Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-27 / 9. szám

2. BALATONVIDEK 1916, február 27 A községi elöljárósági vélemény mindenkor a gazdasági bizottság elnöke, vagy az eljárásnál résztvett tagja által aláírandó, eltérő vélemény esetén ez a felterjesztésben jelzedő s indokolható. Mindezek megtörténtét Uraságtok minden esetben ellenőrizzék. A közhirrététel és a névjegyzék kifüggesztésének foganatosításáról Uraságtok hozzám 15 nap alatt tegyenek jelentést. Kacskovics Lajos alispán. A hadisegélyezés eme revíziója sok felmerült panaszt fog orvosolni — Somogyban. Somogy vármegyének ezt a mély igazságérzettöl és nemes emberbaráti szeretetből fakadó bölcs intézkedését magáévá tehetnék az összes vármegyék s igy Zalavármegye is; mert sajnos — példákkal igazolhatnánk, hogy Zalamegyében is történtek mulasztások, önkénykedések és visszaélések. Azt pedig még csak elgondolni is borzasztó," hogy akkor, amikor a családfentartó atya, vagv fiu a lövészárokban, vagy a nyílt harctéren testi épségét és életét kockáztatja a hazáért (s'azért az önkénykedő közegért is, akitől itthon levő öveinek szerény megélhetése függ), — amikor feje fölött állandóan ott leselkedik a halál: tengernyi aggodalmát, gyötrelmét még az a szivettépö tudat is súlyosbítsa, hogy itthon levő hozzátartozói, szerettei, — egyes hatósági közegek mulasztása, avagy önkénye miatt, — a nekik jogosan megjáró hadisegély jogtalan elvonása következtében éhezenek és nyomorogjanak. A keszthelyvidéki takarékpénztár közgyűlése. A Keszthelyvidéki Takarékpénztár Részvénytársaság február hó 19-én délután tartotta a részvényesek nagy érdeklődése mellett évi rendes közgyűlését. Lelkes hangulatot keltett, midőn napirend előtt lmrik János igazgató megemlékezett ama legmagasabb kitüntetésről, mely az igazgatóság két tagját, Reischl Richárd nagybérlőt és Rell Dezső mérnököt a harctéren kifejtett hősiességükért és bátorságukért a Signum Laudis adományozása által érte, melyet a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel jegyzőkönyvbe iktatott. Elnök azután minden részében ismertette a mult év üzleteredményét és megállapította, hogy az nem volt rosszabb az előző i évinél, s ennek tulajdonitható, hogy az osztalék is ugyanannyi, vagyis 20 korona részvényenként. A szokásos alapszabályszerü választásoknál az igazgatóságban és felügyelő-bizottságban változás nem történt, lmrik Jánost elnöknek nagy lelkesedéssel újból megválasztották. Az intézet, ugy, mint eddig, most is jelentékeny részben áldozott a jótékonyság oltárára, amennyiben hadisegélyre 1538 K--át. helybeli jótékonycélra pedig 800 koronát ; adományozott. A népfölkelő kereskedők és iparosok szabadságolása. A kereskedelmi miniszter a kereskedelmi érdekképviseletekhez leiratot intézett, melyben az erre vonatkozólag tett felterjesztésekre válaszolva, értesiti őket, hogy a közös hadügyminiszter felhatalmazta a katonai parancsnokságokat, hogy a kiskereskedői és kisiparos osztályhoz tartozóknak, ha harcvonalbeli szolgálatra alkalmatlanok s a mögöttes országrészekben teljesítenek szolgálatot, — amennyiben a katonai tekintetek ezt megengedik, — esetről-esetre rövid, nyolc napnál rövidebb szabadság engedélyezésével módot adhassanak arra, hogy üzemüknek, vagy üzletüknek utána nézhessenek s a legszükségesebb üzleti teendőket (nyersanyag beszerzése, számadások lezárása, hitelügyek stb.) elvégezhessék. Ahol az üzleti viszonyok ezt megindokolják, helye lehet időszakonként ismétlődőig egy-két napi szabadság engedélyezésének. Ez a rendelet egyelőre csak a császári és királyi honvédség és népfölkelés kötelékébe tartozókra terjed ki. Hirdetmény. Felhivatnak mindazok, akik a mult decéTfiber havi összeírás óta lovat, kocsit szereztek, vagy adtak el, hogy a netán előfordult változást a községházán folyó hó 23-án feltétlenül bejelentsék. A lóosztályozás folyó évi március hó 1-én Keszthelyen, a vásártéren tartatik meg. Felhivatnak a lótulajdonosok, hogy lovaikat a jelzett napon d. e. 9 órára különbeni szigorú büntetés terhe alatt feltétlenül elővezessék. Értesíttetik a gazda-közönség, hogy a hadiszolgáltatási törvény alapján igényelt loi vak és jármüvek ára bizottsági becsléssel állapittatnak meg. Az eltitkolt gabona- és lisztnemüek iránti kutatás a jövő hét folvamán kezdetét veszi. Figyelmeztetem a közönséget, hogy akik készleteiket ínég nem vallották be, avagy arról később győződtek meg, hogy jelentésük és készletük közt lényeges különbözet mutatkozik, pótjelentésüket folyó hó 27. és 28-án feltétlenül tegyék meg. Szekeres, jegyző. Két imbolvgó, sötét árnyék a Mednyánszkyképen. . . Régi ismerősök. Még szép Magyarországból. Ott, a nagy tó mellett, a kis városban, ott nevettek először egymásra. Fiatalok voltak, tetszettek egymásnak, nagynéha titokban úgy rémlik, mintha csókolóztak volna is. . . Aztán elváltak. És egy év után, mikor már ott tartottak, hogy egészen elfelejtsék egymást, ismét találkoztak. Enyhe, tavaszi idő, akárcsak március volna. Az utak szélén olvadásos sár. . . Leülnek egy padra. Ekkor a kopasz fák galyai mögül indiszkréten kidugja háromnegyed képét a hold. Mintha vigyorogna. . . A leány nyakán vékony aranyláncon egy medaillon, egy pici aranykönyv. Egyszerrégen a fiútól kapta. Két kis sor van beléje vésve : ,,Du bist, wie eíne Blume, So hold, so schön undrein..." Vájjon kire gondolt a nagy német Dichter, mikor ezt irta ? Vájjon ki lehetett az a tiszta lányka, az a bájos fiatal gyermek, akit olyan féltőn szeretett az a százszor csalódott cinikus ember? Vájjon kiért kérte az Istent a kis vers utolsó soraiban, hogy őrizze meg ezt a gyermeket még soká, ilyen szelídnek, szépnek és tisztának ?... Pedig talán már akkor sem volt olyan ártatlan, mint amilyen szelíd és szép. . . Eisenstein, 916. jan. 27. Ma reggel arra ébredek, hogy minden házon, de egytől-egyig minden házon, amerre csak nézek, szanaszét a havas dombok hátára ragasztott kis villákon, mindenütt, mindenütt fekete-sárga zászlókat lenget a szél. Mi ez ? Ismét egy győzelem talán ? Egy ujabb győzelem, melynek hsllatára kipirulnak az arcok, melyről két-három napig lázasan beszél mindenki, hiszen minden uj eredmény, minden ujabb siker egy-egy határkő a kibontakozás felé vezető uton ?. .. Nem jól sejtettem. Mint később megtudtam, másról van ma szó. Mást, egészen mást ünnepel ma ez a határmenti kis falu. Ma van a születésnapja a németek nagy császárjának 1 Elgondolkozom. . . Ez a falu csak félórányira van gyalog Bajorországtól, tehát : az egységes nagy Németbirodalomtól ! Magam körül szüntelen csak német szót hallok, mint mondják : a lakosság itt már nagyobbrészt nem is tud csehül, itt cseh feliratokat nem látni, itt már mindenki és minden német ! Ejnye, ejnye ! Ez a schwarzgelb-lobogódisz talán nem csupán a szövetséges államfő iránt tanúsított puszta előzékenyég ? . .. Ez nem egyszerű udvariassági forma csak talán? .. Ez valami más lesz ! Ez valami mélyebb, a szimpátiánál is erősebb érzés megnyilatkozása az itteni lakosság részéről. Eisenstein, 916. febr. 5. Lencsés János fehérmegyei magyar, három apró gyerek apja, aki tavaly ilyenkor a Kárpátokban fagyoskodott, a nyáron pedig megcsuszta havon a talián hegyeket, mint anno dazumal vitéz Háry János, —- hát ez a Lencsés János, amint épen tüzet rak ma a Kályhámban és lesi guggolva, hogy meggyullad-e, egyszercsak megszólal: — Jobb annak a rabnak, akit elcsuknak, teszem azt, öt esztendőre. — Már miért volna jobb ? — Miért ?... Hát mert az legalább tudja, hogy mikor szabadul meg ! Valamit morogtam a fogam közül, hogy ugy van. Mit szóljak! Mondjam hogy nincs igaza? Vagy próbáljam vigasztalni, hogy: Eljön majd az idő — hej, az lesz még csak a szép világ 1 — mikor virágos vonaton, virággal a puka csövén, tarka kendővel a sapkánk mellett, dalolva haza felé megyünk ! . . . Én mondjam ezt neki! Neki, aki két harcteret megjárt, hónapokon át fagyoskodott, éhezett, szenvedett, akinek két golyót is szedtek ki a lábából, aki ugy megfázott, hogy hónapok óta már csak köhécsel, éjszakánkint láza van, aki sápadt arccal, fáradtan ténfereg. . . És én vigasztaljam ? Én, aki csak alig mult két hónapja, hogy berukkoltam ? .. Rege kékfestő gyár fest minden nspcr^fír szövetet, bármily színre. Feketét 24 óra alatt.