Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-03-25 / 12. szám

2 BALATONVIDÉK 1917 március 1 1. A Katii. Legényegylet közgyűlése. A keszthelyi Kath. Legényegyesület f. hó 17-én tartotta rendes évi közgyűlését. Tánczos Kálmán egyházi elnök nem számolhatott be másról, mint rendes, zajtalan működésről. A nehéz háborús helyzet, a tagok legnagyobb részének távolléte nem engedte, hogy az egyesület a háború előtti években megszokott intenzitással fejthesse ki áldásos működését a tisztes ipar szolgálatában. Meg kellett elégedni azzal, hogy az itthon maradottak kisded, fiatal csapatja a nyomasztó, barátságtalan időkben is barátságos, meleg otthont talált /tz egyesületben, mikor más egyesületek kénytelenek voltak helyiségeiket lezárni s tagjaikat szélnek ereszteni. Ez az eredmény is a vezetők odaadó gondosságának s az elhalt és még életben levő jótevők jóságos, szerető szivének köszönhető. A jelenlevő tagok meleg ünneplésben részesítették Szalay Ignácot, az egyesület buzgó világi elnökét, aki immár 40 esztendőt töltött a legényegyesületi ügy szolgála tában. Megérdemelte volna az ünnepelt, akit mindenki kőmoly, megbízható, intelligens keresztény iparosnak ismer, hogy ünnepeltetése ne csak az egyesület falai között, hanem nagyobb nyilvánosság előtt menjen végbe, erről azonban le kellett mondani, jobb időkre elhalasztani, mikor az egyesület tagjai mind együtt lesznek. Sokáig tartsa meg a jó Isten az egyesület jubiláns világi elnökét! Szomorúan vettek tudomást a tagok Tánczos Kálmánnak lemondásáról, ki miután 4 esztendőn keresztül fáradhatatlan lelkesedéssel és körültekintő tapintatossággal vezette az egylet ügyeit, távozott városunkból. Fölöttes hatósága a zalaszentlászlói plébánia vezetésével bizta meg. Nemcsak az egyesület vesztette el a távozóban atyai szeretettel munkálkodó vezetőiét, hanem a keszthelyi plébánia is kipróbált lelkiismeretességgel dolgozó munkatársát. Távozása nemcsak paptársaiból és a legényegylet tagjaiból, hanem az egész város és környékének polgáraiból is az őszinte sajnálkozás érzését váltotta ki. Egyenes jellemű, szókimondó ember volt, a barátságban odaadó, a kötelesség teljesítésében pontos és fáradhatatlan. A közgyűlés távozó elnökének érdemeit jegyzőkönyvében örökítette meg. Helyébe Nagy Sándor premontrei tanárt választották meg. A távozó elnök lapunknak is buzgó és ügyestollu munkatársa volt. Őszintén óhajtjuk, hogy uj állásában sok sikerben, több rózsában, mint tövisben legyen része. Lesz-e drágaság a háború után és meddig tart az P Most, mikor a világháború rövid néhány hét múlva eléri tetőpontját, mikor az elkeseredett ellenségek a végső erőfeszítést fejtik ki egymás legyőzésére, mikor azonban e végső tusában már a közelgő béke hajnalpirja dereng az ég kárpitján, — a legfontosabb és legizgatóbb kérdések egyike, vájjon lesz-e drágaság a háború után' s ha igen, meddig fog az tartani ? Teljes meggyőződéssel állítjuk, hogy a háború alatt mesterségesen és nagy lelketlenséggel felhajtott árak hullámai a háború után sem fognak egyhamar lecsendesedni, hanem tovább fogják a szegény fogyasztó közönséget korbácsolni, mint ahogyan nem csendesedik le a tenger sem, a vihar megszűnte után azonnal, hanem még jó ideig háborog és hányja-veti, táncoltatja a hátán rekedt hajókat és tarajos hullámai még sokáignyaldossák, verik, ostromolják a partokat. Pedig a háború után ha nem is azonnal, de rövidesen meg lehetne szüntetni a drágaságot s a rendes kerékvágásba, hogy ugy mondjuk: a régi, becsületes mederbe lehetne visszaterelni az életviszonyokat. Csakhogy ehhez a kormány-hatalom komoly elhatározása s elhatározásának igazságos, részrehajlatlan és erős vasmarokkal való megvalósítása kellene. Mert, hogy minden törvényes beavatkozás nélkül, csak ugy a maguk jószántából térjenek vissza a régi medrükbe a társadalom egyes rétegeit szinte az elnyeléssel fenyegető és hihetetlenül magasra csapkodó árhullámok, — azt ne képzelje s ilyen hiu ábrándba ne ringassa magát senki. Azok a hires bankok, pénzintézetek és szövetkezetek, amelyek alaptőkéjük háromszoros összegét mutathatták ki a háború idején egy év tiszta nyereségeként,— azok a konjunkturás hiénák, akik a háború alatt semmiből százezreket, sőt milliókat harácsoltak össze a mi vérünkből, husiinkból és bőrünkből,— azok a lelketlen élelmiszer uzsorások, akik nem törődve azzal, hogy a vánkosainkat vagyunk kénytelenek zálogba tenni, vagy eladni, "hogy a magunk és éhező családtagjaink üres gyomrának korgását elnémítsuk : elég arcátlanok és könyörtelenek 1 liter tejért I koronát, egy tojásért 40 fillért, 3 drb. burgonyáért 20—30 fillért, egy fej káposztáért I K 20 fillért kicsikarni, — azok a gyárosok, akik egy méter 36 filléres kartonért 6* koronát zsarolnak ki, — az a kereskedő, aki egy spulni 44 filléres cérnáért 4 kor. 50 fillért, vagy egy 36 -40 filléres ing gallérért 1 korona 20 fillért vesz arcpirulás nélkül,— nem lesz hajlandó csak ugy magától, a tisztesség útjára térni s a régi, becsületes 1015 % nyereséggel megelégedni, mikor ahelyett bátran és büntetlenül szedhet 5 — 600, sőt 1000 %-ot is. Itt csak a kormány és törvényhozás erélyes beavatkozása segíthet a bajon olyképen, hogy maximálja a tiszta üzleti nyereséget s azt 15 — 20 %-ban állapítja meg. Kérem ne tessék ezt a tervet lekicsinylő mosollyal illetni, mert ha lehetséges volt, hogy a törvényhozás 1883-ban, midőn a tűrhetetlenül nagy mértékben fellépett uzsora meggátlására megalkotta az 1883. XXV. törvénycikket, mely a 8 %-ot meghaladó kamatot uzsorának nyilvánította és az egyszerű uzsorát I—6 hón;ipig terjedhető fogház és 100 — 1000 forintig terjedhető pénzbüntetéssel, a minősített uzsorát pedig 2 évig és 4000 forintig terjedhető büntetéssel sújtotta, sőt még a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is kimondta,— akkor mi lehetetlenség sincs abban, hogy az üzleti hasznot 15 — 20 százalékban állapítsa meg a törvény s az azon felülit, mint uzsorát szigorúan büntesse. Csak erős, szilárd és minden befolyástól mentes, komoly elhatározás s a kivitelben részrehajlást nem tűrő igazságosság és vasmarok kell hozzá, mely elve kizárja az agráriusokra való kacsintást s a bankokkal és egyéb konjuhkturás pénzintézetekkel, gyárosokkal és nagykereskedőkkel való kacérkodást. Oh, de hol van az ilyen elhatározás, a részrehajlatlan igazság és vasmarok ?! A Szociális Missziótársulat alakuló ülése. A Keszthelyi Szociális Misszió-társulat a mult csütörtökön d. u. 5 órakor tartotta alakuló ülését az irgalmas nővérek zárdájában. Az ülésen dr. Dunszt Ferenc apát elnökölt, aki szívélyesen üdvözölte a nagyszámban megjelenteket és magas szárnyalású s igazán klasszikus szép beszéde után, melyben a társulat nemes feladatait ismertette, megnyitotta az ülést, átadva a szót Rónay Paula missziótársulati nővérnek, mint a budapesti központ kiküldöttjének. Rónay Paula aztán, aki a minapában már 3 napon keresztül gyönyörködtetett bennünket ismertető előadásával, mély csendben és feszült figyelem mellett, az ő utánozhatatlant kedves, behízelgő hangján elkezdett csicseregni, mint a pacsirta, mikor felszáll a magasba, dicsérni a mindenek Alkotóját. És magával ragadva bennünket, mennél magasabbra szállt velünk és mennél jobban távolodtunk a sáros földtől, annál jobban éreztük lelkünk tisztulását a sok földi salaktól. Hasonlatokban és példákban gazdag, gyönyörű beszéde végén arra kérte a jelenvolt hölgyeket, hogy ellenvetés nélkül fogadják el a jelölő bizottság által nekik juttatott szerepet; összetartásra és egyetértésre intve őket, hangsúlyozva, hogy e társulatban működők között nincs rangkülömbség a vezetők és közharcosok között, csak abban, hogy ki-ki hogyan teljesiti reárótt és elvállalt kötelességét. A jelöltek egyhangúlag választattak meg. Védnöknő lett herceg Festetics Tassiloné, akihez üdvözlő sürgönyt menesztettek. Egyházi elnök és tanácsadó : dr. Dunszt Ferenc apát, helyettese : Lesz József hitoktató. Elnök : dr. Illés Ignácné. Ügyvezető elnök : Reischl Imréné. Alelnök : Nagy Margit. Titkár : Szíklay Kálmánné. jegyző: Párkányi Szerafin. Pénztáros : Nagy Istvánné. Választmányi tagok : Boér Sándorné, Dunszt Mária, Horváth Károlyné, Koncz Elekné, dr. Lénárd Jánosné, Papp Sándorné Csoport vezetők : Barna Györgyné, dr. Berzsenyi Oerőné, Draveczky Kálmánné, Ikotits Sándorné, Illés Ilma, Kleman Lipótné, Lukács Istvánné, Meizler Károlyné, Nagl Józsefné, Stieder Kálmánné, Szakszón Gizella, Szíklay Stefánia, dr. Vutskits Györgyné, Záborszky Károlyné. Nagy Margit indítványára Farkas Edit központi főnöknőnek üdvözlő sürgönyt küldtek. A társulat hivatalos helyisége egyelőre a Kath. Legényegylet helyisége lesz ; hivatalos ideje pedig : szerdán d. e. 9 — 12 óra és vasárnap d. e. 10 — 11 óra. H I R K K. — Felkéljük az igen tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy ugy a mult évi hátralékaikat, mint a már esedékes ez évi előfizetési dijaikat is a következő cimen adják postára : dr. Csák Árpád szerkesztő és kiadó Keszthely. — Gyümölcsoltó Boldogasszony. Gyönyörű tavaszi ünnep, mely azt a mérhetetlen jótéteményt állitia lelkünk elé, ho^y az Isten emberré lett, hogy az embert istenivé tegye. A mi után évezredek sóhajtoztak, az szent valósággá lett az első gyümölcsoltó napján : eljött, mienk lett, testvérünk lett az Isten. Emberré lelt, tehát Benne mindnyájan testvérek lettünk. Ez az emberi méltóság magna chartája. Aki az embert meg nem becsüli, hanem elnyomja, kizsarolja, meggyalázza, az méltatlansággal illeti a mi isteni testvérünket. . . Micsoda magaslatok ezek s hol vagyunk mi ezektől! Soha távolabb, mint ma, amikor testvér testvért gyilkol, véget érni nem akaró öldöklésben. . . Testvérek, imádkozzunk, hogy a Gyümölcsoltó evangeliuma ne csak emlék legyen, hanem hozzánk visszatért boldogító valóság ! — Tánczos Kálmán zalaszent= lászlói plébános lett. A zalaszentlászlói plébánia-javadalmat a kegyúrnak szabályszerű bemutató levele alapján Tánczos Kálmán, városunk társadalmának e rokonszenves tagja nyerte el, aki Keszthelyen több éven keresztül lelkiismeretes buzgalommal teljesítette a kápláni teendőket. Gratulálunk ! — hitoktatói kinevezés. Major György keszthelyi hitoktatónak zalaszántói plébánossá történt kinevezése folytán Lesz János, a zalaszentlászlói plébánia ideiglenes vezetésével megbízott helyettes neveztetett ki keszthelyi hitoktatóvá. — Dispositió. Tánczos Kálmán volt keszthelyi káplánnak zalaszentlászlói plébánossá történt kineveztetése folytán Gerstn e r Béla zalaszántói káplán hasonló minőségben Keszthelyre helyeztetett át. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Lénárd József takarékpénztári könyvelőt, városunk e rokonszenves ifjú polgárát, pécsi adóügyi-biztossá nevezte ki. — Kitüntetés. A király Nagy Ferenc keszthelyi iparos segéd, 20-as honvédnek a Románia elleni előnyomulásnál tett érdemes szolgálatáért az I-ső oszt. ezüst, a Ill-ad oszt. bronz és a Károly csapat-keresztet adományozta.