Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-01-14 / 2. szám

XXI. évfolyam. Keszthely, 1917. március 2. 10 Előfizetési ár: Egész évre 10'— K Fél évre . 5'— K Negyedévre 250 K Egyes sz.ára 0 20 K Nyilttér soronkint 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH LAJOSutca 58. szám. KESZTHELY, HÉYIZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ POLITIKAI HETILAP. . szám. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóit <atall Interurbán : 15. Az uj rekvirálás. Kürthy Lajos bárónak, az orsz. közélelmezési diktátornak egy ujabb rendelete érkezett Zalavármegye alispánjához. Az uj rendeletet, mely mindenkit egyformán óhajt részesíteni az élelmi szerekből, az alábbiakban ismertetjük. A gabona, liszt, hüvelyes, burgonya, cukor, kávé, stb. készleteknek elrendelt összeírása megtörtént és az eredményből azt látja az Országos Közélelmezési Hivatal elnöke, hogy ezen élelmiszerekből ugy a magánosok háztartásaiban, mint a kereskedőknél jelentékeny készletek vannak fölhalmozva, azok megoszlása azonban teljesen aránytalan és egyenetlen. Ez a körülmény a közélelmezés mai viszonyai között igen hátrányos. A magánháztartásoknál ez módot ad arra, hogy egyesek bőséget élvezzenek akkor, amikor polgártársaik egy részének a nélkülözhetetlen is alig jut. í:s ugyaniiy igazságtalan a helyzet a kereskedelemben is. Egyes kereskedők ugyanis a törvény és rendeletek intézkedéseivel nem törődve, halmozás által, vagy más uton megtöltötték raktáraikat, mig a törvény rendelkezéseit betartó más kereskedők, a kikre pedig a cikkek forgalombahozatala és igazságos elosztása érdekében éppen ugy szükség van, teljesen kifogytak minden árucikkből s megélhetésük is veszélyeztetve van. Az aránytalan elosztás lehető kiegyenlítése a közélelmezési adminisztráció egyik legfontosabb föladata, — úgymond a rendelet — A közhatalmi erő egész súlyával meg kell akadályozni, hogy egyeseknek akár túlzó óvatossága, akár fölényesebb vagyoni helyzete, vagy nyerészkedési célzata olyan helyzetet teremtsen, a mely a nehéz idők következményeivel szembe helyezkedik És meg kell teremteni az áruelosztásának igazságosabb, céltudatosabb szervezetét. Felhívta tehát Kürthy Lajos báró Zalavármegye alispániát. tegyen meg minden intézkedést a felhalmozott áruknak a közélelmezés érdekeivel egybehangzó fölhasználása végett. Elrendeli tehát a közélelmezési diktátor, hogy az alispán a feltárt készleteket és a vármegye lakosságának lélekszámát pontosan egybevetve, minden egyes cikkre nézve állapítsa meg az egész Zalamegyére egységes fejkvótát, vagyis azt az adagot, amennyi egy cikkől egy fejre jut. Akik egy évi szükséglet fedezésére szükséges készlettel rendelkeznek csak, azt meg kell hagyni. 'A fölösleget az ezen felüli mennyiségnél A ,vig özvegy". Szép volt, mint egy álom. Kedélve verőfényes, mint a. tavaszi reggel. Csudás, nagy szemeiből egy gyermek ártatlansága és boldogsága sugárzott. Parányi kis piros száján állandóan ott játszott az a kedves mosolygás, mely oly széppé tette őt. Egész lényéből azt lehetett következtetni, hogy az életnek eddig még csak fényoldalát ismerte s hogy az árnya, szomorúsága idegen volt előtte. Férje ellentéte volt. Komoly, higgadt, minden cselekedetében megfontolt. De azért az imádásig szerette azt a napsugaras, kacagó asszonykát, aki oly sok kellemes és boldog órát szerzett neki. S ha egyáltalán a földön lehet tökéletes boldogságról beszélni, az övék megközelitette azt. Csendes boldogságukban, mint a villámcsapás sújtott le közéjük a világháború és nemsokára a behivási parancs. Zavartalan boldogságukat a soha nem ismert könnyek és kétségbeesés követték. Majd kölcsönös hüség-igéretek, jótanácsok, szerelmes szavak, végre' egy hosszú, édes csók s a válás összes elképzelhető gyötrelmei. Az asszonyka eleinte elviselhetetlennek találta életét és könnyei patakként folytak szép szeméből. . . Később azonban lassankint kezdett beletörődni helyzetébe. . De mégsem ! Mintha kezdte volna unni ezt az egyhangú, magányos, sivár zárdai életet. . . Napsugár, melegség után vágyódott. Szeretett volna újra kacagni, szemébe nevetni- az életnek. Szerette volna, ha valaki újra szerelmes sza vakat suttogott volna a fülébe és forró, édes csókokkal zárta volng le mosolygós ajkát. S ami után vágyott, nem sokáig késett. Egy gyermekkori játszótársa jött haza a fővárosból, hol az egyetemet végezte. . . Ugyanaz a magas alak, mint férjéé. Ugyanaz a szép, férfias, arc és ugyanaz a tüzes fekete szem. Csak a természete könnyelmű és léha. Eleinte csak csupa szórakozásból keresték egymás társasá-át, hogy az unalom felhőit eliízzék fejük fölül ; de egyszer csak, mikor a találkozások mind sűrűbbek lettek, érezték, hogy a szerelem az, ami őket öszszehozza. És ez a szerelem boldogsággal töltötte el egész valójukat. Boldogságukat nem zavarta semmi. Boldogságukban nem hallották az emberek elitélő szavát, nem vették észre lesújtó tekintetét és csak szerelmüknek éltek. Csak egy-egy vágyteljes és panaszos levél attól a »másik*-tól, vont néha borút homlokukra ,• de ez a borii csak olyan volt, mint a nyári ég azúrján gyorsan tovaszálló bárányfelhő, hogy azután boldogságuk ege annál fényesebben ragyogjon. Egyszer azonban mégis jött egy levél attól a »másik«-tól, mely könnyet csalt az asszonykának a szemébe. . . De csak egy pillanatra. . . Ö nem született a szomorúságra, nem volt képes sokáig bánkódni. . . Még- könnyes volt a szeme, még bánatos a mosolya, de uj szerelmének egén csakhamar szétfoszlottak á bánat felhői s érezte, hogy uj boldogsága sokkal nagyobb és sokkal erősebb, hogysem azt az a levél megzavarhatná. Elolvasás után átnyújtotta a levelet a fiatalembernek és kiosont a mellékszobába, tehát igénybe kell venni azok számára, akiknek nincs elegendő, vagy éppenséggel semmi készletük. A fölösleget" nem kell központilag összegyűjteni, hanem az illetőkhöz küldeni, akik azt a maximális áron átadni kötelesek. A kereskedői kézen levő készletek egyenletes elosztását is biztosítani kell. E végből minden cikkre a bevásárlási jegyet kell rendszeresíteni és ez illető áruknak jegy mellett való kiszolgáltatását kell erendelni. Intézkedni kell, hogy minden a vármegye területére érkező ujabb készlet a hatóságnál bejelentessék. Elvi szempontból kétségtelenül a legnemesebb intenciókból eredt az itt ismertetett rendelet, — megvalósításában, keresztülvitelében azonban kételkedünk. Nem vonjuk kétségbe, hogy Zalamegyében sok-sok ezer magánháztartás a szükségesnél jóval nagyobb élelmiszer készleteket halmozott fel túlzó óvatosságból és az is bizonyos, hogy nem egy kereskedő és mezőgazda még mindig nagymennyiségű árut és gabonát rejteget raktárában árdrágító szándékkal ; de ennek meggátlására és Kürthy báró legújabb rendeletének pontos és eredményes végrehajtására a mostani közigazgatási szervezetet) nem tartjuk elégnek és elég erősnek. hogy zilált fürtéit helyrehozza. A levél tartalma a következő volt : j>Édes angyalom, drága kis feleségem ! Hadifogoly lettem. Szibériában vagyok. Azt hiszem, ezzel eleget mondottam. Sokat szenvedek, sokat gyötrődöm. Az orvosok azt állítják, hogy a tüdőm van kissé megtámadva, ami meghűlés következménye ; de én tudom, én érzem, hogy nem csak a tüdőm, de a szivem is beteg s hogy nem sokáig élek. Megöl a vágy utánnad s az elmúlt szép napok után, melyek, — ugy hiszem,- ugy érzem — soha se jönnek többé vissza. Bocsáss meg édesem, ha levelemmel megszomorítlak ; de oly jól esik mindezeket elmondani — neked. Hisz úgyis utoljára történik ! Most még csak arra kérlek kedvesem, hogy szomorú özvegységed csendes, egyhangú napjaiban keresd fel néha legalább gondolatodban, a távol idegenben azt az eltaposott, senki által nem gondozott sírt, mely alatt egy szerencsétlen ember alussza örök álmát, aki téged annyira szeretett, aki érted annyit szenvedett, akinek utolsó gondolata is te voltál s akinek utolsó szava, utolsó sóhaja is a te neved volt.« Eddig tartott a levél ; majd kuszált, olvashatatlan szavak, talán a haldokló utolsó tollvonásai. A fiatalember kétszer, háromszor is elolvasta a levelet és lelkében önvádat és megszégyenülést érzett. . . Képzeletében, az ágyuk gomolygó, sötét füstfelhőiből egy ifjú honvédtiszt daliás alakja bontakozott ki, aki vitéz kis csapata élén, villogó karddal kezében, hősi elszántsággal rohan az ellenségre.