Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-31 / 53. szám

XX. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 10— K Fél évre . 5'- K Negyedévre 2 50 K Egyes sz. ára 0 20 K Nyilttér soronkint 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH LAJOSutca 58. szám. Keszthely, 1916. december 24. KESZTHELY. IIEVIZ S AZ EGESZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ POLITIKAI HETILAP. szám. 52. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóit <atali Interurbán : 15. 1917. Ismét egy év gördült le a mulandóság örvényébe, egy év, a borzalmak, a szenvedések, a megpróbáltatások éve. 1916. véres betűkkel lesz beírva a magyar nemzet történetének gyászkeretbe foglalalt lapjaira. Az év történetének minden betűjéből hősök halálhörgése, sebesültek fájdalmas nyögése, özvegyek és árvák bus sóhaja hallatszik felénk. S hogy betetőzve legyen szenvedésünk hosszú sorozata, a balsors még azzal a csapással is sújtott bennünket, az elmúlt év végén, hogy elszóllitotta a magyar trónról ősz királyunkat, a patriarchai korral megáldott 1. Ferenc Józsefet, aki hosszú uralkodásának áldásos évei alatt megteremtette a harmóniát király és nemzet között, mely harmónia, mint éltető nap ragyogott nemzeti életünk egén és kiapadhatatlan forrását képezte nemzeti erőnknek, megbecsülhetetlen, értékes zálogát pedig állami fejlődésünknek, haladásunknak. Az 1916-ik szomorú év napjának lehanyatlásával, .midőn imára kulcsoljuk kezünket és könnyező szemekkel tekintünk fel az égre és lelkünk gondolata és szomorú szivünk fájdalmas sóhaja felszáll a mindenek Alkotójának trónjához és gondolatban ott térdepelünk trónja zsámolyán, — ajkunk önkéntelenül mégis hálát rebeg, hogy ennyi vész, ennyi vihar, ennyi szenvedés, ennyi megpróbáltatás közepett sem buktunk el s hogy : »É1 magyar, áll Buda még N Az 1916-ik borzalmas év utolsó napjának lehanyatlásával, kelet felöl mintha egy szebb, egy boldogabb idő hajnala mosolyogna felénk ! Mint gomolygó sürü, sötét felhők közül a napsugár, ugy bontakozik ki s ugy tör utat magának az ágyuk fekete füstjé| bői egy fehér galamb, a béke olajágával szájában. A gyászt ünnepi pompa váltja fel, a mély fájdalom és szenvedés helyett az öröm tüze ég az arcokon s a bánattól és szenvedéstől megtört szemekből az édes, a boldogító remény sugara tör elő 1916. év alkonyi fénye egy ifjú, egy daüás leventére veti bucsu-sugarát, aki fehér lovon, Szent István koronájával fején, magyar karddal kezében vág f vi-ág: négy tája felé, nem büszkén, nem öntelten, hanem szelíden, Istenbe, a magyarok Istenébe vetett hittel, bizalommal és reménynyel. És 1917 első hajnalán, mintha derengene onnét kelet felöl. Még a sötétség küzd a világossággal, de a sötét felhők közül előtör a felkelő nap első sugara, mely áthatja és megmelegíti egész valónkat s uj reményt önt csüggedő lelkünkbe. Az a hajnalsugár nem más, mint a toporzékoló fehér ménen ülő ifiu levente, IV. Karoly magyar király, Szent István koronájával a fején, Szent István palástjával a vállán. Történelmi jelentőségű, komoly időben veszi át megboldogult ősz királyunk örökét. E komoly, nagy időkben a magyar nemzet bizalommal néz a jövőbe azon erős hittel és meggyőződéssel, hogv a reánk kényszeritett háború mielőbbi igazságos befejezésére s megsértett jogaink megvédésére irányuló azon nagy föladat, melyet boldogult előde maga elé tűzött, de amelynek megvalósításában Öt a végzet megakadályozta, erö& akarattal, szilárd, eltökélt elhatározással végre fogja hajtani s hü szövetségeseivel ádáz ellenségeink fölött diadalt aratva, a Monarchia államainak népeit győzelmesen fogja a harcból kivezetni s meg fogja nekik szerezni a meghozott áldozatokhoz méltó béke áldásait. 1917. hajnalán bízzunk tehál a felettünk ezer év óta őrködő isteni hatalomban, hogy ezentúl sem fog minket elhagyni, bizzunk uj, ifjú királyunkba, kit a Gondviselés e nehéz időkben küldött közibénk, hogy segítségünkre legyen s akinek eddigi működésében is már a legszebb a legtöA Balaton neve. Nyelvész körökben elterjedt vélemény, hogy a »Balaton^ sző szláv eredetű. Én ezt a nézetet nem osztom. Sőt ! Állítom, hogy a mi szépséges tavunk neve ősturáni szó. A mi íróinknál, nyelvészeinknél általánosan bevett szokás, hogy ami a legcsekélyebb mértékben szláv szóhoz, vagy szokáshoz hasonló, azt nem magyar eredetűnek tekintik. Egyetlen nemzetnek a világon nincsen olyan eredeti nemzeti zenéje, mint a magyarnak. A nyugati kultura után futkosó magyarországi übermenschek fitymálva szláv eredetűnek mondják a magyár népdalt. Az ősturáni népeknél a legkifejlettebb iparág az ötvösség volt. Ha voltak messze földön híres ötvöseink, kell, hogy azok munkáin bizonyos egyöntetűség is legyen. Ha az egyöntetűség meg volt, akkor volt magyar stií is. A matyó díszítésre mégis ráfogják, hogy szláv motívumokból van összerakva. Modern, külföldet utánzó nyugatosaink szelleme észrevétlenül hat a közönségre. Észre se vesszük, mikor minden nemzeti értékünkről kimutatják, hogy nem magyar eredet. Fölületes gondolkozással elfogadjuk, a hallott véleményt. Különösen garázdálkodik ez az irányzat a nyelvészet terén. Ennek köszönheti a mi szegény »Balaton < elnevezésünk is a látszólagos rossz családból való származást. Sár, ősmagyar szó. Szláv jelentése blato. A Balaton szó tehát ebbből számazik némelyek szerint. Nohát én ez ellen szerényen tiltakozom ! Igaz, hogy a turáni nyelv a magyar ép ugy, mint a török, a szó elején nem igen tür két mássalhangzót. Krajcárból karajcárt, Stambulból lstambult csinál. Tehát a blato szó két első mássalhangzója közé becsúszott >a< betű a szláv eredet mellett szól. De honnan van ennek a Balaton szónak a vége? Mikép és mikor kapcsolódott hozzá az >n« ? Az ujabb szláv szóalkotás törvényeit csak ugy áttanulmányoztam, mint a régit. Főnévhez „n t betű semmiféle vonatkozásban nem járul. Az n« hozzákapcsolása tehát nem szláv. De hát akkor mi ? Bocsássanak meg azok az urak, akik mindenben az idegen után futnak, én ezt a szót Balaton^ egy gyönyörű ősturán szónak tartom. On«, -ony«. szótaggal végződő ősere- I detii szavunk igen sok van. Bakony, Gózony, Bacon, Barakonv, Kászony, Úrkon, Aitony, Ugrón stb. Ha már most a szó vége magyar ere detre enged következtetni, miért ne fogadjuk el a szó elejét is annak ? Nincs elég magyaros hangzása ? | " De maga a történelem tanúsága szerint, a keszthelyi avar sirleletekből következtetve e vidéket turáni törzsek lakták. Az ősfoglalkozásoknak, halászatnak, vadászatnak itt nagyszerű terepe volt. Tehát hihető, hogy itt állandóan voltak turáni törzsek, melyek ideoda vándoroltak ugyan, de végleg nem hagyták el e vidéket solía. Hihető-e, hogy e népek idegen szóval nevezték a lábuk előtt elterülő tavat ? Nem lehetséges-e az, hogy a szlávok vették át, illetve ők szlávositottak el ezt a turáni szót : Balaton ? Mert tény, hogy a szlávtok ma is »Blatno jezero«-nak sáros tónak nevezik a pannon tengert. De tudókén hasonló példát a szlávok szlávositó törekvéséről. Innsbruck ugyebár sült német hely volt mindenkor ? Nohát a szlávok ezt lefordítottak és ma »Inomost« névvel nevezik. Vagy vegyük Erdély példáját. A németek ezt »Sielbenbiirgen -nek nevezik. Mivel a szlávok a magyar szót lefordítani nem tudják, lefordítják annak német nevét. Így irtak a szláv /lapok Erdély helyett >Sedmograd<ot. Milanóban ugyebár sohasem laktak szlávok, /Á szerb lapok mégis mindig »Milan«-t irtak, mivel igy szerb hangzása van. Konstántinápolynak azelőtt Bizane volt a neve. A szlávok mégis mind egyértelmüleg »Carigrad«-nak nevezik. Ime e néhány példából is látni, hogy a szláv kapzsiság, a szláv sovinizmus mindent szeretne szláv festékkel befesteni. És mi magyarok gondolkodás nélkül meghajolunk előttük, elfogadván szláv eredetűnek azt, ami sohase volt az. Állítom, hogy ez a szó »Balaton< szintén ősmagyar eredetű. KUSID.