Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-03-18 / 11. szám

XXI. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 10 - K Fél évre . 5'- K negyedévre 250 K Egyes 5Z. ára 0 20 K Nyilttér soronkint 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH LAJOS ittca 58. szám. Keszthely, 1917. március 18. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGESZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ TÁRSADALMI HETILAP. 11. szam. Kéziratokat a szerkesztőség címére pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán : 15. Tavasz. Enyhül az idö s ablakainkban reggelente szelídebb vonásokban rajzolódik le a tél poezise : a fehér hóvirág. Ha éjjel még csonttá is fagy a sár, nappal a hőmérő az olvadást mutatja. A kegyellen, csikorgó hidegek alábbhagytak és a havas világra tavaszias kék égbolt derül. Napsugár, hó, hóvirág és sár : a tavasz hírnökei. A hólé és sár'gyötri majd a szegény katonákat a fronton, a csontig ható hideg helyett a lövészárkokban, kavernákban, rókalyukakban a vizzel, nedvességgel, beömléssel és beomlással kell birkózniok, feltéve, ha az ellenség nyugtot, időt hagy ehhez. Egyéb kétségtelen jeleink is vannak, hogy a lavasz már kopogtat. A frontok megmozdultak. A hivatalos jelentése kmeghosszabbodtak, mint a napok. Nyugaton is rohamoszlopok tör nek elöre

T az orosz, síkságon is vérrózsák piroslanak az olvadó havon. Támadó különítmények rontanak egymásra, ágyuk keresik egymást, aknák robbannak. Erdély határán, Romániában, Macedóniában, az Isonzó mentén, Tirol hegyei között kezd előbújni téli odvából a háború. Most aludt néhány hétig, de már dörzsöli szemeiből az álmot és nekifeszíti izmait az uj vérrontásnak a végső s talán döntő küzdelemnek. Közeledik a tavasz . . . Máskor örültünk neki és sóvárogva vártuk érkezését A szelid "lelkek örültek a hóvirágnak, az ibolyának. A költök szerint a patakok leszórták jégbilincseiket és vidáman csörgedeztek. Az idén mást jelent a tavasz és más érzelmekkel várjuk érkezését. A harmadik háborús tavasz nem virággal, nem meleg napsugárral köszönt be. Az idei tavasz azt jelenti, hogy pergötiiz lesz nemsokára, hogy a gépfegyverek, aknavetők, földalatti ekrazittömegek rázkódtatják meg a levegőt. Ellenségeink fölkészültek a harcra. Halljuk bizakodásukat a győzelemben. A mi hadseregeink sem tétlenek Bizonyára fölkészülnek ők is és az eddigi tapasztalások azt mutatják, hogy a mi öklünk izmosabb, ha üt, a mi vértünk helytállóbb, ha ütést kell felfogni. Ezredek, hadseregek vonulnak fel a frontok mögött. Ezredek, hadseregek mozdulnak meg az első lanyha tavaszi szellőre. A gyárak olyan ágy'utömegeket, olyan municiő-hegyeket ontottak a frontokra, annyi százezer ember kezébe adtak puskát, kézigránátot, hogy az eddigi harcok legnagyobbika is csak játszi enyelgés volta most következő csatákhoz képest. Három esztendő alatt sokágú tudomány, hihetetlenül gazdag művészet lett a háború. Ez a tavasz egészen uj dolgokat produkál és a hadseregek soha nem látott erőkkel és eszközökkel rontanak egymásra. Harmadszor hisszük már, hogy a tavasz a döntést, a békét hozza. Talán most nem csalatkozunk. Hinnünk kell, mert még a remény sem nvujt erőt, hanem hiszünk erőnkben! A kultuszminiszter az iskolás S'vennekek ruházatáról. A ruházkodás problémája ólomsullyal nehezedik a város középosztályára. Szó esett már a magyar sajtóban is a tisztviselők uniformizálásáról, de ily irányú kormányintézkedés nem történt. Az első komoly akció most indult meg Németországból arra nézve, hogy legalább az iskolás gyermekek egyöntetű, olcsó ruhával való ellátását a jövőben biztosítsák. A magyar kultuszminisztériumban is folyik az ily iránvu előkészítő munka Az elmúló tél megdöbbentő statisztikával szolgál, hogy mily nagy tömegben szorultak ki a gyermekek cipő és meleg ruha hijján az iskolából. Most tehát a kultuszminisztériumban az a terv merült fel, hogy a jövő iskolaévtől kezdve olcsó, államilag előállított egyenruhákkal lássák el a tanulókat. E célból összeiratja a miniszter a tanulók létszámát s iskolánkint a tanulóknak azt a kontingensét, amely cipőre és ruhára szorul. Elsősorban állami tanulócipő ellőálitására terveznek műhelyeket. A tanulók cipőés ruhaszükségletének fedezésére szükséges anyag összegyültésére az iskolákban viseltes ruha- és cipőgyüjtés szervezését tervezi a kultuszminisztérium. Az állami műhelyekben ezeket az összegyűjtött ruhákat és cipőket szándékoznak feldolgozni. A miniszter most e tárgyban a tanférfiakat és jótékony egyesület vezetőit ankétra hivja, amely elé a németországi tervezetet terjesztik s megvitatják, hogy a magyar viszonyoknak megfelelően a jövő tanévre hogyan lehetne az iskolás gyermek ruházatát biztosítani. Mondanunk sem kell, hogy a terv mily nagyjelentőségű s a jövő generáció egészségének védelmére mily égetően sürgős a probléma megoldása. A tanuló ifjúság ruházatának állami biztosítása a polgári középosztály Ínséges küzdelmében is jelentős segítség volna s azt hisszük, a tanulók egyenruházatának sikeres megoldása után a tisztviselők ruházkodásának kérdése is megoldásra kerül. Kun László szekere. Irta: TÖLCSÉRY FERENC. Az ősrégi vár hagyományos zajtalanságából három év óta kivetkőzött. Vasár- és ünnepnapokon gyerekarcu és őszbecsavarodott katonák kemény lépései riasztják meg azt a lelki magányt, amelynek imádságos csöndjében annyi bánatos lélek keres és talál megkönnyebülést, — hétköznapokon pedig tömérdek jármű : repülő fogatok s nehézkes teherkocsik zavarják folyton a sokféle életszükséglet lebonyolításakor a szük utcának komoly nyugalmát. Figyelmemet a kora reggeli órákban főképen egy rozoga kis kordé köti le, nem azért, hogy vezető ifja, az állat kemény püföléséből Ítélve, aligha tartozik az állatvédőegyesület galambszivü lovagjai közé, hanem azért, mert az ódon készülék minduntalan roszog, zötyög, böcölléz, meglazult vasalása csörömpöl, kenetlen tengelye pedig rekedten nyikorog. Kérdezősködvén a kordé múltja és jelene felől, ezt a választ kaptam : Mert most háború van! Tovább fűzvén gondolataimat, végeredményül azt látom, hogy ehhez a Kun Lászlóféle szekérhez igen sokban 'hasonlít a mai világ szekere, akár huzzuk, akár toljuk s a kapott válasz örökös refrain és soha meg nem szűnő viszhang marad beláthatatlan idők után is, csakhogy ezzel a módosítással : mert világháború volt. Ez az a nagy lukas takaró, amelyet ráborítanak mindenre, ami nem ugy van, mint máskor volt, — s ez a közdivatu kifejezés : mert világháború van és világháború volt, tulajdonképen nem egyéb, mint kopasz mentség akkor, mikor hibáinkat, vétkeinket és gonoszságainkat kendőzzük és majdan szépítjük, kisebbitgetjük. Akinek nem inge: ne vegye magára,— akinek pedig szennyes az inge : mossa ki ! A mostani gondolkodás, érzés- és cselekvésmódnak visszásságát csak néhány halvány képben, vonásban, de mint a valóságban van, akarom megrajzolni. Nézzünk be a lakásokba. Az udvaron mindenféle rendetlenség és szenny uralkodik. A háznak már a külsején meglátszik az enyészet vasfoga. Az elhanyagolt tetőn becsorgott a hó és esőviz : pedig talán néhány zsindely-foltozással meg lehetett volna menteni az átnedvesedett mennyezetet ; a vihar cibálta kémény tégláit lehordta a szél : pedig talán egy marok homok és mész föltartóztatta volna a további omlást, a falak kihivólag kopottak : pedig valamikor minden szombaton gondosan sározó kéz és meszelő simogatta a falakat. Menjünk beljebb. A tűzhely vasrészei vörösek a rozsdától; az edényállványokon gyéren ásit egy-egy csempe fazék ; a konyha falán feketéllik a hajdan turófalat-fehér gyúródeszka, üres káposztáshordó, alján a mult évi eltét poshadt maradványaival tátong a kamara sarkában ; a boltozat hajlásában horpadt, szutykos zsiros véndöly unalmaskodik ; a polcokon kiürült, egykor bóbitás-fejü paradicsomos üvegek disztelenkednek ; — a szobában nyomasztó büzmeleg nehezedik a tüdőre ; az ablakokon még a nyári szenny ; repedt-üvegü képek szent alakjai busán meredeznek le a víztől irtózó szobapadlóra ; csorba, mosatlan tányérok és homályos, hasadt poharak hevernek törött evőeszközökkel, bontófésüvel és