kedves Árpád Bátyám ! Már két hete utazom Konstantinápolyból lefelé. Két nap múlva Damaskusban leszek. Itt Rajakban jó magyar társaságra akadtam. Iszogatjuk a jó lybanoni bort, csak az a kár, hogy k. Árpád bátyám nincs köztünk. Különben minden jól megy. A török nyelvvel is megbarátkoztam már. Oly jól hangzik itt, a messze idegenben, ezen az érdekes bibliai földön a magyar nóta ! Az ismerősöket üdvözlöm. Sok üdvözlettel BARTA. A másik levél, melyen Damaskus régi bástyái vannak, igy hangzik : Damaskus, 1917. 11/22. Kedves Árpád Bátyám ! Itt pihenek pár napot, aztán tovább megyek Jeruzsálembe s ott is maradok a sivatagban. Erre már jó melegek járnak. Igen sok magyar van itt. Szivelyes üdvözlettel BARTA. Mindkét lapot besoroztuk a hadi-muzeum kézirat-gyűjteményébe.
