Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-07-29 / 30. szám

XXI. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 10 K Fél évre 5'— K fi egyed évre 2'50 K Egyes 5z. ára 0 20 K Syilttér soronkint I kor. Szerkesztőség és kiadóhi­vatal KOSSUTH LAJOS­litca 58. szám. Keszthely, 1917. augusztus 12. KESZTHELY. HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ T Á R S A D A L M I H E T I L A P. 115. szám. Kéziratokat a szer­kesztőség cimére pénzesutalványokat, hirdetési megbízatá­sokat és reklamáció­kat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadó­hivatali Interurbán : 15. Mé<> csak az keli! Minden magyarnak fel kell hábo­rodnia olv törekvés ellen, mely a had­seregszállitások körüli csalásukat, vagy bármely kereskedelmi tisztességtelen üzelmeket védeni, azokkal szemben a büntető eljárást enyhíteni, vagy pláne a már elitélteknek amnesztiát kijárni akarna. ' Velünk kell, hogy tiltakozzék min­den hazafi, aki felháborodással és el­keseredéssel gondol arra, hogy hány ezer hős katonának fagyott el a lába a papiroscsizma miatt, hányan pusztultak el a rossz posztó miatt, hánynak egészségét tette tönkre az élelmezési vállalkozók lelkiismeretlen kapzsisága. Nem néhány havi, vagy évi elzárást, hanem akasztófát érdemelnek minda­zok, kik rut kapzsiságból azon hősök élete és egészsége ellen vétettek, kik vérükkel védték meg őket és összeha­o rácsolt vagyonukat. Tiltakozni kell ily bűnpártoló tö­rekvés ellen minden tisztességes ke­reskedőnek. Mert kívánnia kell, hogy a Kereskedelem nálunk is oly köztiszte­letben részesüljön, mint az előrehal­ladt nyugati országokban. De ily há­borús hiénák bűnei az egész kereske­dői osztály hírnevének ártanak. A ke­reskedelem csak tisztességes verseny­ben fejlődhetik. Csalárd üzelmek árán gazdagodhatnak egyesek, de magán a kereskedelmen azok súlyos sebeket ej­tenek és a becsületes kereskedőt ekzisztenciáiában veszélyeztetik Azért hangsúlyozzuk ezeket, mert egyrészt már a gyorsított eljárásnak tervezett korlátozása, vagy pláne meg­szüntetése is bizonyos aggodalmakat kelt. Mi kívánjuk ugyan, hogy senki igazságtalanul el ne ítéltessék. Aki ártatlanul lett megvádolva, annak mód­jában álljon, hogy ártatlanságát bebi­zonvjthassa. De másrészt a közérdek, de sőt az ártatlan vádlottnak érdeke is gyors eljárást követel, hogy a gaz­emberek garázdálkodásának minél ha­marább vége vétessék és az igazság büntető pallosa másokat idején elri­asszon a bűnös útról. De még inkább kelthet aggodal­mat Pollák Illés, udvari tanácsos óhaja; ez az ügyvédi rabulisztika művészi fogásaival védelmére kel az elitélt hadi­szállítóknak és propagandát csinál an­nak, hogy azok is amnesztiát kapjanak. Ismerjük a hangulatkeltésnek e fogásait. Majd egy politikai, majd egy szaklapban elhelyeznek ilyen cikket; és mikor a közönség már némileg pre­parálva van, akkor gyűlésekkel és de­putációkkal csikarják ki a kormánytól a kivánt intézkedést. A tisztességes sajtónak ily kísérletek ellen idején kell felemelnie óvó és tiltakozó szavát. Ilv amnesztia forrongó felháborodást kel­tene országszerte. Minthogy úgyis ökölbe szorul százezreknek keze, mert a legnagyobb nélkülözések közt élik át e nehéz időket és amellett utcaszerte látjuk az uj milliomosok pöffeszkedését. Nem a bűnösök amnesztiája kell, hanem vizsgálat az uj nagy vagyonok eredetéről s ahol tisztességtelennek konstatálják a száz milliókat, foglalja le az állam rokkant hőseinek segélye­zésére . A Vöröskereszt hangversenye. A Vöröskereszt, a b a 1 a t o n-p a r t i katonai üdülőtelepek és a keszthelyi vörös­kereszt íiókegylet javára f. hó 23-án tartotta Keszthelyen, az Uránia-szinházban nagysza­bású hangversenyét. A gazdag műsort, — melyről a mult számunkban emlékeztünk meg — egytől-egyig általánosan ismert, kiforrott művészek ját­szották le Palotav Árpád, Budanovits Mária, a m. kir. Opera tagjai, tov ábbá gróf Forgách Béla, zeneköltő, Márkus Lily és Kurucz János zongoraművészek és végül Gedeon Ildikó, a fiatal, bájos kis gordonka művésznő fellépte már előre biztosította a hangverseny erköl­csi sikerét. Palotay Árpád hatalmas, gyönyörű Hulló csillagok. i. NAGY FERENC pilóta-hadnagy. Maidnem kéthetes külszolgálatomról hazatérve, Íróasztalomon egy gyászjelentést találtam. Mélységes szomorúsággal olvastam a kevés szavú s mégis oly sokat beszélő so­rokat s arra gondoltam, hogy a kedves, jó íiu váratlau halála és e soraim irása között már annyi idő mult el, hogy talán a már­már hegedni kezdő sebeket nem is volna szabad erőtlen, vigasztaló beszéddel érinte­nem s még sem tudom megállani, hogy gon­dolatban s ebben a levélben el ne menjek innen, az égbenyúló havasok aljáról a szeliJ Balaton-partján mélységes gvaszba merült szegény szülőkhöz s a csendes alkonyatban szomorúan, némán mélységes részvéttel meg ne szorítsam a kezüket, mondván : sA szó haiavány, a szív gyenge, az ember gyarló ahhoz, hogy vigaszt adjon azoknak, akik életük örömét, büszkeségét, reménységét, egyetlen jó fiukat, élete tava­szán elvesztettek ; azonban az Isten hatamas, az Isten irgalmas s az ő jósága enyhítse ezt a mérhetetlen fájdalmat s szolgáljon nektek vigaszul az a felemelő tudat, hogy azt adtá­tok oda a hazának, ami nektek a legdrágább volt. Gyermeketek ha el is tünt testi szeme­tek elől, örökké élni fog az Orökkévalóság­ban, a nemzet hálájában, a bajtársai kegye­letes emlékezetében s mindnyájunk szeretet­tel reágondoló szivéb n*. . . Az ő halála megdicsőülés Volt ; a ha­záért omlott ki drága vére. Hős volt már akkor, mikor büszke magyar Turulként fenn hasította a kék azúrt, hős volt, mikor a légi ütközetben megfeledkezett rólatok, önmagá­ról, a fiatalságáról, az életről s csak egyet tartott szemelőtt : a kötelességet s a Hazát! Hős volt, mikor mint sebzett szárnyú sas visszaiért a földre, melyből alkottatott. . . Oly szépen irja Hangay Sándor poé­tánk >Égy pilóta halálárac cimü versében : Feküdt a réten . . . Tavaszi virágok Ringatták.— A sárnak adatott, mi sár volt. t De ineresz lelke ragyogón kilángolt. Szárnyai nőttek ! Csillogó szárnyak, S mint -valami álom, elrepült az égbe . . . Igen, ugy repüit el, mint valami álom, valami ragyogó, fényes, gyönyörűséges álom, mint egy meteor, mely végighasitja az eget s utánna sötétebb az ég, mint előbb s ha elszáll tőlünk egy ragyogó álom, könnyező szemmel nézünk utánna s ha lehull egy csil­lag, halkan megborzadunk, eszünkbejut az elmúlás. S az elmúlás mindig szomorú. Csak egy halál van, mely megbékíthet az elmúlás szomorú gondolatával : a hősi halál, az élet­nek, a hazáért, a közért, egy boldogabb jö­vőért való odaadása ; mert ez nem is halál, ez krisztusi megváltás, ez íelmagasztosulás. ez megdicsőülés ! Édes szülők 1 Ti mindig jó magyarok voltatok s a jó magyarnak ebben a rettene­tes megpróbáltatások idejében a hazaszere­tetnél csak a büszkesége nagyobb, a büsz­kesége, hogy magyar s ezért odaadja min­denét, ha kéri a haza . . . Ti is odaadtátok fiatokat s ha a végte­len jóságú Istennek igy tetszett határozni, hogy bevezeti öt a megdicsőült hősök Pantheon­jába, legyetek rá büszkék, viseljétek a fájdal­matokat, mint egy nehéz, de mindennél a földön drágább ékszert, mely a sziveteket, a lelketeket örökké tiszteletregerjesztően fogja ékesíteni s adjon nektek az Ur az ő akara­tában való csendes megnyugvást ! Dr. R1BÓ ZOLTÁN. II. FARKAS KÁLMÁN tartalékos hadnagy. Kálmán barátom, miért szomoritottál meg annyira, hogy már te is, barátaim közül immár a harmadik itt hagytad a küzdőteret s itt hagytál engem. Virágos jó kedvedet, örömteljes kaca­jodat nem tudom feledni soha. Mély meghatottság, kimondhatatlan fáj­dalom vesz rajtam erőt, ha lelki szemeim­mel látlak, amint te -- szavalataidat annyira jellemző páthosszal — adod elő »A hős«-t,. te aki immár magad is hős vagy! . . Szívből, vérből magyar voltál. Mennyi, nemeset beszéltél a jövőről. Alkotni, terem­teni akartál. Láttad fajod gyöngeségeit s fo­gadtad, hogy erődhöz mérten javítani fogsz rajta. líju álmok hová lettetek ? ! . . Kérdve­kérdem e szűnni nem akaró vérzözönben, a sírodnál is, vájjon egy élet hosszú, küzdel-

Next

/
Thumbnails
Contents