Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-26 / 13. szám

XX. évfolyam. Keszthely, 1916. március 26. 13. szám. Előfizetési flB • flH ^P^^BIIIII^ Vlff •^r MM I Mm I I I mm •• I 11 ^L MM . . . i

i • I

I • | | I^b mm IIII® H Negyed évre UH fii I | V I jU II a Egyes szám ára — K 20 f ^^^ •• • •• •• • • Wt H • ^H | I tálba Nyüttér so^t. korona KESZTHELY, HEVIZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK Kézira,oka

t nem adunk vissza. Szerkesztőség és kiadóhiva- ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ tal a «volt Qazdasagi Tan- Szerkesztőségi és kiadőintézet épületében . J> J^ J ( J JJ rf^ hivatali Interurbán: 51. Iparszegénység. A mezőgazdasági és ipari termelés értéke között mutatkozó nagy különbség azt bizonyítja, hugy valamely ország csak addig maradhat meg károsodás nélkül az egyoldalú mezőgazdasági termelés mellett, amig lakossága ritka és mezőgazdasága vagy erősen külterjes, vagy a belterjesség magas fokára emelkedett, azaz ameddig csekély emberi munkával nagy mezőgazdasági csereértékek állíthatók elő. Vagyis valamely államnak csak az esetben érdemes agrárországnak maradnia, ameddig mezőgazdasági termelése a javakat oly bőségben ontja, hogy nemcsak lakosságának ebbeli szükségleteit képes kellően fedezni, hanem termelési feleslegével a lakosség ipari szükségleteinek beszerzését is könnyen lehetővé teszi. Mihelyt valamely agrárjellegű ország ipari szükségleteit a külföldről nem termelési feleslegéből, hanem az elsőrendű cikkekből való fogyasztásának korlátozása utján szerzi be, alárendelt gyarmati helyzetbe kerül az iparcikket exportáló állammal szemben. Mert a szájától elvont kenyérrel fizet meg olyan iparcikket, amelyet fölös munkaerejével maga is elő tud állítani, illetve a külföldről behozott iparcikkért olyan csereértéket ad, amely jóval több emberi erő felhasználásába került, mint az iparcikk előállítása. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk helyzetünket, kitűnik, hogy a Magyar birodalom mezőgazdasági termelése a főbb gabonanemüekben, burgonyában és állati termékekben a lakosság számához számítva, körülbelül o ' ugyanannyi, mint Németországé. Es ennek ellenére: mig mi mezőgazdasági termelésünk egyharmadát kivisszük, addig Németország igen jelentékeny mezőgazdasági bevitelre szorul, ugy, hogy ennek következtében Németországban a mezőgazdasági termékekből egy-egy léLkre átlag közel kétszerannyi jut, mint nálunk. Nyilvánvaló ebből, hogy a Magyarbirodalom nem igazi agrárország, melynek mezőgazdasági termékekből kivitel céljaira feleslegei vannak, hanem iparszegény, de kulturális tekintetben fejlett, s ennélfogva nagy és egyre fokozódó ipari szükséglettel biró ország, amelynek mezőgazdasági termelése éppenhogy elégséges belső fogyasztásának kellő kielégítésére. A magyar mezőgazdaság számára nem külföldi piacokat kell szereznünk, hanem részére az ipari csereérték belföldi termelésének lehetövétételével a belföldi fogyasztópiacot kell megteremtenünk. A magyarságról. Előadta a Vörös Kereszt ünnepén március 17-én II. Fodor Oszkár dr. kir. tanácsos, a Dunántuli Közművelődési Egyesület főtitkára. Bevallom, nem ismerek békésebb, liberálisabb, türelmesebb, szerényebb, nemesebb, egyszerűbb embert, mint rendes viszonyok között a magyart. Nem ismerek liberálisabb és toleránsabb nemzetet a magyarnál. Hiába hazudják tele a világot azzal, ami ezzel az állítással ellentétes, mi visszautasítjuk ezeket a vádakat a mi nyugodt lelkiismeretünk fölényes tudatával. Telekiáltották Európát azzal, hogy mi Horvátországot erőszakkal magyarosítjuk és, hogy Horvátország ágaskodik ezen törekvéseink ellen és az ellen, hogy mi őt kiforgassuk az ő horvát jogaibői. Hát ennél Európaibb, sőt mondhatnám: ennél amerikaibb hazugság soha el nem hangzott még a föld kerekségén. Mert ha el is tekintünk egészen attól, amit éppen horvát testvéreinkkel kapcsolatosan tapasztalásból, de köztudomásból is az imént említeni bátor voltam, ha egy szép napon- leöldösnők mindazokat a született horvát testvéreket, akik megtanultak magyarul, ugy ezt a kis érvágást Horvátország meg sem érezné, de ha ugyanakkor leöldösnők mindazokat a született horvát testvéreinket, akik megtanultak németül, akkor Horvátország egész intelligentiája mintegy 24 A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA Tollharcok a Nyugat körül... Irta : NAGY BARNA. II. Adynak két fiatal fővárosi tanulóhoz intézett levelével kezdődött a harc. Ezek az ifjak megkérdezték Adytól, mit tart Gyóni Gézáról. Kaptak is rá furcsa választ :. « Gyóni (Áchim) Géza soha sem volt költő s nem is lesz. Ezt még egy világháború sem tudta megcsinálni. Fiatal ujságiró-szimattal s kényelmetlenül kényelmes helyzetében transzponálta igaz poéták formáit s hangulatait. Természetes, elsősorban engem bányászott ki, de szerencsére nem jó bányász. . . . Csak annyi ő, mint a háborús revük szerzői. . .» Dunántuli első levelében ezt helyesen nevezi »szörnvü cinikus és pökhendi levél>nek. Jogosan veti szemére a költőnek, hogy ő is sok tekintetben a francia Verlaine-ket • transzponálta.» De az a kérdés, mit is transzponált tőlük? Affektációt, szemérmetlenséget! • Ady Endre költői iskolája — úgymond — a francia szakáesmüvészet ama fajához tartozik, amelynek büszkesége, hogy akármit : bocskortalpat, tyukszemhulladékot, varangyos békát, — mondom akármit — űgy elkészít pikáns szószokkal, savanyú lével, fűszerezett leöntéssel, fokhagymás páccal és garnirunggal, hogy az ínyenc megcsettenti rá a nyelvét, de a természetes és egészséges száj — kiköpi.» Az irodalomtörténet azt fogja mondani bizonyára erre a költészetre, hogy «ez is beletartozik az irodalomba, valamint hogy hozzátartozik a parnasszus flórájához a - bolondgomba is, mely a babér- és olajfák, a mangóliák és cédrusok tövén és árnyában lerothadt vegetációból fakad és tenyészik.» * Dunántuli megbélyegző szavait magyarázhatjuk a nagy felindulással, melyet Ady szavai kelthettek benne, hisz ő mutatott rá először Gyóni költészetére is a benne rejlő nemzeti kincsekre, ő adta ki költeményeit, mint egykor Vörösmarty Petőfiét. Külömben azt hiszem, hogy az a levél csak alkalom volt és nem ok, hisz tudjuk, hogy Ady költői iskolájával Rákosi kezdettől fogva szembe helyezkedett. Most bő alkiilma volt szemére vetni, hogy a tettek idején tagjai elnémultak, félre álltak, mert a tüzes pünkösdi lélek, mely áthatotta a népek millióit, ő hozzájuk nem jutott el, holott Gyóni szava «e világháború ágyúdörgésén, iszonyú csatajazán és rettenetes gránát- és srapnellzivatarán* keresztül is eljutott hozzánk. «Kitűnt róluk, hogy sem arra nem jók, hogy a háború veszedelmeit elviseljék, sem hogy énekeljék. Róluk kiderítette a háború, hogy jók voltak arra, hogy egy unott és megcsömörlött kornak babérral jutalmazott szórakoztató pojácái legyenek, de komoly idők, komoly emberek, komoly dolgok számára nem valók.» * Dunántuli egy másik levelében csodálattal tapasztalja, «micsoda mély barázdát vágott a magyar közlelkiismeretbe» a «magyar parnasszus köztisztasága» érdekében irt levele. De elszorul a lelke annak láttára, hogy az Ady-féle irányzat megtalálta útját az iskolákba is, «hiszen az irott betű lisztharmat és perenoszpora lehet, amely ellepi egy-egy nemzedék rügyező életét és tönkre teszi a nemzet embertermését egy-egy félszázadra.» Fölháborodik Babits egyik versén (Nyugat 1915. aug. 16.), melyben azt irja, hogy kedvesének kisujjáért szivesebben áldozná föl a lobogó vért, Mint száz királyért, lobogóért l És «aki ezt irta, magyar állami gimnáziumban hazafiságra oktatja a gondjaira bízott gyermekeket. • Rege kékfestő gyár fest minden ri CTlPfOTPl* szövetet, bármily szinre. ilupvl O Feketét 24 óra alatt.