Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-09-30 / 39. szám

XXI. évfolyam. Keszthely, 1917. szeptember 30. 39. szám. Előfizetési ár: Egész évre 10'— K Fél évre . 5'- K Negyed évre 2 50 K Egyes Sz. ára 0 20 K Nyilttér soronkint 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH LAJOSirtca 58. szám. LATONVIDEK KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ TÁRSADALMI HETILAP. Kéziratokat a szerkesztőség cimére pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán : 15. Fejlesszük balatoni fürdőnket. (A fürdőbizottság figyelmébe.) Balatoni fürdőnk kezelését az a régi ósdi szellem vezeti, amely sohasem tudott lépést tartani a modern idők követelményeivel. Ezét nem fejlődött fürdőnk A háború óta, amióta a külföldi fürdők nagy része szinte megközelíthetetlenné vált, elárasztotta a magyar fürdőket Is a közönség. Különösen a szép Balatont kereste fel nagy számmal, melyből jutott Keszthelynek is, jóllehet a város vezetősége nem csak nem édesgette ide őket, hanem még el is rettentette, olykép tüntetve fel a helyzetet, hogy itt nincs kellő élelem, attól félve, hogy eleszik elölünk az élelmiszert és miattuk majd koplalni fogunk. És nem ették el és mi sem koplaltunk. Még kétszer ennyi fürdövendéget is befogadhattunk volna, mint amennyi az elrettentés dacára nálunk keresett üdülést és most kétszer annyi jövödelem üthetné a markunkat, mint amennyivel vezetőségünk vaskalapos politikája miatt kénytelenek vagyunk megelégedni. Füreden, Siófokon, Bogláron, Földváron, Almádiban sőt még a kisebb balatoni fürdőkben is csak ugy hemzsegett a fürdővendég és nem hallottunk egyetlen esetet sem, hogy akár a helybeliek, akár a fürdővendégek közül valaki étlen halt, vagy csak éhséget szenvedett volna is. Bár ellátásuk nem volt olyan, mint a békés j ' időben, de azért beérték azzal, amit a háború okozta nehéz viszonyok nyújtottak. A háború sok idegent hozott a Balaton partjára. Sok ezer és ezer ember ismerte meg annak Istenáldotta szép vidékét. Bizton remélhetjük, hogy a háború után a balatoni fürdőkre jobb idők virradnak. Vállalkozók nagy tőkékkel akarják a balatoni fürdőket fejleszteni. Társulatok alakulnak, melyek a Balaton mindkét partián virágzó telepeketakarnak létesíteni s a természet által bőségesen ellátott fürdők minden kincsét a betegeknek és az üdülőknek hozzáférhetővé, kényelmessé tenni. Már, megírtuk, hogy Balatonfüredet: a bencés-rendtől 50 évre bérbe vette egy konzorcium, mely megalakította a

: Balatonfüredi Gyógyfürdő és Kutvállalat Részvénytársaságot, amely 1918 január 1-én veszi birtokába a fürdőt. A Balatonföldvári Fürdő Részvénytársaság 200.000 korona alaptökéjét az Agrárbank támogatásával felemeli egymillió koronára s az Agrárbanktól szerez másfélmillió kölcsönt egy nagyszabású szálloda építésére. Balatonbogláron egy részvénytársaság amelynek megalakítására most folynak a tárgyalások, modern szállodát fog építeni, nagyszabású tejgazdaságot és zöldségtermelő telepet létesíteni, amely a balatoni fürdőket tejjel, és zöldséggel fogja ellátni ; terveznek ezenfelül egy müjéggyárat is. Siófokon a Budapesti Takarékpénztár és Országos Zálogkölcsön Intézet tervez nagyszabású építkezéseket és beruházásokat. Ily auspiciumok mellett indul meg a balatoni fürdők fejlődésének egy uj korszaka, amely bizonyára hatalmas lendülettel fogja felvirágoztatni és fejleszteni az eddig elhanyagolt balatoni fürdőket és üdülőhelyeket. Csak Keszthelyen nem történik semmi. Legalább ezídeíg még nem hallottunk semmi mozgaloiliról, mely balatoni fürdónk fejlesztését célozná. Égbekiáltó bűn lenne, ha a keszthelyi balatoni fürdő fejlesztése érdekében az illetékes tényezők nem tennének semmit s összetett kézzel, nyugodtan, lelkiismereti furdalás nélkül s eléggé el nem ítélhető közönnyel néznék, mint fejlödnek a mi szemünkláttára és rovásunkra a többi fürdőhelyek s mint maradunk vissza, az utolsó helyre, e szép, nemes és e mellett hasznos versenyben. Lehetetlennek tartjuk, hogy kincseket érő Balatonunk parlagon heverjen, hogy balatonparti szállodáink Továbbra is szükségkórházak maradjanak, hogy a magas vízállás következtében elpusztult gyönyörű parkunk utait továbbra is a dudva nöjje be s hogy az továbbra is néhány kimerült és végelgyengülésben szenvedő városi ló és egy bus szamár legelője legyen. Ébredjen már egyszer fel hosszú és mély álmából az a tisztelt >B a I aton i f ii r d ő b i z o 11 s á g<, gondolkodjék a teendők lölött, tervezzen, kész terveit terjessze a képviselő tes tület elé, hogy az azokat megbírálhassa, az üdvöseket, a hasznosakat, a célszerűeket elfogadhassa és az elfogadottak megvalósítására az engedélyt megadhassa. Ha pedig még nem aludta ki magát eléggé ez a tisztelt fürdöbizottság, akkor keressen magának alkalmasabb helyet a szendergésre s engedje jelenlegi helyét át olyanoknak, akik azt nem nyugvóhelynek, hanem a tettek, az üdvös és hasznos alkotások szinterének tekintik s akikben van szellem, gondolat, eszme, akarat, tetterő, képesség és nemes idealizmus, balatoni fürdőnkéi fejleszteni, a többiekkel egyszinvonalra emelni s ez által versenyképessé tenni. Isten ajándéka a Balaton, de csak akkor érdemeljük meg e drága ajándékot, ha rajongó szeretettel ápolunk minden talpalatnyi földet körülötte és természeti szépségeit emberi alkotásokkal igyekszünk értékesíteni 1 A lóhus, mint sertéseledel. Az abnormális idei időjárás élelmiszerünk legszükségesebbjére, a zsirra ugy látszik, nagy befolyással volt. A sertések tartásához szükséges árpa, tengeri és burgonyából oly kevés termés mutatkozik, hogy a városi lakosok sertéstartásához szükséges abrak takarmány beszerezhető nehezen, vagy alig lesz lehetséges. Pedig minden valamire való gazdasszony iparkodott a múlton tanulva, már jóelőre sertést beszerezni, hogy zsipszükségletét ily módon magának biztosítsa. És most kétségbeesésében kapkod valami kis takarmány után. E nehézség részbeni leküzdésére szolgálna az, ha hus-hulladékokat etetnénk sertéseinkkel. Azt kérdi az olvasó : igen, de honnét s mi féle hus-hulladék legyen az ? Erre válasz az, hogy itt van ez városunkban, csak tudatlanok voltunk, meg ha hirből hallottunk is róla, akkor megmagyarázhatatlan, minden alapot nélkülöző ellenszenvből nem etettünk lóhúst sertéseinkkel. Nem, mert nem tudtuk, hogy hol lehet azt kapni; mert nem tudtuk mennyit és hogyan lehet azt etetni s nem, mert nem tudtuk, hogy nem ártalmas-e ez a sertésnek ? Kezdjük a végén a kérdéseket : 1) A lóhus nem ártalmas, ha az friss, ha nem fertőző beteg állattól származik. 2) Etetni főtt állapotban magló, fiatal s a hizlalás kezdetén levő állatokkal lehet. Miután sok fehérje tartalma van, a növendék választott malac azt növekedésre kiválóan tudja értékesíteni. A magló magzatai növekedéséhez, életben tartásához használja azt föl. A hízó a beállítás első 6 — 8 hetében a zsírlerakódásához szükséges sejtek építéséhez használja. Ezen időszakok alatt tehát a szemes takarmányt lóhussal pótolhatjuk, mivel megtakarítva, azt a hizóállataink tartására fordíthatjuk. A lóhusból 25—30 kgr. sulyu sertéseknek 1 — 1 Va kilogrammot adhatunk. Ezt napota háromszorra etethetjük meg, reggel, délben és este. Ha kijárnak sertéseink, ugy reggel s este kaphatják meg. A mennyiséggel körülbelül 50 kilogrammos sertés súlynál 3V2 kilogrammig mehetünk föl. Emellett azonban kell egy kevés szemet is adni, illetva a lóhúst használjuk föl arra, hogy a szemes egy részét pótoljuk ezzel. A tudományos kísérlet azt igazolja, hogy 12—15 kilogramm főtt lóhus egyenlő 1 kilogramm tengerivel. Egy kilogramm zsir előállításához pedig 5 kilogramm tengerire van szükségünk. Tehát ebből láthatjuk, hogy ez csak a hízás elején használható hízónál, ellenben növendéknél s maglónál mindig. Ha a lóhus friss és nem fertőző betegtől származik, miután sem baktériumok, sem bomlás okozta mérgek nin-