Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-07-29 / 30. szám

BALATONVIDÉK 1917 julius 22. hangiának szinte szűk volt az uránia terme. A klasszikus müdalokban bámulatba ejtette, Forgách Béla gróf sajátszerzeményü, fülbemászó, magyar dalaiban pedig valósággal elbűvölte a nagyszámú, intelligens közönséget. Az elért sikert természetesen csak fokozta a szerzőnek, gróf Forgách Bélának érzésteljes zongorakisérete. Budanovits Máriának, a m. kir. opera , e kiváló tagjának éneke és előadása méltóan sorakozott kartársának művészi játékához. Márkus Lily zongoraművésznő a zongoraművészeiét és a kéznek technikáját oly Tökélyre emel'e, mely bámulatba ejtette a hálás közönséget és szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a művésznőt. Gedeon Ildikó, ez a bájos, fiatal kis művésznő olyan csodás hangokat varázsolt elő gordonkájából, hogy szinte nem is a földön, ezen a nyomorúságos és szenvedésteljes sárgömbön, hanem a magasabb szférákban, az angyalok kara között érezte magát az ember Őszinte elismeréssel adózunk gróf Forgách Bélának, a müvészest szervezőjének, rendezőjének és részesének ezért az igazán nagy műélvezetért és bizonyára hálatelt szivvei emlékeznek meg róla azok a szerencsétlen embertársaink is, akiknek szomorú sorsán a müvészest tiszta jövedelme enyhíteni fog. Belügyminiszteri rendelet a goromba jegyzők ellen. Ugrón Gábor belügyminiszter rendeletet bocsátott ki a vármegyék alispánjaihoz, melyben meghagyja az alispánoknak, hogy a községi elöljáróságokat, különösen a jegyzőket utasítsák, hogy a közönséggel, kiváltkép a hadisegély ügyben hozzájuk forduló asszonyokkal a legudvariasabb hangon beszéljenek ; mert a legkisebb gorombaság, mint fegyelmi vétség, szigorú büntetést fog maga után vonni. A belügyminiszter megemliti a rendeletben, hogy a rendelet kibocsátását az a sok panasz tette szükségessé, ami a közönség részéről egyes jegyzők gorombáskodásai miatt hozzá beérkezett. i mes munkája a köz javára, nem használ-e néked többet, oh hazám, mint egy fiatalon kiontott élet ? . . Mert a hazát tetterős fiainak sokasága, száma teszi naggyá s egyegy elesett jó magyar, hazám csak gyengülésed jelentheti. . . Emlékezzünk. . . Boldog idők jártak akkor még, amikor szegény társaid javára rendezett ünnepélyen egy lelki atyát személyesítettél s mint ilyen, vigasztaltál. Vájjon ki vigasztalja most szerencsétlen anyádat ?. . Hisz az anya végtelen fájdalma nem talál gyógyító irt ! . . Az én lelkem is odaszáll most a te jó anyád elé s csak azt súgja fülébe gyenge vigasztalásul : »Vándorok vagyunk s szenvedün e földi téren«. El ni és dolgozni akartál. Mást rendelt végzeted. Kiömlő véreddel termékenyitetted, erősítetted a jövendő Magyarország alapköveit S ha a végzet helyes akarata az, hogy most vérrel fessük, vérrel teremtsük a jövőt, akkor oly érdemes munkát végeztél huszonkét éveddel, amilyent más — oh sok más — két-három emberöltő alatt se képes. Ha azonban az egész nemzetvérzés csak oly eszmét szolgálna, amelyből kétségbeesés, nyomor fakad, akkor a te kiomló véred ujabb halálos itélet azok ellen, akik ezt a világháborút előidézték. De Istenem ne adj tápot a kétkedésnek, mert maga az elgondolás is irtózatos. . Kálmán bajtárs, kit harcban álló, szenvedő társaid részvéte kisér, — Isten veled ! . . . X. Hát igazán elszomorító dolog, hogy ennek a rendeletnek meg kellett jelennie. Mi ugy tudjuk, hogy a jegyzőt a közönség kegye, bizalma juttatta állásához és tisztességes megélhetéséhez, melyért joggal megvárhatja tőle, hogy a hivatalával kapcsolatos közügyek ellátása mellett, kisebb fokú törvényismeretével, apróbb-cseprőbb, ügyes-bajos dolgaiban tanácsadója és támogatója legyen. Sajnos azonban, — valamint a triőrözött tiszta buza között is akad konkoly, valamint a legnemesebb gyümölcsfának is nőnek fattyu-hajtásai. ugy a különben köztiszteletben álló, hasznos munkát végző és a mai nehéz viszonyok között valóban elismerésre méltó buzgalommal működő érdemes jagyzői karnak tagjai között is akadt egykét olyan ember, akit az állásával járó kis hivatalos hatalom megszédített s azt képzeli magáról, hogy legalább is Hindenburggal áll egy színvonalon s az a csekély hadisfegély, ami annak a mindnyájunk tiszteletére és részvétére érdemes szegény, sokgvermekü anyának törvény szerint megjár, vagy az a kenyér-, liszt-, zsir- és cukorcédula, amit felsőbb hatósági rendeletre kioszt, egyedül az ő kegyelmétől függ, egyedül az ő jóvoltából jön s azért ugy bánhatik azzal a szegény asszonnyal, mint a kanász a süldővel és amikor az a szegény asszony, aki legdrágább kincsét, a maga és gyermekei egyedüli fenntartóját, mindenét adta oda a hazának és szorult helyzetében a legnagyobb tisztelettel és megalázkodással kér tőle tanácsot és támogatást, akkor neki joga van kvalifikálhatatlan szavakkal szemére vetni sok gyermekét s elküldeni legelni. Mi csak üdvözölhetjük ezt a miniszteri rendeletet s azt hisszük, hogy örül annak a tiszteletreméltó jegyzői karnak az a része is, akikre a rendelet nem vonatkozik. Fölemelik a rokkantak nyugdiját. A háborúban rokkanttá vált hőseink nyugdija már ecfdig is sok panasz és keserű felszólalás kútforrása volt. A nyugdijösszeg ugyanis túlságos alacsonyan volt megszabva és egyáltalán nincs arányban a mai viszonyokkal, főképp a rettenetes drágasággal. Pusztán a nyugdíjból egyetlen rokkant sem tud megélni. Pedig hőseinknek, akik mindenüket feláldozták, vérüket ontották a harcmezőkön, egy percig sem lenne szabad nélkülözniük És mégis, a kormány mindezideig elzárkózott a nyugdij felemelése elől, azt hangoztatva, hogy az államháztartás nem birná el az ujabb és jelentékeny megterheltetést. Most azonban a hadvezetőség maga is belátta, hogy a rokkantak ügyén segíteni kell. Nyugdijukat fölemelik és lehetővé teszik, hogy gondtalanul élhessenek. A reform — és ezt örömmel regisztráljuk - már legközelebb a megvalósulás stádiumába lép. Bécsben a hadügyminisztériumban régebben folytak a tanácskozások ez ügyben, de döntés csak az elmúlt napokban történt. Ezen a megbeszélésen ugy az osztrák, mint a magyar illetékes faktorok résztvettek és egyöntetűen az a felfogás alakult ki, hogy a nyugdijasok ügyét rendezni kell, még pedig minél előbb. Az uj reformtervezetnek már legapróbb részletei is ki vannak dolgozva, ugy, hogy rövidesen meglesznek azok az irányelvek, amelyek szerint ezután kezelik a rokkantak nyugdíjügyét. Hogy milyen mértékben emelik föl a nyugdijösszeget, egyelőre még nincs megállapítva, de bizonyos, hogy igazságos és a mai viszonyokhoz mérten méltányos lesz. Értesülésünk szerint a sebesülési pótdijat is fölemelik, mert mai összegében ez is túlságosan alacsony. H I K K K. — Felkérjük az igen tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy ugy a mult évi hátralékaikat, mint a már esedékes ez évi előfizetési dijaikat is a kővetkező cimen adják postára : dr. Csák Árpád szerkesztő és kiadó Keszthely. — Rendkívüli megyei közgyűlés. Zalamegye törvényhatósága f. hó 30 án d. e. 10 órakor Zalaegerszegen, a vármegyeház tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart, melynek egyedüli tárgya Bosnyák Géza főispáni székfoglalója és főispáni esküjének letétele A közgyűlés után a megyei tisztikar tisztelgését fogadja az uj főispán. — Aranymisés áldozópapok. Az egyházmegyének nyolc érdemes papia üli a jövő héten pappá szentelésének ötvenedik évfordulóját. Ezek Ádám Iván apátkanonok. Hajba Mihály ny. zalaszántói, Joó János ny. vörösberényi plébános, Király Elek c. kanonok, hahóti esperesplébános, Molnár Dénes apátkanonok, Novak Domonkos ny. zalakoppányi, Szarka Antal ny. zalaszentmihályi, Udvardy Ferenc ny. tüskevári plébánosok. A magas kor megérésében nyilvánuló isteni kegy, hiveik szerető ragaszkodásának megnyilvánulása, egy fészázadon keresztül lelkiismeretesen végzett lelkipásztori munkának boldogító tudata tegye az ősz patriarchák számára kedvessé ezt a szép napot. Dr. Rédey Gyula káptalani helynök a jubilánsoknak elismerő sorokban fejezte ki üdvözletét. Lapunk részéről is meleg üdvözletet küldünk, kívánva, hogy az élet alkonyán soká élvezzék még derűs kedélyben a Gondviselés kegyét. A kath. Legényegylet jótevők Hermán Medárd prem. kanonok, csornai házgondnok és Gulyás Kálmán prem. tanár urak 20 — 20 K-val alapító tagok lettek. Jóakaró támogatásukat hálásan köszöni az egyesület vezetősége. — Köszönet. A vöröskereszt Balatoni katonai üdülőtelepek igazgatósága mélt. Forgách Béla gróf ur révén, a f. hó 23-án rendezett hangverseny jövedelméből 207 K utalt ki a helybeli fiókegylet elnökségéhez. Lind Winkler tanárnő (Wien) pedig 5 K adományozott a fiókegylet céljaira. A szives adományokat ez uton is hálásan köszöni az Elnökség Müvészestély. A hadbavonulás miatt feloszlott Fehér-féle színtársulatnak még itt időző néhány oszlopos tagja Petőné Szabó Böske úrhölgy és Pető Imre, a m. kir. Operaház tagjainak közreműködésével ma, vasárnap este háromnegyed 9 órakor, a Hungária-nagytermében, gazdag műsorral, nagy müvészestélyt rendez. Helyárak : Oldal- és támlásszék 4 K- Körszék 3 l\- Zártszék 2 KÁllóhely 1 K- — Ugyanaz nap délután 5 órakor szinrekerül a Drótostót cimü bohózat, utána pedig: Mesedélután és gyermekkabaré. Helyárak ezen előadásra: Ülőhely l-20 K és 80 fillér. Állóhely 40 fillér. Ügy a müvészestélyt, mint a délutáni előadást ajánljuk a szórakozni vágyó közönség figyelmébe. — Képkiállítás. Lénárd Imre festőművész, az Ifjú Művészek Egyesülete elnöke, néhány fiatal társával : Czencz Jánossal, Edvi Illés Jenövei, Károly Ernővel stb. Siófokon, Balatonfüreden és Hévízen képkiállitást rendez. A Balaton szépségeit évek óta festik s komoly művészi törekvésüket illetékes körök méltányolják és elismerik is. Meg vagyunk róla győződve, hogy az ifjú művészek a kellő érdeklődéssel találkoznak és a balatoni képkiállitások sikeresek lesznek. Eljegyzés. Mojsza János, lapunk ifjú, tehetséges és szorgalmas nyomdásza eljegyezte Pödör Anna kisasszonyt. — Brüni étlap. Egy helybeli úriember, aki a napokban a AAura melletti Brünben járt, egy ottani előkelő vendéglőben jegyezte föl az étlapról a következő árakat : Rossbeauf 2 K 50 f. Lungenbraten 2 K 80 f. Schweinbraten 3 K- Gurkenfleisch I K 60 f. Spinat (feltét nélkül) 50 f. Sauerkraut (feltét nélkül) 50 f.