Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)
1917-03-04 / 9. szám
2 BALATONVIDÉK 1917 március 1 1. bői áll és több, mint ezren járultak hozzá kisebb-nagyobb összegekkel a részvénytöke összehozásához. Ismeretes, hogy a Balaton számos községében működő Balatonvidéki Villamosmüvek üzemét a szövetség tartja kezelésében. A részvénytársaság, vagy ezt az üzemet fogja átvenni és kibővíteni, vagy pedig önnálló vállalkozást létesít a balatoni érdekek szolgálatára. A tervezet szerint a villamosmüvek rövid idc-i belül 10 milliós vállalkozássá fog kifejlődni és ehhez mintegy háromszáz balatonvidéki községet és fürdőt kapcsol magához. Ez lesz az ország egyik legnagyobb és legfontosabb közüzeme. Az alakuló közgyűlésen az alapszabályok értelmében kinevezendő, illetve választható igazgatósági tagsági helyekből csak a felét, kilencet töltöttek be, hogy a fejlődés kívánalmai szerint uj érdekek is képviselve lehessenek az igazgatóságban. Az igazgatóság elnöke Batthyány Lajos gróf, a Balatoni Szövetség elnöke. Az igazgatóság alelnöke Óvári Ferenc dr., orsz. képviselő, a Balatoni Szövetség ügyvezető alelnöke. Igazgatósági tagok : Hertelendy Ferenc főrend, a Balatoni Szövetség zalai alelnöke, Széchényi Aladár gróf, a Balatoni Szövetség somogyi alelnöke, továbbá Zichy Béla gróf nagybirtokos, Raichl Károly kir. műszaki főtanácsos, a Szent Benedek-rend képviseletében, Kacskovics Lajos Somogyvármegye alispánja, Véghely Kálmán dr Veszprémvármegye alispánja, K- Nagy Dezső kir. főmérnök a Balatoni Szövetség villamosbizottságának képviseletében. A felügyelő bizottság elnöke : Cséplő Ernő a Balatoni Szövetség titkárja. Tagjai: Horváth Mihály a Balatonfüredi Takarékpénztár elnöke, Qerber Henrik, a Balatonvidéki Takarékpénztár igazgatója, dr. Darányi Ferenc ügyvéd és Rózsa Károly, v. vasúti igazgató. Póttagok: Vaszary Ernő fürdőigazgató, Szigethy Károly dr. fürdőtulajdonos. Ügyész dr. Rosenberg Lajos ügyvéd. A részvénytársaság székhelye Balatonfüred. Ezzel a tevékenység megindult, hogy a legkomolyabb formában megoldassák a világító és hajtóerő szolgáltatás az egész nagy Balatonvidék felvirágoztatása érdekében. A közgyűlés meleg hangú köszönetet mondott dr. Óvári Ferenc orsz. képviselőnek és Cséplő Ernőnek a Balatoni Szövetség titkárának, a kiknek odaadd tevékenysége és fáradtságot nem ismerő buzgalma tette lehetővé az uj nagy horderejű vállalkozás megalakulását. "—— . Tr 1 TirgaTti--'~ J'^"' MT BTrirmrtiaT*íí — juk ez életben és várja őket a boldogság, szeretet. . . Miért kérdez ? Nem tudnék ily nyomorékon az emberek közé, a világba menni. Van-e más választásom mint ez az ut ? Akit elfelejtett mindenki, aki egy csodás téli estén remegve súgta, hogy szeret, aki a lelkem mindene, a hitem, üdvösségem volt megriadt attól a gondolattól, hogy szürke kis qivatalnoknak lásson s nem tudta feláldozni a kényelmét, gondtalanságát, nem volt ereje velem jönni, ha akkor épen, egészségesen eltaszított, hogyan mehetnék igy nyomorékon eléje . . Nincs célja az életemnek ! Ön is igy tenne az én helyemben. És kimerülten hanyatlott párnáira. A leány elgyötörve hangosan felsikoltott, fájón zokogva: — Miklós ! És aztán ájultan esett a vak hős elé. . . * A lehunyó nap megaranyozta a két ifjú arcot. A lány Marosi Ágnes mosolygó ajakkal, szemében diadalmas fénnyel beszél. A múltról, az álomtalan éjekről, szenvedésekről. .. Az ifjú (napbarnított) arcán egy forró könnycsepp gördült végig: a boldogság könnye. . És aztán a lány, kezében a képesittő jeles bizonyítványával indult el, felemelt fejjel, bizva, azon az uton, amely szép és csodás együtt : az élet felé ! . . SZALAY ANNUS Mindenki kivan ja. Nem a gazdák kívánsága, hanem mindnyájunké, hogy vessenek véget annak a lehetetlen uszorának, ami most az ipari cikkekkel folyik. Drágább minden, sajnos jól tudjuk, hiszen a kulturemberhez már nem is méltó leminimáiásával az életigényeknek tengetjük magunkat máról hónapra a legsanyarubb sorsban. Az ipari cikkek drágasága azonban, épen azoké, amelyekre a közfogyasztásnak leginkább van nélkülözhetlen szüksége — túlmegy azokon a legvégső határokon is, amelyeket a viszonyok legpeszszimisztikusabb mérlegelése, vagy az anyag beszerzésének nehézségei megindokolhatnak. A ruha, meg a cipő olyan drága lett, hogy — a legsilányabb is sokkal drágább, mint amennyit különösen a fix jőve- i delmü ember büdzséje elbir. És még ma sem j állt meg az árfelhajtás ránk nézve tragikusan felfeTé lendülő utján, úgyszólván órárólórára nő az, anélkül, hogy a hatósági energia elébe állana és féket vetne telhetetlcnségére. A gazdáknak abban teljesen igazuk van, hogy a mezőgazdasági produktumok ára nincs arányban az ipari cikkek magas áraival. Mink ezt nem az agrárérdekek szempontjából panaszoljuk, mert hiszen az sem áll mindenben az önzetlenség magasságában. A mi szavunk a rengeteg fogyasztók panaszának viszhangja, azoké, akiknek mindennap nehezebb és nyomorúságosabb az életük, akikben már eddig is valami isteni csoda tartja a lelket. A kifacsart, kiuzsorázott fogyasztók panaszos hangja a mienk, azoké, akik anyagilag és lelkileg szintén hős elesettjei a háborúnak. A magasabb érdekeknek, amelyek ma mindennél előbbre valók, engedelmesen és a haza ügye iránti hűséggel vetjük alá most is a miénket. De vájjon milyen magasabb érdek lehet az, amelynek egész társadalmi osztályoknak, a nemzeti test azelőtt legegészségesebb és legdolgosabb szerve fog áldozatul esni ? Milyen magasabb érdek az, amelyikért el kell tűrni, hogy a mindennapi szükségletünkhöz is csupán ugy juthatunk, ha magunk tönkremegyünk s lelketlen spekulánsok meggazdagodnak rajta. Az ipari uzsora letörése az igazi nemzeti érdek felismerése volna. A tisztesség védelme. A kereskedők és vállalkozók, különösen azok, akik — akik nemcsak a háború alatt, hanem békés időkben is, milliós üzleteket szoktak lebonyolítani, keservesen érzik azt, hogy az üzleti tisztesség lerongyolódott a kereskedelmi élet minden vonalán. Az Országos Közélelmezési Hivatal most olyan törvényes rendelkezések kalifikálásával foglalkozik, mely az úgynevezett láncolatos kereskedelem megszüntetésére volnának alkalmasak. Az árdrágítás és áruuzsoráskodás most már oly météktelenül tombol széles e hazában, hogy a Közélelmezési Hivatalnak ezt a kezdeményezését mindenfelé a legnagyobb örömmel fogadják. Nagy általánosságban szó van olyan rendszabályokról, melyek : 1. Kiküszöbölnék a kereskedalem minden ágából azokat az elemeket, melyek az üzletággal illetéktelenül foglalkoznak. 2. Revízió alá veszik a háború ideje alatt kiadott igazolványokat. 3. A fogyasztó elől elrejtett, nagy, egyébként elvont és fölhalmozott áruk rekvirálását időközönként elrendelnék. 4. Az árulombardüzletet szabályoznák és uj törvényes formákhoz kötnék. 5. Uj büntetőjogi rendelkezéseket terveznek azok ellen, akik az élelmiszerek és ruházati cikkek árdrágítását előmozdítják, vagy ebben közreműködnek. 6. Büntetni fogják a kereskedelmi ügyleteknek minden olyan formáját, mely az árut nem viszi közelebb a közfogyasztáshoz, hanem attól bármiféle módon eltávolítja. 7. Végül az úgynevezett különbözeti ügyletek megszüntetésére vonatkozó rendszabályok megalkotásáról van szó. Kérdés azonban, hogy ezek az újítások kellő sikerrel fognak-e járni ? Egyetlen tollvonással meg lehetne szüntetni a tisztességtelen visszaélések összes mizériáit, ha a közélelmezési hivatal ahelyett, hogy bürokratikus ellenőrző rendszerét a végtelenségig kiszélesiti, mint egyetlen és legfőbb kereskedő kimondja, hogy mindenki az ő szolgálatában áll és az ország minden árukészletével kizárólag csak ő rendelkezik. Nem naiv ábránd ez, hanem az egyetlen elképzelhető megoldás. Most, amikor az egyes exisztenciára való tekintet nélkül bezárják a.színházakat, mulatókat, mozikat é s egyéb üzleteket, amikor tehát régen nem fontos az egyéni érdek a köz égető szükségleteivel szemben, akkor leghelyesebb kimondani, hogy minden elsőrendű fogyasztási cikkel az állam rendelkezik és minden kereskedő csak sáfárja a gondjaira bizott áruknak. Semmi akadálya sincs annak, hogy az élelmiszerkereskedelem is egyetlen olyan központi szerv kezébe kerüljön, amely kizárólag és szuverénül rendelkezik az ország mindenfajta ennivalója fölött, legyen az kenyér, vagy pástétom. Minden érdek eltörpül amellett, hogy nekünk enni kell és minden amellett szól, hogy rendeletek helyett olyan végső rendszabályokhoz nyuljunk, amelyek talán a kollektivizmus eszközéből valók, de papir helyett ehető dolgokat juttatnak el a didergő fogyasztóhoz. I Hirdetmény. Néhai Funovics Istvánná szül. Bokán Zsófia hagyatékát képező, a kiskeszthelyi 4. sz. tjkvben 4/a hrsz. a. felvett mintegy 382 • ölet tevő ház, udvar és kertből álló ingatlant,— továbbá az 1771. sz. tjkvben 1051/b hrsz. a felvett mintegy 2455 • ölet tevő szántóföldből álló ingatlant, az eladásra ke= rülő háznál Kiskeszthelyen, i<)\7. évi március I2=ik napján délelőtt 9 órakor kezdődő, árverésszerü nyilt Ígéretek tétele mellett, — a legtöbbet ígérőnek szabad kézből eladom. Csak annak ígérete fogadtatik el, aki — az eljárás megkezdésekor, illetve mig a legtöbb igéret mint ilyen kihirdetve nem lesz —, a szántó földre 400 koronát, — házra nézve 1000 koronát, — az eljárás keresztülvezetésére felkért Kiskeszthely község előljáráságánál — bánatpénzképpen letesz. Keszthely, 1917. február 26. özv. Funovics Sándorné szül. Bokán Mária, mint az örökhagyó áltanos végrendeleti örököse.
