Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-09 / 15. szám

XX. évfolyam. Keszthely, 1916. április 9. 14. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — i Fél évre . . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 i Nvilttér soronkintíl korona Szerkesztőség és kiadóhiva­tal a «volt Gazdasági Tan­intézet epületében . KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ P ÖLI RR x KA i II FC RR I fi /.V Kéziratokat a szerkesztőség címére; pénzesutalványokat hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhiva­talba kérünk. Kéziratokat nem" adunk vissza. •Szerkesztőségi és kiadó­biV'ataH Interurbán :" 51. - ­a riői divat hóbortjai ellen. A női divat őrülete olyan mér­téket öltött, hogy maguk a jobb érzésű és komolyabb gondolkozású urinök szükségesnek tartották a szövetségbe tömörülést a nők ezen eléggé el nem ítélhető hóbortja ellen. Ötven magvar mágnás asszony ligát alakított a fényűzés ellen. Nekik, akiknek pénzük, módjuk, ízlésük is van -a fényűzéshez, nekik van legtöbb joguk ahhoz, hogy az esztelen, káros' és e meíjett Ííazcifiatlan fényűzésnek hadat üzenjei ek. A maguk példájával akar­nak hatni azokra, akiket a cifra fényűzés megmaszlagolt. De nem csak komoly és nemes példaadássa! akarják a sikert biztosí­tani, hanem fölhívást is bocsátottak ki á jóizlésü és hazafias érzésű ma­gyár nőkhöz, hogy csatlakozzanak hozzájuk és ünnepélyesen kötelezzék magukat egyszerű, a mostaninál szö­vetben, anyagban takarékosabb és — ami fő — honi holmit fölhasználó divat megteremtésére. A mozgalomhoz csatlakozók a következőkre kötelezik magukat : 1. A ki á felhívást aláírja, kö­telezi magát, hogy n,em tér el attól a divattól és azoktól az. öltözködési szabályoktól, a melyeket a mozga­lom megindítói a szabókkal, keres­kedőkkel és iparosokkal egyetértően a divat terén hozni fognak. Ez a divat a mostaniból fog kialakulni, de egyszerű, takarékos és célszerű lesz, és a nvár kezdetével lép érvénybe. 2. Erre nemcsak azok kötelesek, a kik cégeknél dolgoztatnak, de azok is, a kik házilag ,öltözködnek. 3. Az aláh'ó támogatni fogja azokat a eegekeii a melyek e imoz­galmat elősegítik'--és tartózkodni fog­nak azoktól a cé&éktől, a melyek frán­ciá és á'ng'ot divatokat közvetítenek. 4. A házilag öltözködök kötele­zik magukat, hogy a francia, angol és amerikai divatlapokat mellőzik, il­letve csakis a megállapodás értel­mében használják fel. 5. Az aláíró kötelezi magát, jiogy a háború ta rtói ma alatt a fel­sorolt pontokat betartja és elveinek kifejezéséül a mozgalom jelvényét o J viseli. 6. Az aláíró a mozgalmat ter­jeszti és híveket gyűjt. A lelkes, bölcs mozgalom meg­indítója őrgróf Pallavicini Györgyné volt, ő toborozta az első híveket és-a ki csatlakozni kíván, annak az ö cí­mén: Budapest, II., Fő-utca 21. (tele­fon 169 09) kell jelentkeznie. A felhívásban az országos moz­' galóm megindítói reámutatnak arra, hogy a' divathölgyek ellenségeink or­szágából származó tollakat, selynieket, prémeket viselnek és' francia meg angol illatszerek szaga szállong körü­löttük. »Aranvat — ügy mond t— ma­J oj gyar aranyat adtak érte, melynek a ; központi .hatalmak határain átguruló minden darabja szegényebbé teszi a véresen, vérejtékesen küzdő magyar nemzetet, megnehezíti az ellenállást ; és hazaáruióan siet ellenségeink segítségére.« /Ezekben a halálosan komoly esztendőkben, a nagy küzdelenr ide­jén, kegyeletsértés és alattomos ve­szedelem lappang a női ruházkodás túlzott fényűzésében. Kegyélétsé'rtő ki­hívás az a nemzet gyászoló, ivggódó asszonyaival' és csonkán, sebesülten megtérő katonáival szemben és alat­tomos veszedelem. A szűk. Szoknyák után n a a bő harangaljak járják, hol­nap talán ismét hosszú, földigérö szoknyákra kerül a sor ; olyan divatra, mely nem engedi meg a szövet meg­A BALATONOD EK TARCAJA Kultúránk válságának kSs*^ ese. Irta..- NAGY B A R N A. • h r, '. 1 j Hozzászoktunk ahhoz, hogy P r o ­h á s z k a püspök bármily kis körben be­szél, kihallatszik a nép körébe. Nem aka­runk azért általánosítani: néha mintha elhall­gatnák szavait egyes lapjaink. Nem tehetünk róla, ha nem értik meg a jó szót, arról sem tehetünk, ha néha igen is megértik. A jeles főpap nem igen szokott bele­szólni a köznapi eseményekbe, de ha bele­szól, nagy súllyal szól bele. Igy történt nem rég is. P r o h á s z k a ismét szólt hozzánk. Tehát illetékes fórum ís beleszólt a vitába. Egyrészt megróta az ellenfél cinikus viselkedését, másrészt reményt öntött a csüggedőkbe. Prohászkíi püspök kifejti a katho­liktts írók és újságírók egyesületében tartott beszédében, hogy szükségünk van nemcsak lövészárkokra, hanem eleven bástyákra, dom­borodó mellekből épitre, melyeket mélységes tisztesség, kötelességtudási lelkesedés és ha­zaszeretet domborít. »Szükségünk van úgy mond — emberékre,' akik jól tudnak cé­lozni, és vágni, de i ieg 1 szükség van olyan dmberekre, akik a zászlóban a nemzetnek és emberiségnek valamiféle eszményi szimbólu­mát látják és többre becsülik azt a * kis babájuk kis ujjából ki serkedő vércseppiiél.« Az ehhez tartozó eszközök közt minden esetre első sorban áll az irodalom : itt teljesítenek feladatot Tytaeusok és Gyóni Gézák, lantosok és modern költök*. . . A mai harcok szímbo'uma már nem a kard, hanem a toll és a kard. A katholikus sajtó igazán ideális, hazafias, és a nemzet összes érdekeit felkaroló munkát végzett. írói megmutatták, hogy nemcsak tintával tudnak történelmet írni, hanem vérrel, sápít vérükkel irnak és csinálnak történelmet. ,,S mit szóljak a művészetről, vagy a szépirodalomról? — mondja tovább a püspök, Lesznek írók, kiknek szemük van hazájuk és népük sajátságai s életstílusa, kiknek szivük van érdekei s küzdelmei, á néplélek járása s a történelmi psyché alakítása iránt. S lesznek mások, kik már csak unatkozni és ásítozni 1 tudnak magyar földön s kik, ha nevetni akarnak, ! ném mennek fel a padlásra mint ahogy azt valaki szigorú emberekről mondotta — . hanem elmennek Parisba, a Szajna partjára ; | ott minden szép és aranyos. Ott az éjféíután í is nyitott kávéházak párás ablakain pislákoló lámpafények is szebbek, mint a magyar ró­nák napkelte vagy napnyugta s ott a kályha­lyukakban is szebben nótázik a szél, mint akármilyen népdalban a magyar géniusz. Petőfi és Aranv kismiskák, de Baudelaire és Vezlaine, azok igazi tehetségek s a magyar erő s értelmesség és józanság nem ér fel | egy írigjai sapka alól kikandikáló huncutká­I váj, Vigy egy csepp kelta vérrel, egy másik gall babának kis ujjából. Hát biz ezek nem meglátások, hanem elvakulások s ugyancsak nem megértések, hanem félreértések és bo­londgombák." így bélyegzi meg a püspök az Adyz­| must s vele szemben sürgeti a katholikus és nemzeti érzést, mellyel igazán szolgálhat­juk hazánkat ,s nemzetünket, hitünket és eszménveinket. Nem is félti a hazát, a keresztény né­pet, a magyarságot ettől az iránytól s hallani sem akar a mai kuitura vál= ságáról. '.Egy-két dekadens ember nem jelenti a magyar kultura válságát, hisz ezek nem képesek más kulturának létet adni. De nem ís mutatkozik 'más kultura a látóhatárom. S e kulturának — ha ugyan annak lehetne nevezni — hol van az az életereje, mely uj eszményeket szül s mely mindent át tud alakítani gyökerestül a maga jegyében ? Hol van benne a keresztény magyar lélek és keresztény világ legkisebb megnyilatkozása ensperger kékfestő gyár fest minden szövetet, bármily színre. Feketét 24 óra alatt. ^

Next

/
Thumbnails
Contents