Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)
1917-09-02 / 35. szám
BALATONVIDÉK 917 szeptembe r 2. Már egy-két hasonló esetben volt alkalmam a központi élelmezési hivatal figyelmét felhívni némely mulasztásokra s elégtételemül szolgált, hogy ez a hatóság minden esetben eredményesen eljárt. Az ármaximálás itt csak a piaci árusok nagyobb szívbeli gyönyörűségét van hivatva elősegíteni. Persze, hogy nagy passzió lehet csak azért is duplájáért adni minden portékát ! Az ellenőrzésnek sehol nyoma sincs, az árdrágítás kies ligete virul délelőttönként a Pő-utcán. Magunkért nem is illenék mindezt szóvátennem. De látják-e a város polgárságának alkalmazottai a városháza ablakaiból, hány szegény asszony lézeng ide-oda üres kosárral, hogy könyörög az árdrágításba belerészegedett kofáknak, hogy ne árulják olyan méregdrágán, hallják-e a faragatlan, kihívó, nem egyszer goromba feleleteket? Mire várnak ? Arra, hogy ha visszajönnek, akik a vérüket adják azért, hogy ők itthon ülhessenek a melegen,— hogy a hazatérő katonák vonják keményen felelősségre az itthon sáfárkodókat: hogy viseltétek gondját, hogy biztosítottátok a megélhetését szülének asszonynak, gyereknek ? Szeretném, ha a keszthelyi polgárság megértené, hogy mindez elsősorban az ő ér dekében Íródott. Hiszen mi, pesti nyaralók, egy-két nap múlva bucsut mondunk a szép Balatonnak, de ők itt maradnak s tovább küzdhetnek az árdrágítókkal. Küzdjenek is, tudják meg, hogy az árdrágítást büntetni kell s aki nem bünteti, az hivatali mulasztást követ el. Ezeken az állapotokon segíteni kell. Nincs ember az ellenőrzésre ? Tessék egyegy csendőr vezetésével néhány itt üdülő katonát felhasználni. Egy kis sétát szívesen tesznek a piacon. Csakhogy az ellenőrzést sem a bürokrácia lomha, lélektelen lassúságával kell megszervezni s naponta szigorúan keresztül kellene vinni. Később a csendőrök felszabadulhatnak, hiszen ők úgyis többet dolgoznak minden tekintetes urnái. Ezeknek a soroknak szives közlését kérem szerkesztő úrtól s maradtam hazafias üdvözlettel dr. Kőhalmi József újságíró, a városi vasút titkára. A tisztviselők beszerzési c s o p o rtj a. Folyó hó 15. én tartotta alakuló közgyűlését a nagykanizsai kir. törvényszék területén müködo„ illetve lakó tisztviselők és nyugdijasok beszerzési csoportja Nem lehet ezen intézményről megjelent hir fölött egyszerűen csak napirendre térni, mert — miként a jelek a mutatják — ezen intézmény nyújt egyedül módot arra, hogy a tisztvisetők és nyugdíjasok súlyos megélhetési viszonvain végre a tizenkettedik órában segítve legyen Hiába van ugyanis minden pénzpeli segedelem, a mellyel az állam mostoha gyermekein : a tisztviselőkön és nyugdijasokon segíteni akar, ha nincs meg hozzá az a módszer, mellyel a vásárló értékében nagyon megcsökkent pénz értéket az ármaximálás kapcsán egvenlővé tehetjük az áruknak csalárd módon felhajtott óriási áraival. Manapság — mikor a társadalomnak majdnem minden rétege, faja az árdrágítás hathatós eszközét képező lánckereskedelem utján igyekszik magának a meg nem engedett hasznot szerezni, egyedül a még szolgálatban levő, vagy már nyugalomba helyezett tisztviselő az, ki' hiába öli munkában elernyedt idegrendszerét éjjel azon, hogy miként szerezze be családja szükségleteit azon a pár yarason, mit az állami segedelem neki nyújthat. Ezen a földmivelőtöl, gyárostól, iparostól kereskedőtől egyaránt agyonsanyargatott tisztviselő és nyugdíjas osztályon kíván segíteni az állam akkor, mikor a'beszerzési csoportoknak megalakításával módot nyújt arra, hogy mindenféle szükségletét jó minőségben és a maximális áron szerezhesse be. A beszerzési csoport célja : a tisztviselők szükségleteinek beszerezhetésére irányuló módozatok megkönyitésére, tehát a fentiekből eléggé világos. Tagja lehet ezen beszerzési csoportnak minden, a nagykanizsai, kir törvényszék terütetén működő, vagy lakó tisztviselő és nvugdijas, ki háborús" segítséget élvez. Világosan kilátható tehát ebből az is, hogy senki más nem élhet ezen csoportnak kedvezményeivel, csak az, ki vagy tisztviselő, vagy nyugdíjas, de csak addig, mig saját családja szükségletét kielégítheti A m. kir. pézügy minisztérium maga állapítja meg minden egyes, a beszerzési csoport utján megszerezhető árunak maximá'is árat s hogy a beszerzési csoport munkáját mégjobban megkönnyítse, nagy összegű kamatnélküli kölcsönt bocsátott a beszerzési csoport vezetőségének rendelkezésére, hogy mindenféle árucikk a legkönnyebben hozzáférhető legyen. Kijelentette a pénzügyminisztérium egyszersmind azt is, hogy bármiféle kedvezményt adhat az állam a tisztviselők és nyugdíjasoknak, azt csak ezen beszerzési csoport keretein belül teheti, tehát aki ezen beszerzési csoportnak nem tagja, az semmiféle kedvezményre nem tarthat számot. Az a vezetőség, mely ezen óriási horderővel biró intézmény kormányzásával folyó évi augusztus hó 15-én, az alakuló gyűlésen meg lett bízva, mindenképen a legnagyobb fokú garantia ezen intézmény felvirágzására nézve. Ki van itt zárva minden önös érdek és minden tekintetben csak a tisztviselők és j nyugdijasoknak közös érdeke : a rémítő módon elharapódzott árfölhajtás ellen való küzdelem és az áruhoz tisztességes áron és tisztességes uton való hozzáiuthatás az irányadó. Akkor tehát, mikor meg van adva a mód, mely gátat vethet a tisztviselők és nyugdijasok kizsarolásának és a mellett senki másnak semmiféle érdekébe nem ütközik ezen intézmény, nem lehet a jogosultaknak eléggé figyelmébe ajánlani ezen beszerzési csoportot, mely mapját képezi mindazon sociális intézménveknek, melyek a tisztviselőket csak segíthetik Magját képezheti még ezen intézmény a tisztviselők tömörülésének, közös érdekeik keresztülvitelében a közös, vállvetett munka egyesítésének s mindazon sociális kérdések megoldásának, melyek ma — sajnos — még csak sajgó sebei a tisztviselő társadalomnak. Rajta tehát! Ne' vonja ki magát senki ezen intézmény támogatásából s akkor, midőn semmiféle kár nem érheti azt, ki ezen beszerzési csoportnak tagja, hanem csak előny és a saját érdekeinek megkönnyítése lehet a belépés következménye, igazán önmaga ellen követ el mindaz megbocsáthatlan vétket ki nemtörődömséggel, vagy aggályoskodással félre vonul. Közös érdekeken csak közös erővel lehet segíteni. Adva van a mód, tehát tisztviselők és nyugdirasok a saját kezükben tartják sorsuknak legalább a megkönnyítésre irányuló hatalmas és senki más által el nem érhető egyedüli eszközét lxión. Felhivás ! A köztisztviselők nagykanizsai beszerzési csoportjának tagjai felhivatnak, hogy mindazok, akik liszttel, vagy fával óhajtják a csoport által magukat elláttatni, eziránti igényüket az aktív szolgálatba levők hivatali főnökeiknél, a nyugdijasok pedig Banekovich János titkárnál mielőbb jelentsék. A városi élelmezési hivatal által kiállított élelmezési könyvecske a családtagok számának igazolásául felmutatandó. Egyben felhívjuk a vidéken levő tagokat, vagy belépni szándékozókat, hogy tudakozó leveleikben válaszbélyeget mellékeljenek. A csoport bizottsága állandóan permanenciában van s amennyire a körülmények engedni fogják, szeptember hó elsején megkezdi működését, amikorra a tagsági igazol ványok is szétküldetnek. Mi lesz a zsírral ? A végtelenségig fokozódó drágaság és élelmiszerhiány közepette fekete fellegként tűnik fel előttünk a zsirkérdés. Ami a szellemi világban a filozófia, a száguldozó gyorsvonatnál a szén, az a materiális világban a zsir, melyből csakugyan mindenbe kell valamelyes mennyiség, hogy tápláló ereje és ize legyen az ételeknek. Ezzel mostanában igen megvagyunk akadva. Egyszóval : nincsen. Az a csekély ami van, nem is jöhet számításba, meg méregdrága s a pótlására hivatott faggyút a hentesek és mészárosok a »Zsirközpont«-ba szállítják. Ezek a központok mindent magukba szívnak s tőlük vajmi kevés árad szét. A mostani fogyatékos világban okosság lenne, ha a nagy zsirhiányt a megfelelő pótló anyagoknak nagyobb arányú szétosztásával enyhítenék, hisz a marhafaggyu bizonyos elkészítési alakban igen jól pótolja a disznózsírt, azonkívül a szappanfőzésnél is érvényesül. A mai hadiszappanok úgyis nélkülözik a zsirt s helyette chlor-meszet alkalmaznak, mely bizony pusztitia a fehérneműt, nemde, sokkal célravezetőbb s a közönség érdekeit is előbbremozditóbb dolog volna, ha a fagygyut nem küldik fel a ^Központba;, ahonnan Isten tudja hova kerül, hanem szétosztják, illetve kimérik a közönségnek, amely házilag késziti majd belőle a főzésre alkalmas zsirt és szappant ? Égető kérdés, mely gyors feleletet és megoldást vár, mert nem mindenki adhat ezer koronát disznóért és zsirért, már pedig élni mindenkinek kell ! Dohányjegy rendszer. A fővárosi lapok közölték a hirt, hogy Ausztriában legközelebb életbe fog lépni a dohányjegyek rendszere. A terv az, hogy minden 17 évnél idősebb férfilakós bejelentő ivet fog kapni s tartozik a kérdőpontokat kitölteni és megjelölni, hogy melyik tőzsdében vásárolt ezideig állandóan és hol kivánja ezentul az öt megillető dohány-, szivar- vagy cigaretta-adagot beszerezni. A bejelentő ivek alapján az egyes dohánytözsdék vevőközönségét összeírják és a dohánytőzsdéknek megfelelő mennyiségű készletet juttatnak. A bejelentőivek ellenében minden dohányos jegyet kap és a jegyekre mindenki az egész heti mennyiséget megvásárolhatja a számára kijelölt tőzsdében. A dohányjegyek rendszerét Ausztria után valószínűleg nálunk, Magyarországon is meg fogják honosítani s ezzel elérjük azt, hogy a dohányelosztás itt is egyenlően és igazságosan történik. Mert eddig sem egyenlő, sem igazságos nem volt a dohányelosztás. Egyik embernek sok is jutott, a másiknak meg semmi se került a füstölni valóból. Aki a dohánykiosztási napokon ráér üzletről-üzletre járni és órák hosszat ácsorogni : annak volt és van is dohánya elegendő, mig mások, akik csak a munkaidő után érnek rá dohány után járni, legtöbbször azt a választ kapják az üzletekben, hogy : »Elfogyott.« A dohányjegy rendszerrel megszűnnék a cserekereskedelem is, mely ezen a téren szintén nagy mértékben lábrakapott ; megszűnnék végül a protekció is, mely lehetővé tette, hogy némelyek ládaszám kapták a szivart, mig mások könyörgés mellett sem jutottak egy darabhoz sem. A >BALATONVIDÉK< EGYES SZÁMAI KAPHATÓK: NÁDAI IQNÁCZ KÖNYV- S PAPIRKERESKEDÉSÉBEN