Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-09 / 15. szám

BALATONVroEK 916, április 9 takarítását, nem viseli el az átalakítást. « • Nem vonjuk le feleslegesen az életbevágó állami szükségletek fedezésére rendelt gyapjú- és bőrárut a magunk számára, — végzi a felhívás, — csak megfékezzük és szabályozzuk a divatot ugy, a hogy nemzetgazdasági érdekeink és jó érzésünk megkívánja és a megpróbáltatásoktól súlyos idők szelleméhez alkalmazkodva, méltóan öltözködünk olyan nyersanyagok felhasználásával, melyeket elsősorban Magyarország, illetve szövetségeseink ipara termel." „Meg vagyunk győződve, hogy mozgalmunkat hazafias iparunk, kereskedelmünk, valamint vezető divatáruscégeink a maguk részéről támogatni fogják: útbaigazításukkal megkönnyitve elhatározásunk keresztülvitelét. És mindenekfelett meg vagyunk győződve, hogy az egész tiszteletreméltó magyar női közönség, melyhez fölhívásunkat intézzük, mint egy ember, sorainkba áll!< A bizottság gondoskodni kiván arról, hogy egy központ alakuljon, mely a francia és angol divattól független, uj női divatot fog teremteni. Az uj divat jelentős része az lesz, hogy mellőzi a selymet, bársonyt, csipkét és mindazt az anyagot, melyet az ellenséges külföldről kell beszállítani. Nagyon kívánatos, hogy e mozgalom ne legyen afféle szalmaláng, mely hamarosan ellobban és azután csak az emléke marad meg. Vajha sikerülne a szövetségnek észretériteni a nemükhöz tartozókat ; de sajnos, ismerjük az asszonyok természetrajzát és így, aggályaink vannak ! A balatoni szövetség közgyűlése. A Balaton vidékének föllendítésére alakult balatoni szövetség most tartotta Budapesten Hertelendy Ferenc főrendiházi tag, alelnök elnöklésével a magyar országos tűzoltó szövetség tanácskozótermében rendes évi közgyűlését, amelyen a tagok nagy számban jelentek meg. Ezt megelőzően Óvári Ferenc dr. ügyvezető-alelnök elnöklésével az igazgató-választmány ülésezett. A Cséplő Ernő titkár által a közgyűlés elé terjesztett jelentés részletesen beszámolt a szövetség 1915. évi működéséről. A mult nyáron a Balaton-mentén a fürdőélet erősen megérezte a háború hatását. Az üresen álló fürdőket már kora tavasszal az üdülő katonák rendelkezésére bocsájtották. Az élelmezési nehézségek leküzdésére a szövetség nagyszabású munkát végzett és nagy súlyt vetett arra, hogy a Balaton vidékének népét a zöldség termesztésében oktassa. A földmivelésügyi minisztérium hathatósan támogatta ezt a mozgalmat. Az aszófői villamos-áramfejlesztő középpontot a szövetség a mult évben is bizottságilag kezelte. A Balaton áradásával kapcsolatosan a jelentés beszámolt arról, hogy a földművelésügyi miniszter minden intézkedést megtett arra nézve, hogy a Balaton nagy vízállásának apasztása, valamint a nagy víztömeg levezetése céljából végzendő munkát mielőbb befejezzék. A miniszter a 4,350.000 korona költséggel előirányzott terveit jóváhagyta. Az építő program szerint a munkát 1917 végéig befejezik. A Balatonra vonatkozó valamennyi kérdés ügyében a földművelésügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértően legközelebb miniszteri biztost küld ki. A szövetségre most három feladat i megoldása vár: A balatoni fürdők élelmei zése kérdésének megoldása, a nagy vízállás í okozta erkölcsi és anyagi kár elhárításán j való közreműködés, valamint a villámos1 áramszolgáltatás ügyének végleges ren! dezése, A szövetség bevétele 1915-ben 55,452 korona, kiadása pedig 47,300 korona volt. Vagyona jelenleg 46,801 korona. Az 1916-ra az előirányzott költségvetés 101.000 korona. A tagok a jelentés több pontjához hozzászóltak és a jelentéseket elfogadták. A közgyűlés napirendjének letárgyalása után a balatoni élelmező-szövetkezet tartotta, alakuló közgyűlését. Készüljünk a közelgő fürdőévadra. Mig künn az ország határain tul tombol az élet-halálharc, nekünk idehaza lázas szorgalommal kell készülnünk a nyárra. Tegyük kényelmessé, vonzóvá, kedvessé, szórakoztatóvá Istenáldott, szép vtdékünkeí, hogy üdülni hazatérő hőseink pihenését előmozdithassuk. Mert nekünk ez szent kötelességünk, más vidéknek más a kötelessége. Nekünk minden törekvésünk oda kell, hogy irányuljon, miszerint a Balaton hűs hullámaiban, árnyas parti ligeteiben, pormentes légkörében, emelkedett kultúrájában testi-lelki pihenést, erőgyűjtést találjanak azok, akik értünk szenvedik a rettenetes harcot. Ha nem lennének távolabbi céljaink, ezért a célért is meg kellene teremteni a Balaton kultuszát 1 De nekünk vannak egyéb céljaink is! Tele kiabáljuk panaszainkkal a magyar sajtót, hogy a magyar közönség szivesebben látogatja a külföldi üdölőhelyeket. tninf a magyarországiakat. Jutott-e eszünkbe valamikor is gondolkozni az okok felett ? Megvizsgáltuk-e lelkiismeretünket, hogy hibátlanok vagyunk-e e téren ? Sajnos, a balatoni fürdők kevés kivétellel nem állanak azon a fejlett fokon, mint a hires idegen fürdők, vagy a tátrai magyar fürdők. Pedig ha most a balaton ifürdők nem nyújtanának többet, csak félannyit, miijt az irigyelt idegen fürdők, nemcsak a magyar közönség állandó pártfogását nyernők meg. hanem a velünk szövetséges külföld figyelmét is felénk fordithatnók. Éveken át kérjük a tisztességes menetrend bevezetését. Bécsből, Qrácból, Zágrábból valóságos kínszenvedés megközelíteni a Balatont. A tízezer lakósú Keszthely város nem érdemel egy közvetlen kocsit a Déli vasúttól. Pedig mind a bécsi, mind a budais? Már pedig ha nincs meg a világalkotáshoz az a lendület, melyen a kultura sorsa megfordul, ha nincs benne motívum, uj fény, akkor nincs is uj kultura, melyet a megrendült lélek kétségbeesése hirdet. Nincs ebben a keresztény kulturát »válságba« hozni törekvő kulturában semmi, ami Krisztust és a krisztusi missziót pótolhatná. Ez pecsételi meg a sorsát, ez ássa meg a sírját, ez temeti az efemer kulturdivatok gyászos, de megérdemelt temetőjébe, honnan már csak a történelem szorgalmas búvárai fogják kiásni a messze jövő múltra szomjazó fiainak. Így beszél P r o h á s z k a és mi azt hittük, hogy most már Andor József is lemond kulturánk válságának emlegetéséről, pedig nem igy van. Az Élet hasábjain (1916. febr. 13.) ismét sikra száll felfogása érdekében, pedig e beszéd után szinte nehezére esik neki leirni e címet: Kultúránk válsága. Őrömmel hallotta, hogy a katholikus írók, a régi és uj napszámosok, mindenkori mostoha gyermekek, pusztába kiáltók a katholicismus elevenen élő lelkiismeretének, a jelen és jövő minden kulturális és szociális problémájának átérzői és megértői. S érzi, hogy Prohászka „törhetetlen hittel és irodalmunk magyarságába, keresztény tartalmába, a magyarság és kereszténység biztos diadalába, bizakodva, hatalmas, messzehangzó szózattal mondta ki: Nincs kulturánk válsága" Ezt a konklúziót és kristálytiszta megokolását hallva, vagy olvasva csakugyan lélekben megkönnyebbülünk, de az Alkotmány (1916. jan. 30.) fűzött hozzá kommentárt is: „Prohászka püspök. . . . egy lehelettel elfújta a száraz galyakat, melyekről sokan már azt hitték, hogy a magyar kultura útjaira hullva, a magyar kulturát temetik el." Andor is megdöbbent e szavakra- Hát ő csak egy-két dekadens embert látott volna a keresztény magyar kultura ezeréves sáncai közé betörni és száraz galyakat, melyekről azt hitte, hogy eltemetik a magyar kulturát? Vagy félkegyelmű, ijedt harangozóként verte félre a harangokat, holott csak kóbor cigányok raktak tüzet döghusuk alá ? — Az a kommentár csak nem fért a fejébe! Hisz elismeri ő is, hogy a prohászkai magaslatról nézve ezeréves történetiünket tekintve. elenyésznek a. dekadencia ökölcsapásai, de ő nem i» azt mondta, hogy a keresztény magyar kultura ma, vagy holnap elpusztulhat. Erről szó sem lehet. De ez a körülmény nem gátolhatja meg abban, hogy óvja ezt a keresztény magyar kulturát a ma és a legközelebbi holnap válsága ellen. S Prohászka >prófétai lelkének magasságába emelkelkedve és fanatikus hittel hisszük, hogy jön egy generáció, egy korszak, égrengés, tüzhányás, mely elsodorja a törzsről az élősdieket, hogy újra pompázó, magyar virágzásba boruljon hervadt koronája. < A cikkíró hangsúlyozta, ha egy-két dekadens ember nem jelenthet válságot, »de ez az egy-két dekadens ízig-vérig ős-magya r talentum és munkásságuk meg példájuk a jövő magyar generációt is maga után rántja: akkor válságot jelent." — Nem is lesznek irodalmi erői

uk, ha ezt a „jól és kényelmesen érzést" nem tudjuk biztosítani nekik, amit ellenfeleink nagy tőkéi biztosíthatnak. Nem száraz gályákról van itt szó, hanem kövérre hízott gilisztákról, jól táplált élősdiekről és bőségesen honorált mimikrikről, kik ellepték egészen a napisajtót, el a színházakat, el az egész irodalmat. De mindennél nagyobb baj, hogy az ifjúságot is magával rántja ez a kultura, mely éppen nem érdemes a követésre. Ha a két vélemény közt is van az igazság, azért Prohászka beszédjéről elmondhatjuk méltán a magyar kúlturával (1916. február 5.) »Gyönyörű szavak, méltók arra, hogy emlék állittassék nekik mindazok szivében, akik a magyar kultura ideáális és transcendentalis jellegéért harcolunk*. . . P r o h á s z k a előkelő gesztusa kellett ahhoz, hogy a jövőn való töprengésből végre-valahára felocsúdjunk. Összes harctéri t ! ! 8 e szerezhetők!! .\ SUJÁNSZKY JÓZSEF .% könyv- papirkeresketiésében Keszthelyen, Kossnth Lnjos-utea