Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-03-04 / 9. szám

XXI. évfolyam. Keszthely, 1917. március 9. 10. szám. Előfizetési ár: Egész évre 10

1— K Fél évre . 5-— K Hegyed évre 2 50 K Egye? sz. ára 0 20 K Nyilttér soronklnt I kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH IAJOSutca 58. szám. Kéziratokat a szerkesztőség cimére pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán : 15. KESZTHELY, HEVIZ S AZ EGESZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ POLITIKAI HETILAP. A lánckereskedelem megrendszabályozása. A jogosulatlan közvetítő kereskedelem a háború alatt oly nagy mérveket öltött, hogy illetékes köreink immár kénytelenek behatóan foglalkozni annak megrendszabályozásával. Szabályozni fogják az áruhitelt ; erélyesen intézkednek az árdrágítások megelőzését illetőleg ; felülvizsgálják a már kiadott iparigazolványokat és rendezni fogják az árulombardot, hogy a kereskedelemmel illetéktelenül foglalkozó nagy sereg kirekesztessék. Igy akarják összhangzásba hozni egyrészt a tisztességes kereskedők és vállalkozók, másrészt a fogyasztó közönség jogos érdekeit. A lánckereskedelem már békében is kellemetlen befolyást gyakorolt, csakhogy akkor árdrágító hatása a szabad verseny következtében nem volt anynyira érezhető. A háború kitörése után kezdődött a közvetítők aranykora. A törvénnyel örökös hadilábon álló, annak kijátszásában megedzett lánckereskedöknek, akiket milliós nyereségek hívogattak, legelső dolga az volt, hogy igyekeztek katonai kötelezettségük alól kibújni. Fájdalom, ez nekik, semmi eszköz használatától vissza nem riadó, leleményes merészségük révén a legnagyobbrészt sikerült is. Nyomban ezAz élet utjai. Marosi Ágnes, ott állt az ablaknál. Nagy, sötét szemében egy ragyogó könnycsepp jelent meg és végig pergett halvány arcán. Künn lágyan keringőztek a csillogó hópelyhek és finom csipkekendővel borították be a fák kopár ágait. Forró homlokát a hideg üveglaphoz szorította a leány. Agyában különféle gnndolatok cikáztak át s nem tudott elhatározásra jutni. Majd bizonytalan léptekkel indult kis Íróasztalához és remegő kezekkel irt néhány kuszált sort. Aztán lehunyta szemét. . . Lelkében újra feltámadt az a sok, édes emlék, mely most már ugy tünt fel előtte, mint egy csodás álom. — Nem. Nem teheti meg, ezt nem szabad elhirtelenkedni. Miklós most könnyelműen űzné tovább a játékot. Eddig gyermekes ésszel beleegyezett mindenbe amit Miklós mondott. De most önnállóan, komolyan gondolkodik és megriad aitól a gondolattól, hogy Miklóst szürke kis hivatalnoknak lássa s letéritse a katonaság virágos pályájáról és ő a puhasághoz, gondtalansághoz szokott, elkényeztetett leány, feláldozzon mindent és küzdjön, csak azért, mert szeret. . . Borítékba zárta a kuszáitan, hidegen irt sorokat s elküldte Miklósnak. És járt az élet rögös utján — glóriás ívvel, büszke után kezdték a hadsereget és a nagyközönséget megsarcolni. A hatóságok ugyan nem soká tűrték a garázdálkodásukat, de a fogatositott intézkedések kielégítő eredményhez nem vezettek. Ellenben bebizonyult, hogy egyedül törvényekkel nem lehet a bajon segíteni A segítség pedig múlhatatlanul szükséges, annál is inkább, mert jelenlegi gazdasági helyzetünk a szükségtelen drágítás fényűzését nem engedi meg. Azonkívül gondolnunk kell a jövö aratás utáni időszakra is, akár lesz addig béke, akár nem, mert még béke esetén sem számíthatunk arra, hogy gazdasági viszonyaink egy csapásra megjavuljanak. A legelső feladat: a lánckereskedöket és a velük összeköttetésben állókat működésűk színteréről lehetőleg eltávolítani, ami — megengedjük — nem könnyű feladat. Az állam azonban a háború alatt féken tudta tartani a politikailag megbízhatatlan elemeket, miért ne volna képes a gazdaságilag kártékony elemekkel is hasonlóképpen eljárni ? Első sorban ellenőrizni kellene, hogy ezek az elemek, kiknek legnagyobb részét a hatóságok ismerik, nem l.ivhatók-e be katonai szolgálatra? Mert sok közülök azon a cimen kapott felmentést, hogy hadseregszállítók. Kétségtelen, hogy a listák felülvizsgálásának eredménye két irányban is üdvös daccal. . . Csak a lelke sírt — siratott egy csodás álmot. A helybeli újság egy rövid áthelyezési hirt közölt Thurzó Alíklós huszár tisztről. És az emberek halkan suttogni kezdtek, egy szerelmi regényről, amely hosszú két évig tartott s mely ínost ezzel az áthelyezési hírrel véget ért. * És aztán jött egy derűs nyári napon egy vészes, sötét felhő, az általános mozgósítás ! A városok megélénkültek, az erdélyi kis garnizonban is, ahol eddig mulatozás, örökös tivornya járta : elhangzottak a tompa, gyors parancsok és dallal, virággal, indult el az első menetszázad oda, ahol a halál rózsái nyillanak. Thurzó Miklós, mint aktiv tiszt legelőször került a tüzvonalba. Arcáról elvonult az életuntság köde, szemébe csodálatos tüzek gyúltak ki és ment, előre, bizva. . . Katonái imádták. Együtt érzett velük s együtt szenvedett Mindenkinek tudott megnyugtató atyai szavakat adni, csak önmagának nem. Lelke még mindig vissza szállt a dunántuli kis városba. . . A hófehér falu kórtermében nagy beteg fekszik. Fején kötés, melle zilálva emelkedik. Ágya mellett aggódó, féltő gyengédséggel ül egy szomorú szemű, fehér arcú lány, az önkéntes ápolónők fehér ruhájában. Mikor a volna : a hadsereg több katonához jutna és — ami a fő — a fogyasztóközönség megszabadulna kiszipolyozóitól. De hogy minél több ilyen jeles férfiutói szabaduljunk, a kevésbbé alkalmasokat is be kellene rendelni front mögötti szolgálattételre. Azokat pedig, akiket sem a harctéren, sem az országban katonai szolgálatra használni nem lehet, nyilván kellene tartani, akár az internáltakat, hogy semilyen módon se játszhassák ki a törvényeket. Csak ha már igy rendet teremtettünk, remélhetjük, hogy az ujjabb hatósági intézkedéseknek meglesz a kivánt foganatja. A Balatonvidéki Villamosmüvek R.-T. Február hó 18-án Budapesten alakult meg rendkívüli érdeklődés mellett, egy millió korona alaptőkével a Balatonvidéki Villamosmüvek Részvénytársaság. Az uj vállalkozás hivatva van, hogy az egész nagy Balatonvidéket villamosvilágitással, továbbá gazdasági és ipari áram adásával kiszolgálja. A részvénytársaságot a Ba latoni Szövetség szervezte, ezek szerint a vállalkozás mindig abban a szellemben fog működni, mely a szövetség eddigi tevékenységét jellemezte. A cél lesz a közügy minél hathatósabb és minél önzetlenebb alapon való munkálása. Hogy a közbizalom milyen nagy a szövetség uj intézménye iránt, mutatja az, hogy az egész részvénytőke egyéni jegyzésbeteg nyngtalankodni kezd, akkor láztól égő homlokára teszi bársonyos kezét és a jótékony álom fáradt pillangója rászál szempillájára. A gondos ápolás után jobban lesz és beszélni kezd A hangja tompa s ugy kong a falak közt, mint a temetésre szóló harang kísérteties szava ... A kötés még mindig a fején van. — Testvér, — szól halhan — az én szememre már ráborult az örök sötétség, nem látja többé a napsugaras, dallos tavaszi napot, nem látja a virágos, tarka rétet, a visszatérők győzedelmes, örömkönnyes szemét, nem látja a Sz. Máriás zászlót virágosán, diadalmasan lobogni. Rám borult az örök éj. A lány meleg hangon vigasztalni akarja. A beteg figyelni kezd a hang zenéjére. Mintha ismerné s hallotta volna már ott künn a viharos hajnalokon és a pihenésnek álom talan perceiben. Aztán nyersen beszél tovább: — Nem, nem akarom, hogy az emberek sajnáljanak. Nem akarom, hogy sajnálkozva nézzenek csillogó szemű, vidám leányok. Az én világomban majd elmúlnak a szenvedések. A leány kétségbeesett siró hangon mondja : — Miért beszél igy ? . . És hangja elcsuklott, könnyei végig peregtek halvány arcán . . . Az ifjú tovább beszélt:—Miért sajnál testvér, hisz más is meghal ott künn, ahol én hiába kerestem a halált s azok akiknek van cél-