Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-09-02 / 35. szám

XXI. évfolyam. Keszthely, 1917. szeptember 2. 35. szám. Előfizetési ár: Egész évre 10 — K Fél évre . 5 — K Negyed évre 2 50 K Egye; 5Z. ára 0 20 K Nyilttér soronkint 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH LAJOSutca 58. szám. ALATONVIDEK KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ TÁRSADALMI HETILAP. Kéziratokat a szerkesztőség ci m é i e pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán : 15. Élet-halál-harc. A gyehenna rettentő lángja lobbant fel még egyszer a haldokló nyár tüzében. Az Isonzó-völgye vértől harmatos újra. Milliók vére, verejtéke, szenvedése kegyellen fáidalommal csordul a szivünkre. Vér, vér és újra vér az Isonzó virágos ölén és Flandriában s Verdunnél. Pedig hiába. Három év tanulsága bizonyítja, hogy ennek a háborúnak a mérlegét már nem billenti meg egy-két százezer véres melegemberi tetem. Ma már kétségtelen bizonyosság, hogy a régi világ elsülyedt a három évi vérontás szörnyű tengerében s ezt a tengert hiába szaporítják áldozatokkal a gyűlölet furiái, a tenger már mélyebb nem lehet s már mindenki érzi, hogy az uj világ születésének semmi sem vethet gátat Nincs földi hatalom, mely megakadályozhatná a demokratikus népszövetségben egyesülő emberiség békességes uj világrendjének kialakulását, de a vér még ömlik, mert az iszonyatos óriás dög : a háború démona még él. Napjai talán meg vannak számlálva, talán utolsót vonaglik, talárt a végső erőfeszítés, a végső görcsös roham ez a halál előtt. Elég volt. Nem lehet tovább. Hindenburg azt mondta, hogy ez a háború az idegek háborúja. Az idegek már elpusztultak. A legvadabb háborús uszító fantáziája sem tudja már elképzelni, hogy a pokol rtlég mindig tovább bírja mai üzemét. Ez a tébolyodott utolsó mérkőzés a nyár végére halálosan kimeríti a háborút s mire leesik a hó, a háború véres pallosu szelleme dermedten fog elnyúlni a kimerült szegény Európán. Csak ezzel a hittel és bizalommal viselhetjük el a tudatát annak a mérhetetlen keserűségnek és borzalomnak, hogy az Isonzó vize újra magyar vértől zavaros. — A községi elemi iskolai tanu= lók beiratása szeptember hó 1., 3., 4. és 5-én a községi elemi leányiskola épületében délelőtt 8—12-ig tartatik meg. A községi iskolaszék mult hó 28-án tartott ülésén határozatilag kimondotta, hogy az 1917—18-ik tanévre a beiratási dij cimén 50 fillér, az értesítői dij cimén 1 K 50 fillér összesen tehát 2 koron dij fizetendő. A fiúiskolái tanulók naponkint délután 2—5-ig a főgimn. termeiben fognak tanulni. Amennyiben erre nézve némi változás történnék, az az illető osztályok tanulóival közölve lesz. A Veni Sancte 6-án d. e. Sorakor lesz. A tanulók a főgimnázium tornatermében fognak gyülekezni. A rendes előadások 7-én kezdődnek meg. Keszthely, 1917. augusztus 28-án. az igazgatóság. A vöröskakas. (A főszolgabíró ur figyelmébe.) A közel napokban a »vöröskakas< két izben is meglátogatott bennünket. Hoffman Béla boe- és fakereskedő házának kéménye gyulladt ki ; a mult szerdán éjjel pedig Hocz lstvání házának teteje égett porrá. Mindkét tüzeset .szélcsendben történt és nagyobb veszedelmiet nem zúdított hegyibénk. Ezzel napirendre is térhetnénk a dolog fölött s hogy mégis bővebben foglalkozunk vele, azt egyedül és kizárólag a közérdekből tesszük. A két tüzeset alllalmával az Isten különös kegyelme volt velünk ; mert ha a tüz nem szélcsendben, hanem szeles időben fordult volna elő, akkor a fél város porrá éghetett, — több ezer ember hajléktalan lehetett — és koldusbotra juihatott volna. Lapunk egyik nem régi számában már szóvátettük azt a sajnálatos körülményt, hogy kéményseprő-mestereink nem képesek megfelelni fontos tűzrendészed hivatásuknak, mert segédeiket bevonták katonai szolgálatra. (Ugy hallottuk, hogy egyik szakács, a másik tisztiszolga.) E tárgyban azzal a kérelemmel fordultunk lapunkban a helyi közigazgatási hatósághoz, hogy hivatalos hatalmának és befolyásának teljés IatbavíJíésévti l'egyeii rajta és kövessen el mindent, hogy e nagy anyagi veszedelemnek keletkezési okát képezhető sajnálatos állapoton segítsen és lehetővé tegye, hogy a kéményseprő-mesterek bevonultatott segédei más egyénekkel cseréltessenek ki és lényegtelen katonai szolgálatuktól megszabadulva itthon teljesíthessék sokkal fontosabb polgári kötelességüket. Történt-e intézkedés e tárgyban, vagy sem, nem tudjuk, csak azt tudjuk, hogy felszólalásunknak ez ideig még semmi eredménye sincs és minden van a régiben. Pedig a tüzveszedelmet ilyen városban, mint Keszthely, leggyakrabban a kéménytüzek idézik elő. A tűzrendészetről alkotott 53.888/1888 számú kormányrendelet 10-ik §-a szerint »a helyhatóság saiát kiküldöttei által s a tüzoltóparancsnokság közbenjöttével, a körülményekhez képest többször, de legkevesebb kétszer egy évben általános tüzvizsgálatot köteles tartani, a tűzveszélyes bajok elhárítását elrendelni, a háztulajdonosok áítal tartani kötelezett oltószerek, vízkészlet meg! létét sa kémények tiszta voltát ellenőrizni.* Tisztelettel kérdezzük, vájjon ez az ellenőrzés mikor történt meg ? Reámutattunk már arra a szintén nagy veszedelmek csiráját magában hordozó sajnálatos körülményre is, hogy önkéntes tűzoltó egyletünk sem teljesítheti nemes misszióját, mert tagjainak legnagyobb része a harctéren van katonai szolgálatban. Nagy baj ez, de nem olyan, melyen nem lehetne segíteni. A tűzrendészetről alkotott 53.888 888. számú kormányrendelet 17-ik §-a szerint ugyanis : >a főszolgabiráknak magasztos feladata ugy hivatalos, mint társadalmi uton odahatni, hogy a községekben az önkéntes tűzoltó intézmény létesüljön«. A hivatkozott kormányrendelet 18-ik §-a szerint pedig : mindazon községekben, melyekben sem díjazott, sem önkéntes tűzoltóság fel nem állitható (vagy ha ez utóbbi nem teljesítheti kötelességét) a község alkalmas fe'rfilakóinak sorából községi (köteles) tűzoltóság szervezendő és léptetendő életbe. Hát ha nincs díjazott, vagy önkéntes tűzoltóság, vagy ha a háború miatt nem teljesítheti kötelességét, akkor tessék az idézett kormányrendelet 18-ik §-a alapján s annak meghagyásához képest, községi (köteles) tűzoltóságot szervezni. Annyi ember lézeng itthon különféle hamis ürügyek alatt ; annyi ember fetreng itt a jólétben ; annyi ember duzzad itthon a jóléttől és egészségtől. Hát nem lehetne ezekből községi (köteles) tűzoltóságot szervezni ? Dehogy nem I Csak egy kis jóakarat s egy kis fokozottabb mérvű kötelességtudás kell hozzá. Ha valamikor, ugy most van szükség vagyonunk védelmére, biztosítására S erre szüksége van nem csak a földhöztapadt szegény embernek, hogy véres verejtékkel megszerzett lim-lomját, szegényes, de méregdrága gúnyáját és szűkösen elég élelmiszerét a tüz el ne hamvassza ; hanem szüksége van a gazdagnak is, hogy palotája rommá ne égjen, drága bútorai és a télre dúsan felszerelt éléskamrájának gazdag tartalma a tűzvész martalékává ne váljon ! A hivatkozott kormányrendelet 34-ik §-a szerint : a főszolgabirák a tüzrendészedészetet kiválólag gondozni, a felett felügyelni, azt folyton nyilvántartani s a mutatkozó szükség szerint fejleszteni kötelesek<. Ezt mi joggal eivárhaijuk, ei is várjak; mert különben minden bekövetkezhető bajt és szerencsétlenséget a rovására irunk ! Levél a szerkesztőhöz. Igen tisztelt Szerkesztő Ur ! Engedje meg, hogy néhány megjegyzéssel kiegészítsem a szerkesztő ur legutóbbi cikkében felsorolt panaszokat, amelyeknek orvoslását természetesen hiába várjuk a hatóságoktól. Bizony igaza volt szerkesztő urnák : ugy fürdünk mi, mint — tisztességgel legyen mondva — a disznók. Ismerem a Balatont, meg is irtam róla, hogy ha külföldön lenne, itt négyes fogaton járna még a magamfajta betűvető ember is, de meg azt is tapasztaltam, hogy sehol olyan kulturátlan gonoszsággal tönkre nem silányitják ezt a gyönyörű kékes vizet, mint itt ! Ahol egy kis homok, egy kis lapályos plage akadna, ott teheneket, disznókat fürösztenek és nem tudják, hogy ez egy kis közegészség ügyi kihágás, amit büntetni is lehet. Az uszoda vize viszont megkapóan piszkos, ezt alkalmasint viszonzásképen kapjuk a tehenekért. A szabadfürdőt általában elhanyagolják, valósággal kiirtják onnan a fürdőzőket. Keszthelyt megbecsüljük mi idegenek, de nem becsüli meg a város hatósága. Hogyan képzelik a fejlődését ennek a régi szép magyar városnak, ha elriogatják innen a magyar fürdővendégeket is ? Hát még a Balaton partjáról is vágyódva kell gondolnunk a becsületes, finom, tiszta és olcsó külföldi fürdőkre és üdülőhelyekre ? Hanem a piac: ez már igazán nem tréfa. Az ország élelmezése temérdek apró mozaikból rakódik össze. Keszthely ebben a mozaikban csúnya és kellemetlen folt. Ahol nincs rend, ahol nem tartják be az árrnaximálási szabályokat, ahol csak ugy tessék-. lássék módjára intézkednek, ott az állam érdeke ellen vétenek. I